Kölcsey Ferenc (1790 - 1838) költőnk 23 évig élt Szatmárcsekén, itt írta a Himnuszt 1823. január 22-én, és itt is hunyt el.
A Kölcsey-kúria helyén álló Művelődési Házban emlékszobát rendeztek be a tiszteletére. Előtte az 1856-1938
között síremlékként szolgált csonka emlékoszlop, valamint Kölcsey Ferenc
egész alakos szobra, amelyet 1973-ban, a Himnusz megírásának 150.
évfordulóján avattak fel (Marton László munkája)
Kölcsey síremléke a csónakos fejfás temető kis dombján áll. A költő testét a visszaemlékezések szerint 1838-ban abba a
kriptába temették. ahol öccse, Kölcsey Ádám aludta örök álmát. Azt
beszélték, hogy Bécs mérgeztette meg, mert Kossuth útját egyengette.
Halála után két évvel a faluba érkezett 24 vasas német a sírt
kihantolta, de a koporsóban nem találtak, felségsértést, hazaárulást
bizonyító iratokat.
Sírja sokáig jeltelen volt, majd Gerendai Antal tervezett egy derékban kettétört oszlopot (a költő kettétört életét jelképezve), amit csak 1856-ban engedtek felállítani. Ez az oszlop áll most a fenti szobor mögött.
Állítólag 1936-ban a hantot ismét felbontatta a végrendeletet kereső Kölcsey- rokonság.
A mátészalkai Kölcsey Társaság halálának 100. évfordulóján exhumáltatta
költőnk földi maradványait, és fehér márványból készült, klasszicista
síremlék
kriptájában helyezte örök nyugalomra, öccsével Kölcsey Ádámmal és annak
feleségével együtt.
"Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt."