Debrecenben a Nagytemplom mögötti Emlékkertben található a Gályarabok emlékoszlopa.
Az 1671-81 közötti magyarországi ellenreformáció idején 1674. március
5-én több, mint 700 protestáns hitvallót idéztek Pozsonyban különbíróság elé. A bíróság felségsértéssel, hazaárulással, a katolikus
egyház megsértésével vádolta őket, egyben követelték "bűneik"
beismerését és áttérésüket is. A legállhatatosabbakat kisebb csoportokban várbörtönökbe vitték. 42
papot Nápolyba hurcoltak, de közülük csak 32 maradt életben, akiket
eladtak gályarabnak. Sorsuk nagy visszhangot keltett Európa protestáns
országaiban. Gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében, és ez többszöri
kísérlet után végül Hollandiának sikerült 1676. február 12-én. A személyenkénti 100 talléros váltságdíjat a bécsi holland követ fizette
ki, és maga Michael de Ruyter admirális ment értük Nápolyba, hogy
levetesse róluk a bilincset és holland hajóra szállíttassa őket.
Az emlékművet özvegy Hegyi Mihályné, egy gazdag debreceni özvegyasszony
kezdeményezésére 1895-ben állították fel. A négy és fél méter magas emlékoszlopot Gerenday Béla
szobrászművész vezetése alatt álló „Gerenday Antal és fia" kő- és
sírkőfaragó vállalkozás készítette. A tetején, csillagokkal borított földgömb, az előoldalon egy gálya, és kinyitott biblia látható.
II. János Pál pápa 1991-es látogatásakor a vallási megbékélés jegyében koszorút helyezett el az emlékoszlopnál. A bronzkoszorú E. Lakatos Aranka munkája, 2006-ban került az oszlopra, a pápalátogatás 15. évfordulójára.