Piros faházak

Jan Karlsgården skanzen  bemutatja a szigetvilág vidéki életmódját, a lakóházaktól a gazdasági épületekig, főleg az 1700-1800 évekből.

Nagyon jellegzetesek itt az ún. "faluröd" (piros) házak. Az elnevezés egy település, Falun nevére utal, ahol a világ legnagyobb rézbányája működött az 1700-as években, Svédország közepén található, negyvenezres lakosú város. A mai napig itt készül az a festék, ami nemcsak Svédország, hanem egész Skandinávia piros faházainak a színét, a „faluröd”-öt adja. Ma már nemcsak piros, hanem kék, zöld színben pompázó házakat is látni. Mesések... :))

 Melléképületek

 Svéd, alandi és a finn zászlók

A lakóház belseje. Itt is imádni való színek, és muskátli az ablakban, az emeletes ágyak nálunk egyáltalán nem voltak elterjedve.

Óhatatlanul a mi régi parasztházainkkal hasonlítgattam, ezt színesebbnek találtam.

 Tűzhely melege

 Festett falak

 Terített asztal

Gyönyörűséges minden részletében, a kerek kályhákat több helyen még kastélyban is láttam.

 Istállók nádfedéllel

Mindsommar ünnepét júniusban (Szentivánéji májusfa állítás), és a karácsonyi vásárt decemberben is itt tartják

 Kovácsműhely mellett látvány bemutató, lábával hajtja a fújtatót. :))

 Nagyapánál nagyobb volt a rend, mennyi ismerős szerszám!

 Szélmalom

 Az elmaradhatatlan halászházikó a parton

A kerítés is nagyon különleges, a vesszőket beáztatják, így hajlékonnyá válik, speciális módon kötözik össze.

 Barikák mindenütt

Folyt. köv. igazi viking vásárral :))

Szigetek vára

 Kastelholm vára.

Egyetlen középkori vár (ők inkább kastélynak hívják) Ålandon, a késő 1300-as években épült. Stratégiailag jó az elhelyezkedése, így számos konfliktus zajlott itt az 1400-1500 évek körül.

Gustav Vasa - a Vasa dinasztia megalapítója, a modern Svédország megteremtője - uralkodása alatt (1523-1560) királyi vadászkastély lett a vár.

A Vasa dinasztiáról sokat hallottunk még utunk során, itt olvashattok róla bővebben.... Gustav Vasa

Itt raboskodott egy padlásszobában XIV. Erik, (I. Gusztáv Vasa fia) aki állandó testvérharcban állt fivérével Jánossal. Erik 1560-68 között volt Svédország királya. Bővebben itt olvashattok róla

XIV. Erik

A XVI. században még mindig a vár volt Åland közigazgatási központja, többször átépítették és gyakran lett tűz martaléka, majd fokozatosan elvesztette stratégiai jelentőségét. Később magtárként használták.

Ma múzeum, elég sok látogatója volt. Jól szórakoztunk, voltak korabeli ruhák, így magunkra öltöttünk egy-egy fejfedőt, volt nevetés, fotózkodás bőven.

 A címerek nagyon látványosan a plafonra helyezve

Daniel Eriksson, fotós és Juha Pykäläinen festő - A lovagok és a lóerő kiállítása, érdekes disszonanciát képezett.

A  tengeröböl ilyen szelíd, akár egy kis tó, szemben golfpálya

  A vár mellett skanzen terül el.....folyt köv! :))

Szigetvilág

Åland demilitarizált terület, autonóm, saját parlamentje, saját zászlaja van. A szigetcsoport világhírű mintapéldája az autonómiának.

A 12. századtól Svédország mint viking nagyhatalom hódító háborúkat vívott Finnországgal. A svéd fennhatóság alatt fokozatosan nőttek a finn függetlenségi törekvések, míg végül 1809-ben, a napóleoni háborúk nyomán Svédország lemondott Ålandról Oroszország javára. Az orosz cár lett a finn nagyherceg, de Finnországot nem tudták eloroszosítani. Az orosz bolsevik forradalom után ki is kiáltották a függetlenséget és azt a kommunista Oroszország kénytelen volt elismerni.

1920-ban az Åland-szigeteket Svédország kérte magának, a Népszövetség mégis Finnországnak ítélte azzal a céllal, hogy biztosítsanak autonómiát az ottani svéd lakosságnak. És a finnek olyan autonómiát teremtettek a szigeteken, aminek ma is csodájára jár a világ. Amikor Finnország nagyhercegség lett, az Åland-szigeteket Finnország részévé nyilvánították.

Az 1856-ban megkötött párizsi béke írta elő a szigetvilág demilitarizálását. Ez a mai gyakorlatban azt is jelenti, hogy lakosai nem sorkötelesek a finn hadseregben.
1945-ben Åland szeretett volna Svédországhoz csatlakozni, de a nagyhatalmak ezt nem támogatták. Az autonómiát 1954-ben tovább szélesítették, majd az 1993-ban életbe lépett, az ålandi autonómiáról szóló törvény szerint, a kül- és védelmi ügyek kivételével, a szigetek teljes önállóságot élveznek.
A törvény  Ålandot egynyelvű, svéd tartományként határozza meg. A szigetlakók többsége nem is beszél finnül, viszont Finnországban a finn mellett kötelező a svéd nyelv elsajátítása is.

A viszonylag enyhe klíma, mind a növény- mind az állatvilág számára kedvező. Nagyon sok helyen találkoztam nagymama kedvencével a Flox vagy lángvirággal. Ez a Városháza előtti park.

Smokie koncert volt (régi idők angol pop zenekara). Sokan hallgatták velünk együtt a parkban. Itt az egyik híres számuk, még lehet ti is ismeritek.

I'll Meet You At Midnight

A lakosság főként mezőgazdaságból és halászatból él. Itt egy aranyló árpa tábla. (Bár a barátnőm váltig állította, hogy rozs)

A skandináv vidéki élet szépségeivel találkozhatunk itt. Tavasszal ilyen kis fácskákat állítanak, mint nálunk a májusfa. Ez az ünnepük a Midsommar vagy Szentiván-éj, az év leghosszabb napjának ünneplése, egyet jelent a nemzeti öntudattal, a hagyományok ápolásával.

Imádnivaló postaládák az útszélen

Jellemző a vörös gránit, a szárazföldi finnországi szürkével szemben.

A népesség 90%-a a legnagyobb szigeten, Fasta Ålandon lakik – s az itt élők csaknem fele, az Åland-szigetek egyetlen városában, Mariehamnban él.

A lakosság vallása evangélikus felekezetű protestáns. 16 temploma van, a legidősebbeket az 1100-az években építették.

Sajnos nem tudtunk bemenni egyikben sem, mert zárva voltak. A legtöbb templom vízi útvonalak mentén épült, gyönyörű helyeken. A templomok körül kis temetők találhatók. Itt sem divat a sírhant.

 A kovácsoltvas keresztek lenyűgözőek