Hatvani
István, a híres debreceni professzor, 1718-ban Rimaszombaton látta meg a napvilágot .
Szülei eredetileg papi pályára
szánták, végül az oktatás és az orvoslás vált szenvedélyévé. Alapismereteit a losonci iskolában szerezte meg, majd 23 éves korában a Debreceni Kollégium
diákja lett. Miután befejezte a Kollégiumot, a legkiválóbb diákoknak kijáró
tiszteletben részesülve, a városi tanácstól 30 forintot kapott, hogy
tanulmányait külföldön folytathassa tovább.
Baselben teológiát és orvoslást tanult, Leydenben pedig kémiát és matematikát hallgatott. Állítólag a leydeni egyetem még állást is kínált a számára, de Hatvanit a szíve visszahúzta a Debreceni Kollégiumba,1749-ben professzorrá avatták.
A Kollégiumban csillagászatot, fizikát,
számtant, mértant, teológiát, orvosi élettant, valamint hidrosztatikát
kezdett el oktatni. Ő volt az első olyan magyar tudós-tanár, aki kémiát
tanított és a fizika óráit kísérletekkel színesítette.
A Jókai által magyar Faustnak nevezett tudósról az a hír járta, hogy
azért ért annyi mindenhez, mert eladta a lelkét az ördögnek. A
debreceniek szentül hitték, hogy képes halottakat feltámasztani, az
asztal lábából bort csapolni, továbbá jövendőt jósolni. Hatvani, 1786-ban Debrecenben epebajban
hunyt el.
A szoborért keringtem egy kicsit a Klinikáról hazafelé sétálva. Nem emlékeztem a pontos helyére, pedig az egyetemi épület bal hátsó sarkánál található, Varga Imre alkotása (1971)
