Ha már Skandináviában járunk, persze, hogy nem maradhat ki valamiféle viking vonatkozás.
A vikingek skandináv származású kereskedők, hajósok és harcosok, akik a
8. és a 11. század között indultak rablóportyáikra vagy hódító
hadjárataikra.
Szerencsére
Ålandon ekkor volt a viking vásár, a természet lágy ölén, és ez tényleg az volt, nem árultak bóvlit, giccset és nem ideillő tárgyakat. Persze találkoztunk magyar árussal, azt a füttyögető cserép madárkát árulták, amibe vizet lehet tenni. (Legközelebb veszek is a Mihály napi vásárban!)
Nyárson sült a disznó, melyet egyszerű fadeszkán tálaltak, evőeszköz nélkül, mézes sült karalábéval és káposzta levelekkel. Párom lakmározott belőle. Szabadban sült valamiféle vastárcsán a palacsinta, mézzel kenegették.
Igazi vásári hangulat volt. Zene, tánc, mutatványosok. Egyszerűen a zöld füvön ülve, állva
Ez a társaság járja az országot egész évben, így élik mindennapjaikat.
Ott készítik portékáikat, amit közben meg lehet csodálni. A kötésnek nagy hagyománya van, láttam kilátogató helyieket, akik beszélgetés közben kötöttek, úgy járt a kezükben a kötőtű, mint a motolla, miközben oda sem néztek :)
Kovácsmesterség, és a dugóhúzó szívem csücske, horror áron, a mi kis szerény pénztárcánkhoz képest.
Az íjászat nemcsak a magyarok sajátja ezek szerint, amúgy valamiféle hasonlatosságot felfedeztem a mi ősmagyarjaink és a vikingek között. Mostanában jártam Egerben a Végvári Vigasságok napján, majd nézzétek csak meg a vár asszonyainak a viseletét!! (Hamarosan posztban)
Azt figyeltem meg, hogy sokan a helyiek közül, akik csak úgy kilátogattak a vásárba, ez a viking népviselet volt. Milyen szép.... Na, mi bezzeg nem megyünk a mi vásárainkba népviseletben, milyen kár!!
Végül a parton a viking hajó
