Már túl vagyok a Múzeumok Éjszakáján is, de még mindig a június elejei élményeimről írok. Nehezen érem magam utol. Feljövök egy pár napra Pestre és azt sem tudom merre szaladjak. Az Epreskertbe, ha lehetőség van bemenni, nem hagyom ki. Sokat is írtam már róla, de itt állandó a megújulás. Új diákok, új alkotások.
Imádom ezt a miliőt, ámulatba ejt, néha elképeszt az új generáció....
Az előző bejegyzésben a festészetről tettem fel egy kis bemutató részletet, most jöjjenek a szobrok, kisplasztikák.
Gondolom sokuknak példakép Strobl Alajos, akinek köszönhető ez a környezet.
Pihenő Hermész (vagy Ülő Merkúr) szobor másolata.
A hallgatók restaurálták
Az eredeti ókori szobor, amely a nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban van, a görög szobrász, Lüszipposz műhelyéhez köthető. A szobor a fiatal istent, Hermészt ábrázolja, amint egy sziklán ül, és lábára a szárnyas sarut (taláris) köti. A másolatot az 1890-es években állíthatták fel, és hagyományosan a művészeti akadémiák növendékeinek mintaként szolgált.
Nézzük a friss alkotásokat
Tévedés ne essék, nem én kávéztam, az egyik alkotás :))
A Somogyi József teremben még nem jártam, valójában a fríz teremből nyílik, és Strobl Alajosnak volt a műterme, amint a lenti képből is látszik. Így örültem, hogy itt is volt kiállítás. Somogyi József szobrász (1916-1993), az iskola tanára volt.
A fríz teremről itt írtam>>>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2026/03/kettos-elmeny.html
A kálvária ajtaja is megnyílik ilyenkor
Valami készül....
A kert hátulja, amit sosem hagyok ki, századjára is megdöbbent...
Vajon a műtermekben látott női szobrok is idekerülnek?
Kő Pál (szobrászművész 1941-2020) epreskerti műtermének bejáratánál, amíg ott tanított, ez állt az ajtón, „Itt Isten a gazda, mi csak lakók vagyunk.” Most is ezt olvasom az egyik ajtón...
