Rózsáim

Sokat gyönyörködtem az idén a futórózsában. Nem volt most olyan kánikula májusban és az eső is esett.

A piros is szép

 

Szöcske

Szeretem mikor úgy bukkanok valamire, hogy éppen akkor nem keresem, de előtte felvettem a megnézem majd  listámra. Így jártam ezzel a Szöcske szoborral is. Debrecenben a Barátság parkban található.

Algirdas Bosas litván művész alkotása (1987) 

Debrecennek van egy litván testvérvárosa, Klaipeda.
A hajdúböszörményi alkotótáborban készült művet a testvérvárosi kapcsolatok keretében helyezték el erre a füves területre.
 

Gyereknap

 

 

"Öleld, amíg kéri! 

Hallgasd, amíg mondja! 

Szeresd, amíg hagyja! 

Mert olyan gyorsan eljön a pillanat,

amikor elindul és Te már nem kísérheted el! 

Amikor már a saját útját járja, 

talán vissza sem pillantva rád! 

Rád, aki aggódva figyeled és csak remélni tudod, 

hogy nem téved el az úton..."

 

Kép forrása: Pinterest
 

Régi - új

Debreceni Városháza séta, ahol megtekinthettük a réginek nevezett  városházánkat, mely az elmúlt évben teljesen megújult. A 16. század közepe óta működik itt a város közigazgatása. A szomszédos épületekkel összekötött, sokszorosan átépített és tűzkárt is szenvedett épületegyüttest 1839-ben lebontották.

1843-ban adták át, a Ságody József kamarai mérnök tervei szerint épült klasszicista stílusú épületet, aki Povolny Mihály elképzeléseit gondolta tovább.

Az egyemeletes városházát 1888-ra kinőtte a város, így átalakították, leegyszerűsített feljárót kapott, az addig nyitott árkádsorát fallal és ablakkal lezárták, mögötte üzlet helyiségeket kialakítva. 

A szomszédos adóhivatal épületével függőfolyosóval kötötték össze, amit  „sóhajok hídjának” is hívnak, a legenda szerint az adóhivatalba menet, az emberek már akkoriban is nagy sóhajtozás közepette jutottak el. Nemes egyszerűséggel a hozzátoldott épületekbe az átjárást általában így oldják meg, amit sóhajok hídjának hívnak mindenütt.

Állítólag itt is terveznek valamiféle parkosítást..... Hurrá! :))

Belülről a sóhajok hídja

A bejárat átkerült az árkádok melletti bal oldalra, ahol régen a Tourinform iroda volt. Itt most van egy elegáns recepció és egy kis váró szoba.

 A recepció fölötti szép címerünk

 A nagy bejárati kapu kilincse

A fogadó csarnok szépséges oszlopsorai között Debrecen város makettje fekszik az üvegjárda alatt.

Nagyerdőtől a repülőtérig minden kiemelt városrész megtalálható a maketten

 Itt a Nagyerdő, fürdő, egyetem

 Lépcsőfeljáró az emeletre

Az egész épület korszerű, modern és elegánsan egyszerű

Nagy tanácsterem, Simonffy-terem

 

Különleges csillár, belevésve körben,

„Debrecen városának hasznára, javára, megmaradására.”, 

mely a főbírói eskü szövege

 Alpolgármesteri hivatalok előtere

1849-ben az épületben lakott Kossuth Lajos a családjával, s itt volt a Honvédelmi Bizottmány hivatala is.  

 Könyvtár szoba 

Ahogy olvastam a teremnek lesz majd nyitvatartási ideje, ugyanis a Méliusz Juhász Péter Könyvtár fiókkönyvtáraként fog funkcionálni.

A falon a polgármesterek képei

 Kivétel a polgármesterek között

Kossuth pohara

Kis tanácsterem (Kossuth-terem), ahonnan bepillanthattunk a polgármesteri szobába is, ezek a szobák szolgáltak lakhelyül Kossuth Lajos és családja számára.

Simonffy Imre

1851- jegyző, 1858- városi tanácsos Debrecen városánál. 1867- a város főkapitánya, 1875 - 1892. polgármestere. 

Bejárat a polgármesteri szobába a titkárságon keresztül

A „titkos levéltár”- ban őrizték a magyar Szent Koronát a menekítése közben. Ma egyszerű irodaként funkcionál.

A japán kultúrával találkozni mindig nagy öröm számomra

Szamuráj páncél (Joroi kabuto)

Kilátás a belső udvarra

A korábbi évszázadokban az udvar végén börtön működött. 

A felújítás során felfedeztek egy régi kutat is.

Emlékedre

 Reményiket nagyon szeretted

 

Reményik Sándor

Mi mindíg búcsuzunk
 

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
 

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk. 

 

 

Kedves rózsám a kertből, most különlegesen virágzik, különböző színben pompáznak a virágok egy és ugyanazon a tövön.

Szeretlek!

Mai