Szent Balázs - (torok, kikiáltók, énekesek védőszentje) megmentett egy fiúcskát a torkára akadt halszálkától. Régen a gyerekhalandóság fő oka a torokgyík (diftéria) volt, ezért az anyák gyerekeiket ezen a napon megáldatták. A balázsolás vagy Balázs-áldás a katolikus egyház egyik áldása.
A pap a szentmise vége után, két keresztalakban illesztett gyertyát tart a hívek álla alá, miközben e szavakat mondja:
"Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen
meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak
és Szentlélek Istennek nevében. Amen."
Balázs-járás, mint népszokás
„Balázs vitézei" (az iskoláskorú, fehérbe öltözött, fejükön koronaszerű
csákót viselő kis legények) fakarddal a kezükben beköszöntek a
házakhoz és daloltak, táncoltak. A háziak pedig megvendégelték őket, és
adományokat küldtek a szegénysorban élő tanítójuknak.
Balázsjárás
Emlékezzünk Szent Balázsra, mert ma vagyon napja;
Az Úr Jézus akaratát általunk mutatja.
Örömöt e háznak, asszonynak, urának,
Hogy hirdessük és említsük, nékünk parancsolja.
Hallom, hallom, hogy a háziasszony a láda kulcsát zörgeti,
Hogy minket megajándékozzon, azt tervezgeti.
Nyúljon tehát jó mélyen a láda fiába,
Hogy fáradságunk ne legyen hiába.
Háziasszony, arra kérünk, légy szíves mihozzánk,
Ne gondoljad, hogy mi azért hálákat ne adnánk.
Lásd, a nyársunk üres, a gyomrunk is éhes,
Ne sajnáld a szalonnádat, nekünk jól megfizess.
