Nora-bora

2026. január 28., szerda

Mesél a keménycserép

Néprajzi Múzeum

Hétköznapi luxus

A királyné asztalától a parasztházig kiállítás

Rájöttem, hogy imádok mindenféle szép edényt. A Zsolnay, holicsi, hollóházi, Fischer és a köznépi kerámiák sosem látott válogatásában gyönyörködhettem.

Tobzódás 600 keménycserép sokszínű világában, a főúri étkészletek eleganciájától a parasztházak falait díszítő színes tányérokig.

Ecet és olajtartó (Kassa 1810-1820)

A keménycserép, más néven kőedény, egy 1100–1200 °C-on égetett, fehér, vékony falú, jól díszíthető, finoman formázható anyag, amely a 18. század első felében indult hódító útjára Angliából. Néhány évtized alatt meghódította Európát, majd a magyar piacot is. Olcsóbb és egyszerűbb az előállítása, mint a porcelánnak.

A nyugat-szlovákiai Holicsban 1743-ban kezdte meg működését az első manufaktúra, melyet Mária Terézia férje Lotaringiai Ferenc alapított.

A 19. század során a hazai műhelyek és gyárak keménycserépből készült termékei egyszerre lettek a polgári otthonok elegáns kellékei a parasztházak díszei, és helyet kaptak az uralkodói asztalokon is.

Iglói edények

A 19. század közepén Kassa, Igló és az erdélyi Batiz termékei voltak a legelterjedtebbek. A század második felében eluralkodó magyaros stílus legkiválóbb képviselője az apátfalvi (ma Bélapátfalva), hollóházi, városlődi üzem volt.

A Kiegyezés után két irányban fejlődött tovább a keménycserépgyártás, egyik irány a köznépi, paraszti tárgykultúra, másik irány az iparművészeti tárgykultúra.

Az első az 1873-as bécsi világkiállítás, ráirányította a figyelmet a háziipari kultúrára, népi kultúrára.

Az 1885-ös kiállításon nagy sikert aratott Fischer Ignác művészete, amit ez a 136 cm magas óriásváza is reprezentál.

Tökvirágos kaspó

A szecesszió egyéni, magas minőségű darabjai a körmöcbányai és a budapesti Drasche gyárból kerültek ki. Az utolsó komolyabb művészi eredményt a kispesti Gránit gyár art deco készítményei képviselik.

Pálinkás Béla festőművész tervei alapján díszített Art Nouveau tárgyak Fischer Emil gyárából

Zsolnay dísztál, amelyet Klein Ármin tervezett. Klein Ármin a pécsi Zsolnay-gyár egyik legmeghatározóbb alkotója volt a historizáló korszakban.

Az 1896-os millenniumi kiállítás. A Zsolnay gyár itt mutatja be először az eozin mázat.

Csodás Zsolnay - millenniumi dísztál

A párizsi világkiállításon (1900) megjelentek a historizmus és a szecessziós tárgyak

A Fischer Ignác által alapított budapesti gyár híres volt historizáló stílusú dísztárgyairól, amelyek gyakran merítettek ihletet a keleti (perzsa, török) és a magyar népi motívumokból.

Görgey Artúr tábornok hagyatékából kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe a gazdagon díszített, virágmintás és „törökös” motívumokkal díszített edények. A városlődi gyár egyik legjelentősebb korszaka a Mayer (vagy Láng és Mayer) család nevéhez fűződik a 19. század második felében.

A 19. sz. közepén a polgárság és nemesség a keménycserép helyett már inkább porcelánt vásárolt. A gyáraknak új piacot kellett keresniük. A megoldást, a szegényebb városi és paraszti lakosság felé fordulás adta. Ehhez a réteghez alakították a formákat, egyszerűbb tányérokat, leveses és lapos tálakat és kancsókat gyártottak tömeggyártásban.

A „bécsi rózsa” és társai előbb kézi festésben, később sablonokkal, nagy szériákban terjedtek el, miközben a feliratok: emlék, keresztnevek, jókívánságok, vallásos szövegek a 19. század végére személyes üzenetté váltak.

Az utolsó keménycserepet gyártó Gránit Gyár Kispesten, a rendszerváltás idején szűnt meg.

A kiállítás után körülnézek, hogy vajon milyen keménycserép tárgyaim vannak még. Sokkal nagyobb becsben fogom őket tartani

Szerintem megint kezd divatba jönni, nagyon szép készleteket látok, csak ezek egyszínűek. Már régóta szeretnék magamnak egy ilyet beszerezni.

2026. január 27., kedd

Költőóriásunk múzeuma

Még mindig a magyar kultúra napján, a következő helyszín az Ady Endre Emlékmúzeum meglátogatása volt.

A félárva Boncza Berta, a későbbi Csinszka 16 évesen svájci leányintézetbe került. Elhatározta, ír a 34 éves Ady Endrének, az akkor már elismert költőnek, olyan nagy hatással volt rá a Szeretném, ha szeretnének című vers. Több mint két évig leveleztek, majd 1914-ben személyesen is megismerkedtek. Az eljegyzést követő évben, az apa Boncza Miklós tiltása ellenére, az árvaszék jóváhagyásával, 1915 tavaszán összeházasodtak, és többnyire Csucsán éltek a Boncza-kastély melletti kis házban, egészen Boncza Miklós 1917-ben bekövetkezett haláláig.

A fiatal feleség édesapjától, megörökölte a Budapest V. kerületében található Veres Pálné utca 4-6. szám alatti 3 szobás lakást, ahol előzőleg az édesapja vezetésével egy szerkesztőség működött.

Bepillanthatunk egy századforduló utáni modern pesti polgári lakásba, mely telefonnal, központi fűtéssel, fürdőszobával, világítással, lifttel ellátott volt.

Csinszka nagy lelkesedéssel rendezte be a költővel közös fővárosi otthonát. Csucsáról hozatott fel bútorokat, fehérre meszeltette a falakat és a művészbarátoktól szerzett be festményeket, igyekezett egy kényelmes, meghitt otthont teremteni férjének. Számos barát, költőtárs megfordult Adyéknál. Ez volt a költő első és egyben utolsó lakása, addigi életét szállodai szobákban, hónapos szobákban töltötte.

Ady Endre, Érmindszenten szülei, Lajos öccse és annak felesége társaságában

A helyiségeket a cselédszoba és a konyha kivételével rekonstruálták, ahogy a régi fényképek és mostani fotóim is bizonyítják.

Kék szalon, mely irodalmi szalonként is működött. Megfordult itt a kor értelmiségének és művészvilágának számos tagja, többek között Krúdy Gyula, Hatvany Lajos, Tihanyi Lajos és Rippl-Rónai József is.

Az egyik, Mária Terézia korából származó tálalószekrényben láthatjuk a költő személyes tárgyait

A kék szalon komódján álló historizáló órát 1910-ben, Párizsban vásárolta a költő öccsének, Ady Lajosnak, nászajándékul. Az óra mindig negyed kilencre van állítva, mivel Ady 1919. január 27-én, ekkor hunyt el a Liget Szanatóriumban.

Ady szobája

Íróasztal, melyet Ady a Debreczen lap szerkesztőségében használt

Csinszka szobája

Itt volt a konyha és leválasztva a cselédszoba, külön bejárattal

A falakon ma is láthatóak a művészbarátoktól kapott képek másolatai, többek között Tihanyi Lajos és Rippl-Rónai, Márffy Ödön és Czigány Dezső alkotásai.

Tihanyi Lajos - Ady Endre

A Csinszka név eredete – szemben a közhiedelemmel – nem Adytól származik, hanem valójában ő nevezte el Adyt tréfából „lengyel nemesi néven” Csacsinszkynek, röviden Csinszkynek. Erre született válaszul a Csinszka ragadványnév, amelyet aztán megtartott Ady halála után is.

Rippl-Rónai József - Csinszka

Márffy Ödön - Csinszka

Tihanyi Lajos: Zöld szoba Minich Mátyás házában

Lesznai Anna: Kirepül a kis pillangó a szabadba

Adyn, az itt töltött évei alatt kezdett elhatalmasodni a betegség, így az ideje nagy részét az ágyában töltötte, utolsó heteit a Városliget mellett lévő Liget Szanatóriumban.

Ady halálát követően Csinszka sem maradt már sokáig a lakásban. Ady Endre halála után, 1919-ben Babits Mihállyal tartott fenn egy évig szerelmi kapcsolatot. 1920-ban házasságot kötött Márffy Ödön festőművésszel, egykori otthonát pedig eladta. Negyvenévesen, 1934-ben hunyt el agyvérzés következtében.

A lakásban Ady Endre születésének 100. évfordulójára nyílt emlékmúzeum 1977-ben, melynek berendezése mai napig a költő és felesége egykori bútoraiból alkot enteriőrt. Hacker Franciska, Márffy Ödön második felesége, felajánlotta, hogy átadja azokat a bútorokat, amelyek hozzá kerültek a lakásból.

Nagyon különleges érzés volt, hogy azokon a lépcsőkön lépdeltem, ahol egykor Ady, és azokban a szobákban tartózkodhattam, ahol a nagy költőóriásunk is élt.

(Sajnálom, hogy Debrecenben nem maradtak meg ilyen rekonstruált lakások, pedig nekünk is van pár híres írónk, költőnk. Nem lett volna szabad ezeket a házakat lebontani!)