Gáton

Tegnap egy eddig számomra ismeretlen részét fedeztem fel Budapestnek, a BudaPartot. Itt egy új városrész alakul, a sok régi, csúnya épület eltűnik és gombamód nőnek a földből az újak. A Duna part és a Kopaszi-gát zöldje megtöri a felhőkarcolók együttesét

 MOL Campus

Most a 120 méter magas kilátóteraszára a SkyDeck-re nem mentem fel. Már régóta tervezzük a párommal, hogy Budapest lenyűgöző panorámáját fentről együtt megcsodáljuk, de most nem volt velem....

 

A Kopaszi-gát 900 méter hosszan nyúlik a Dunába, népszerű pihenőhely sok kis étteremmel. 

Az emberek piknikeztek, fürödtek a Lágymányosi-öbölben, bringáztak, kocogtak, kajakoztak, sétálgattak. 

Igazán kellemesen éreztem magam a nagy hőség ellenére

Nemzeti Atlétikai Központ, Csepel-sziget északi részén

 

A gát Duna felőli oldalán dús növényzet alakult ki – az itteni területet a fákkal, a növényekkel, az élővilággal együtt természetvédelmi területté nyilvánították

100 év remekművei

A MODEM legfelső szintjére nagyon megérte felmászni.

100 év természet, tájképek és csendéletek az MBH bank gyűjteményéből kiállításért. Itt már el lehet időzni egy-egy festmény előtt. 

Egy szelete a gyönyörű válogatásnak

Markó Ferenc - Vizet merítő lány (1858)

Székely Bertalan - Csónakázó szerelmesek (1878)

Ziffer Sándor - Csendélet gipszfejjel és macskával

Csók István - virágkompozíciói

Perlott Csaba Vilmos - Párizsi utcakép

Márffy Ödön - Napraforgók vázában (1929)

Medgyes László - Csendélet gitárral (1922)

Patkó Károly - Subiaco (1930)

Kontuly Béla - Budapest látképe (1937)

Kernstok Károly - Parkrészlet (1930-as évek)

Monokróm

Még mindig a Múzeumok Éjszakája kapcsán. 

A MODEM, Szín képe, a kép misztériuma kiállítás már kevésbé kötötte le a figyelmemet, az Antal-Lusztig-gyűjtemény monokróm alkotásait láthattam itt. A legjelentősebb hazai magángyűjtemények közé tartozik, láttam már több csodálatra méltó kiállítást gyűjteményükből, de ez már túl magas szint számomra.

Be kell valljam, nem értem a monokróm festészetet. Persze tetszenek a színek, sokszor a festék struktúrája is, modern otthonokba el is tudom képzelni ezeket a képeket.

Valahogy úgy érzem, ez nem művészet, mert egy vásznat én is képes lennék pl. pirosra vagy feketére befesteni....Ennek pl. az a címe, hogy Stációk....

Éppen Debreczeny Csaba színművész tárlatvezetése zajlott. Vajon mit lehet beszélni egy-egy monokróm képről, már sajnálom, hogy nem hallgattam bele, hátha megvilágosodtam volna....

Giuseppe Amadio: Cím nélkül

Ez is művészet, az a baj, hogy nem értem.....