Coimbra (08.05.)

Útközben Portó felé ejtettünk még egy kitérőt.
Megnéztük Coimbrát, az egyetemvárost (1139-1395 között az ország fővárosa)

Van egy portugál mondás, amely így szól: 
"Porto dolgozik, Coimbra tanul, Braga imádkozik, Lisszabon szórakozik"
Ebből le lehet vonni némi következtetést. Tény és való, hogy mivel nyári szünidő volt, ebből a nagy tanulásból nem sokat éreztünk, bár kíváncsi lettem volna rá, mert állítólag itt még a diákok hordják a fekete talárt (nehezen tudom elképzelni, talán vizsgák vagy diploma kiosztók alkalmával)  Híres ünnepségük májusban a szalagégetés. 

A falak közé zárt óváros keskeny sikátorok labirintusa.
Felkapaszkodtunk az egyetem közelébe. Először itt szembesültünk (helyesebben a fiam, aki végig nagyon ügyes sofőrünk volt) azzal, hogy milyen egy olyan utcán autózni, ahol pár cm-re vannak a falak, és a kézifék, kuplung állandó játékára van szükség elindulásnál és megállásnál, mert olyan meredekek az utcák, nem ritkán éles kanyarokkal is megtoldva.

Kissé nehézkes volt a nézelődés, mivel a kocsi tömve volt bőröndjeinkkel, nem mertük az autót magára hagyni, mivel elég sok elrettentő kocsifeltörésről hallottunk, így kettesével néztük meg a látnivalókat. Előbb a fiúk, majd mi. A fiúk az egyik kis téren remek szendvicsezőt találtak, ahol csillapíthatták étvágyukat, mert a repülőn kapott reggeli nem volt valami fényes.

Útközben megnéztük a régi katedrálist Sé Velcha. 1162-82 között épült. Ez egy komor, erődszerű épület, mely a román stílus jegyeit hordozza magán.

Majd tovább kanyarogva, elértük a Sé Nova-t (Új katedrálist), épült barokk stílusban, 1598-1640 között, 1772-től székesegyház.

Egy kis sétával bejártuk az egész egyetemet, jogi, orvosi, vegyész és még ki tudja milyen karok épületeit,  míg rábukkantunk a dombtetőn a régi belső térre. Kiemelkedő építménye a barokk óratorony, a diákok csak kecskének becézik (a harangszó szólította a diákokat munkára, amelyet ők csak mekegésnek véltek)

Porta Férrea (Vaskapu) bejárat a régi egyetem épületeihez

Belső udvar, még III. János óriási méretű szobra is eltörpül

"Kecske-torony"

 

III. János szobra, aki 1537-ben a korábbi királyi rezidenciát az egyetem rendelkezésére bocsájtotta.

Itt áll a Biblioteca Joanina (fényűző barokk könyvtár) három pompás 18. századi terme,
V. János idejében épült, minden felület tömve aranyozott fafaragványokkal és keleties motívumokkal, fent galéria. A polcokon 300 ezer régi kötet sorakozik. Az alagsorban a könyvtár folytatódik és itt lehet a könyveket kikölcsönözni és olvasgatni. 

Sala Grande dos Actos, árkádos épületében zajlottak a díszdoktorrá avatások és az egyetemi ünnepségek.

Gyönyörű kilátás a városra

és a Mondego folyóra

Fátima (08.05.)

Európában az egyik híres Mária-kegyhely Fátima, évente 5 millióan keresik fel.
A Szűzanya megjelent három pásztor gyereknek (Lúcia, Jacinta, Francisco) 1917. május 13-án, és utána még hat alkalommal, minden hónap 13-án. Az utolsó jelenésnek már hetven ezer ember volt tanúja, és ekkor következett be a napcsoda.

Három fátimai titok, melyet Mária tárt fel a gyermekeknek.
1. A pokol látomása
2. A II. Világháború eljövetelének jóslata
3. Krisztus követőinek, papoknak, pápáknak, püspököknek szenvedése, üldözése
(II. János Pál pápa ellen elkövetett merénylet is május 13-ra esett)

A Nossa Senhora Do Rosário bazilikát 1926-ban kezdték építeni és 1952-ben fejezték be.

Most először jártam ilyen jellegű zarándokhelyen,  megdöbbentett a bazilika előtti hatalmas tér, amely milliónyi ember befogadására alkalmas. Az emberek bűnbánata, ahogyan térden csúszva imádkoznak.
A két oldalt lévő árkádsor kicsit emlékeztetett a Szent Péter Bazilikára. Előtte van a jelenések kápolnája, ahol szintén lehet imádkozni, üveg mögött egy Mária szobor, itt is rendszeresen vannak misék, mint a modern nagy imateremben.

Nossa Senhora Do Rosario bazilika, középen fényesre koptatott márvánnyal

Árkádsor

Bazilika belső tere

Oltárkép előtérben a Fátimai Mária szobor

Francisco (1908-1919) sírja

Lúcia (1907-2005) és Jacinta (1910-1920) sírja

A bazilika lépcsőjéről rálátás a hatalmas térre. Jobbra a jelenések kápolnája, háttérben a modern imaterem

Jelenések kápolnája

II. János Pál pápa

Modern, tágas imaterem

Az itt vásárolt rózsafüzér, amelyet a férjem édesanyjának szántunk ajándékba, végigkísért utunkon, oltalmazva minket.

Újból itthon

Szerencsésen hazaérkeztünk a csodálatos Portugáliából.
Milyen hamar elrepült ez a tíz nap. Imádtam ott lenni.
Együtt a fiúkkal keresztül-kasul utazni egy országban, nincs is ennél jobb a világon. :D
Sajnos ilyen hosszú időt, most már csak a közös nyaralásokon töltünk együtt.

Mennyi turista volt!...... Emberek tömkelege kapaszkodott hegyre fel és le, útikönyvvel, fényképezőgéppel a kezében fáradhatatlanul, újabb és újabb látnivalók után kutatva.
Igyekeztünk minél jobban megközelíteni a kiszemelt célpontot gépkocsival, de még így is rengeteget gyalogoltunk, kiszámíthatatlan volt, hogy hol kell emelkedőn felkaptatni, esetleg lépcsőt mászni és hol meredek lejtőn leereszkedni.
Mindenkinek csakis lapos, kényelmes cipőt javaslok, ha szeretné felfedezni ezt a szépséges országot!

Portugália számomra a meglepetések országa, rejtett kincsek bukkannak fel mindenütt , egy-egy öreg templom , azulejo csempék , ódon házak ablakban lengő , száradó ruhákkal , bugenvillák , pálmák , szűk sikátorok , mesés templom belsők , csodálatos panorámák , karcsú hidak , este tömött kisvendéglők , fado zene , finom halételek , jóféle borok , óceán morajlás , napsütés..... és még lehetne sorolni......
Nagyon jól éreztem magam, az emberek kedvesek, mosolygósak, segítőkészek, vidámak.

Mi Lisszabonba érkeztünk repülővel, itt kocsit béreltünk, elautóztunk Portóig, útközben megnéztük Fatimát, Coimbrát. Portóból kirándultunk Bragaba, Bom Jesusba, Guimaresbe. Visszatértünk Lisszabonba útközben megnéztük Batalhát. Lisszabonból kiruccantunk a közeli Estrorilba, Cascaisba, Cabo da Rocába, és Sintrába. Fürödtünk a 30 km hosszú Costa Caparica beachen.

Most bevezetésként, álljon itt ízelítőül pár hangulatos kép.
Tervezem, hogy szép sorban leírom élményeimet, hogy megmaradjon emléknek és másnak esetleg kedvcsinálónak az úthoz.

Portó - kapaszkodó a híd lábánál

Portó - Duró folyó hangulatos partja

Portó - Duró folyó bárkái

Portó - Kilátás

Ha elfáradunk a hegymászásban, felpattanhatunk egy villamosra

Egy rejtett szépséges zug

Milyen lehet itt lakni...???

Ódon szépség

Ni,ni.....ott is egy templom!

Az Atlanti óceán hűs habjai

Lisszabon - Április 25-e híd, a Golden Gate kis testvére

Portó - hangulatos terasz a Duró partján

Grillezett szardínia

Portó - borpincészet

További hangolódás

A portugálok híres fado zenéjével....

Ezt olvastam róla:
A fado melankolikus zenei műfaj, egy énekes (fadista) adja elő egy portugál gitár (guitarra) és egy spanyol gitár (violão) kíséretével. Hazája Portugália, kialakulása az 1820-as évekre tehető.
A fado életérzése a portugál saudade szóval jellemezhető, amely egyszerre jelent vágyakozást, nosztalgiát, szomorúságot, fájdalmat, de egyben a szerelem és a boldogság lehetőségét is. A fado szó etimológiailag a latin fatum, 'sors' szóval van kapcsolatban. Valószínűleg afrikai rabszolgák és portugál tengerészek hagyományos zenéjéből formálódott, arab hatással. Más elképzelések szerint a brazil lundum és modinha stílusokból jött létre.
Két stílusváltozata él: a populárisabb, szórakoztatóbb lisszaboni és a kifinomultabb coimbrai.
A műfaj legismertebb előadója Amália Rodrigues (1920–1999) volt.

A hónap kedvence

A hónap kedvence - Hilda, Duane Bryers-től.
Szeretem ezeket a rajzokat, Hilda egy kitalált személy, csodálatos formás alakkal, tele életörömmel, vidámsággal.
Rengeteg kép van róla, mindenféle életesemény közben ábrázolva, én most egy sor kacagtató, nyári darabot választottam :))