A Vasa hajó Stockholmban, a Djurgården-félszigeten a
Vasa Múzeumban
1990
óta látogatható. A múzeum nem messze épült attól a helytől, ahol a
hajót eredetileg építették, hatalmas épületében hét szinten csodálhatjuk meg.
A világ egyetlen, épen fennmaradt 17. századi hajója. A hajó nemcsak
technikai és történelmi kuriózum, hanem egyben kiemelkedő művészettörténeti emlék is.
1628-ban vitorlákat bontott egy nagy csatahajó, hogy
elhagyja a stockholmi kikötőt. Teljesen újonnan épített hajó volt, amely
a Vasa nevet kapta az uralkodó Vasa-dinasztia után.
Amint a hajó méltóságteljesen siklott a kikötő bejárata felé,
hirtelen feltámadt a szél, belekapott a vitorlákba, majd a Vasa
az oldalára billent, de rövidesen visszaállt egyenes helyzetbe. Egy
hirtelen jött második széllökés a hajót azonban már az oldalára
fordította. Az ágyúnyílásokon keresztül a víz akadálytalanul tört utat a
hajó belseje felé. A Vasa rövid időn belül a tenger mélyére süllyedt,
örök hullámsírba temetve a személyzet 150 tagjából legalább ötven embert.
A tragédia oka, hogy a korabeli források szerint
a Vasa terveit az építési munkálatok megkezdése után módosították. A király a szokásosnál nagyobb számú ágyút kívánt a fedélzeten
elhelyezni. Így a hajótest eredeti méretezése nem
felelt meg az elvárásoknak, a vízvonal feletti része jóval
magasabb lett, mivel két zárt ágyúfedélzettel építették meg. A hajó
alját nagyméretű, nehéz kövekkel töltötték fel, amelyek az építők
elgondolása szerint a hajótestet egyensúlyban tartották volna. Sajnos az átalakítások miatt a Vasa túlságosan fejnehéz lett, a 120
tonnás ballaszt nem volt elegendő a hajó egyensúlyban tartására.
A Vasá-t a svéd haditengerészet zászlóshajójának szánták. Fedélzetén
64 ágyú kapott helyett. Az ágyúk közül a legtöbb 24 fontos ágyú volt
(nevüket onnan kapták, hogy 24 font súlyú (10,8 kg) ágyúgolyókat
használtak).
A hajót a messze földön híres holland hajóépítő
mester, Henrik Hybertsson vezetésével építették. Hajóácsok, szobrászok, vitorlakészítő mesterek, kovácsok, festők és
üvegesek hada segítette. Több, mint négyszáz ember keze
munkáját viseli magán.
A
vitorlás két év alatt készült el. A háromárbocos hajón tíz vitorla
kapott helyet. Magassága az árboctalptól számítva 52 méter, hossza 69
méter volt. Súlya elérte az 1 200 tonnát.
Elkészültekkor a világ legimpozánsabb, legerősebb hadihajói közé tartozott.
II. Gusztáv Adolf úti célja valószínűleg Lengyelország lett volna, hiszen a
lengyelek akkoriban már régóta Svédország legnagyobb ellenségének
számítottak. Lengyelországban ekkor Svédország egykori régense, Zsigmond
király uralkodott, aki közös apai nagyapjuk miatt a svéd király
unokatestvére volt, de katolikus hite miatt elűzték régensi székéből.
333 évnek kellett eltelnie,
mire újból a felszínre hozták. Anders Franzén, svéd tenger-történész 1950-es évek elején
megkezdte a Vasa felkutatását, 1956-ban sikerült megtalálnia. A sós vízi
hajóroncsokat
rongáló hajóféreg, a Balti-tenger édesvízzel kevert
tengervízében nem fordul elő.
A kiemeléshez a hajótest alatt 6 alagutat ástak. Ez öt búvárnak
körülbelül egy évig tartott. A járatokon acélsodronyokat vezettek át.
Ezek segítségével a
Vasat 1959
augusztusában megemelték, és 16 lépésben óvatosan sekélyebb vízbe
vontatták, mindig csak keveset emelve rajta. Ott aztán (nagyjából)
vízhatlanul betömték a réseit, és megerősítették a kiemelés előtt – az
ágyú-nyílásokat lezárták, az elrozsdásodott fém szegecsek helyét
bedugaszolták.
A kiemelésre 1961-ben került sor, melyet a TV élőben közvetített.
Reggel 9:03-kor bukkant a felszínre a Vasa első darabkája. Egy
szivattyúval elkezdték kipumpálni a vizet a hajóból (gyorsabban, mint
ahogy az visszaszivárgott), így a Vasa lassan a felszínre emelkedett.
A több évszázadig a tenger fenekén heverő
hajóroncsot a kiemelést követően megfelelően konzerválni kellett. A
felszínre került faszerkezet ugyanis rohamos gyorsasággal bomlik szét.
Első lépésként az egész hajótestet vízpermettel vonták be, miközben a
szakemberek a megfelelő konzerválási módszerek kidolgozásán fáradoztak.
Választásuk a polietilén-glikolra esett, amely vízben oldható viaszos
anyag, és a fába behatolva lassan kiszorítja belőle a vizet. A speciális
anyaggal végzett permetezés több éven keresztül folytatódott.
A hajótesttel együtt több, mint 14 000 fatárgyat hoztak a felszínre,
köztük 7 000 szobrot is. Ezeket a tárgyakat egyenként konzerválták, majd
visszahelyezték őket eredeti helyükre.
A 17. századi hadihajók nemcsak rettentő mennyiségű fegyvert
hordoztak, kialakításuk, berendezésük a legpazarabb berendezésű
palotákéval vetekedett. A felszínre hozott alkotásokon aranyozás és
festés nyomai láthatóak. A szobrokon végzett vizsgálatok során fény
derült arra, hogy készítésük idején a szobrok vörös alapon élénk
színekben pompáztak. A szobrok oroszlánokat, bibliai hősöket, római
császárokat, különféle mesés tengeri lényeket, görög istenségeket és sok
más díszes élőlényt és mitikus szereplőt ábrázoltak.
Ilyen színekben pompázott
A tenger fenekén, a barátságtalan és hideg iszapban a kutatók hat
olyan vitorlát is találtak, amelyek a baleset idején nem voltak
felhúzva. Ezek a vitorlák a világ legrégebbi, máig fennmaradt vitorlái.
A Vasa állapotának fenntartása állandó gondozást igényel. A hajótest konzerválása szempontjából a stabil klíma a leglényegesebb. A sós tengervízben
töltött több száz év során a gerendákat összetartó vasszegek a
tölgyfából készült fagerendákat koromfeketére színezve elrothadtak. A Vasa tartós konzerválását célzó kutatások
manapság is nagy lendülettel folynak.
A hajó metszete maketten
Záróráig csodáltuk a hajót, nagyon érdekesnek találtuk. Remekül ki van találva az egész múzeum.
