Rózsaszínű lombok

Az idén sem maradtam vérszilva fasor nélkül. 

Már régebben kiszúrtam itt Pesten hogy a Pillangó utca és az Örs vezér tér között, csodaszép vérszilvák bontogatják szirmaikat. Így ma leszálltam a Pillangó utcánál és végigsétáltam a rózsaszínű lombok alatt.

Elveszni az olasz életérzésben egy galériában

Megint egy csodás kiállításon jártam a Virág Judit Galériában, Róma - Budapest címűn. Ez egy kiállítás sorozat utolsó része, volt már Berlin-Budapest és Párizs - Budapest. Most Róma és Itália festői tájait csodálhattam, és megismertem hogyan vált Itália a magyar művészet leginspirálóbb helyévé.

A külföldi tanulmányút, már a 19. század eleje óta szokás volt a művészek körében.

Csontváry Kosztka Tivadar - Holdtölte Taorminában (1901)

Ifj. Markó Károly - Templomépítés (1882)

Micsoda részletek!

Ligeti Antal - Itáliai naplemente (1874)

 Gulácsy Lajos - Harmathullás (1904-1905)

 Rippl Rónai József - A Szent Márk tér Velencében (1904)

A Római Magyar Történeti Intézetet 1894-ben Fraknói Vilmos történész, nagyváradi püspök alapította, hogy megfelelő helyet biztosítson a Rómába érkező magyar tudósoknak. 1906-ban anyagi okokból be kellett zárni. 

Klebelsberg Kunó 1922-ben Rómába küldte Gerevich Tibort, az akkori Esztergomi Keresztény Múzeum Igazgatóját, hogy visszaszerezze az egykori épületet. Sikerült is elérnie Mussolini közbenjárásával, hogy a magyarok megkapják a Palazzo Falconieri épületét a Via Giulián. Itt nyitotta meg a kapuit a Római Magyar Akadémia 1927-ben, ahol Gerevich lett az igazgató.

Irányítása alatt több mint százötven fiatal festő, szobrász, iparművész, építész kapott ösztöndíjat. Gerevich anyagilag is támogatta őket, ingyenes belépőket biztosított Róma múzeumaiba, és apanázzsal ösztönözte a vidéki kirándulásokat. A művészek mellett tudósok, filozófusok, írók, történészek is az Akadémia hallgatói között voltak, például Kodály Zoltán, Lukács György, Weöres Sándor és Szerb Antal.

Scheiber Hugó (1873-1950) futurista kalandja

Önarckép szivarral 1928 körül

Csak az utóbbi évtizedekben fedezték fel igazán. Huszonnégy képpel szerepelt annak idején az Első nemzeti futurista kiállításon a római Palazzo Adriában.

Rúzsozó hölgy (1930-as évek eleje)

Vaszary János (1867-1939)

1926 és 1939 között járta Olaszországot. A modern élet érdekelte, az autók, a mulatók, a ledér hölgyek, és nem utolsó sorban a fürdőélet, a strandok világa, a lídó kavalkádja.

Ernyők Viareggióban (1929)

Taormina (1936)

A Gresham-kör tagjai Egry József, Márffy Ödön, Bernáth Aurél és Berény Róbert, híresen rossz kapcsolatot ápoltak Gerevich Tiborral. Ők a posztimpresszionizmushoz való visszatérést és a francia irányultságot tartották helyesnek, szemben az olasz neoklasszicizmussal.

Milyen érdekes, hogy ennek ellenére Márffy is rajongott Itáliáért és többször járt ott.

 Márffy Ödön - Csónak viharban

Aba-Novák Vilmos (1894-1941)

Aba-Novák, Vaszary mellett talán a legjellemzőbb olaszországi képeket festette, az ott élő embereket is ábrázolta.

 Kikötő (1930)

 Nagy vurstli (1930)

Római taverna (Trattoria) 1929

Női aktok (1921)

"Narancs, ordító kék! Sajgó zöld! Gyönyörök tébolya! Ezeket a dolgokat raktuk papírra, hogy a római, immár elkészült műteremben mindezt realizáljuk,...."írta Aba-Novák

Olasz tengerpart, Mediterrán kikötő (1930)

Molnár-C Pál (1894-1981)

Battonyán 1894-ben született. 1928-ban kapott ösztöndíjat a Római Magyar Akadémián, három évig Olaszországban tanult. Az ösztöndíj lejártával hazatért, és műtermet rendezett be a Ménesi úton (Jelenleg múzeum) Ekkor fordult az egyházi művészet felé, és sorra kapta a megrendeléseket országszerte.

Madonna (1930)

Angyali üdvözlet (1930)

Fekvő akt (1930)

Egy kis pikantéria - Molnár-C Pálnak, az erős rövidülésben festett aktját le kellett beretválni egy bizonyos testrésznél, hogy kiállítható legyen.

Patkó Károly (1895-1941)

Jelentős alakja volt az 1930-as években Rómában ösztöndíjjal tartózkodó magyarok társaságának.

Ádám és Éva (1920)

A Római Magyar Akadémiában (1931)

San Vito (1931)

 Czene Béla (1911-1999)

Nemrégiben láttam az életmű kiállítását a Kieselbach Galériában. 

1938–1939-ben Rómában tartózkodhatott, miután elnyerte a Római Magyar Akadémia ösztöndíját.

 Nőrablás (Hunor és Magor 1939)

Kis tér Rómában (1939)

 Gáborjáni Szabó Kálmán (1897-1955)

Örömmel fedeztem fel itt ezeket a gyönyörű festményeit, hiszen debreceni születésű és ő festette a Református Kollégium szépséges faliképeit is. Ő is a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt.

 Madárdal (1932)

 Aranyhal (1934)

Pekáry István (1905-1981)

1940-es években állami ösztöndíjjal több éven keresztül Rómában élt. Legutóbb a Palatinus Strandfürdő bejáratánál lévő Dál kisasszonyok násza, című alkotás kapcsán írtam róla, azok is nagyon tetszettek.

Lenyűgöztek ezek a képei. A színek, alakok!! Készítettem közeli részleteket is.....

Háromkirályok (1941)

 Costa Amalfitana (1940 körül)

Gyermekáldás (1931)

Gerevich Tibor az egyházi művészet megújítását tartotta az Akadémia egyik legfontosabb feladatának. Elvárás volt a világos komponálási módszer, letisztult harmónia, színezés finomsága.

Basilides Barna - Ádám és Éva (1931)

1948 után, a fiatal művészek számára a Római Magyar Akadémián az ösztöndíj lehetősége megszűnt. Az utolsó évfolyam diákjai között voltak az alábbi művészek, ahogyan magukat nevezték a "négy apostol". Bejárták Olaszországot, rendkívül szerényen éltek, aludtak ahol tudtak, parkokban éjszakáztak, stoppoltak, pénzüket utcai portrérajzolással egészítették ki.

Böhm Lipót (1916-1955) 

 Park

Reigl Judit (1923-2020)

 Autóstoppal Ferrara és Ravenna között (1948-1950)

Ez a kép lett a kedvenc, a felfelé néző bámészkodó fejek, a csodálat az olasz tájak iránt. Ilyesmit éreztem én is legutóbbi olasz utunk során.... :))

Ország Lili (1926-1978) 

Régi város

1968 és 1974 között több alkalommal járt Nápolyban és Pompejiben, ahol a festői világához közel álló mítoszra talált rá.

Keserü Ilona (1933 -) 

Tér felülről (1983)

1962-63-ban Itáliában járt tanulmányúton, olasz állami ösztöndíjjal látogathatta az Accademia di Belle Arti nyári szabadkurzusát. 1963-ban, Rómában önálló tárlaton mutatta be grafikáit és festményeit. Rómában készült alkotásaiból 1964-ben rendezett egyéni kiállítást Budapesten.

Nagy boldogság volt elveszni az itáliai életérzésben, ismerkedni festőkkel és szépséges képeikkel. Órákat töltöttem itt, így is csak egy töredékéről írtam, ami megragadott. Megtekinthető 2024. március 28-ig

Forrás: Virág Judit Galéria képei és ismertető tablói

Mára

 

(Kép forrása: Pinterest)

 

József Attila

Mikor az uccán átment a kedves

 

 

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
 

Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
 

Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
 

Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
 

És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
 

Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!
 

De begyes kedvük szívemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
 

És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!