Mondhatnám azt is, hogy csak mentem toronyiránt, de inkább a Duna mentén, a fiam lakása felé, közben nézelődtem, élveztem a sok szép látnivalót.
Még levendula mezővel is találkoztam, nem máshol, mint az Országház előtt.
Őrségváltás
Turistákkal együtt... :))
Új felfedezés a Vértanúk terén Nagy Imre szobra, Varga Tamás alkotása (1996)
Hídon állva, tekintete az Országház felé néz
Ugyancsak először csodálkoztam rá, a német megszállás áldozatainak emlékművére, a Szabadság téren, Párkányi Raab Péter alkotása (2014)
Gábriel arkangyal kezében az országalmával, felette a náci Németországot szimbolizáló birodalmi sas.
Az emlékmű felállítását tiltakozások sora kísérte.
A tüntetők hozták létre az "Eleven Emlékmű" kiállítást, az elhurcoltakra emlékeztető tárgyakból, levelekből, fényképekből, az ősi szokásnak megfelelően kavicsokat helyeztek el.
Szeretem a Zrinyi utcán megközelíteni a Bazilikát, csodás rálátás a fenséges épületre.
Vörösmarty Mihály-emlékművét sem szoktuk látni a karácsonyi vásár alkalmával, mert télire beburkolják és körülveszik az árusok pavilonjai. Tallós Ede, Telcs Ede, Márkus Géza alkotása (1908) Vörösmarty körül a társadalom minden rétegének képviselői.
Thonet-ház a Váci utcán, Lechner Ödön tervezte (1890), majolika csempe burkolattal és kovácsoltvas erkély korláttal. Thonet Jakab és testvérei itt rendezték be a hajlított bútoraikról világhírűvé vált cégük irodaházát.
Öröm látni, hogy a Váci utca visszanyerte régi fényét és nyüzsgését. Itt már elég fáradtnak éreztem magam, csak az éltetett, hogy csobbanhatok egyet a pezsgőfürdőben. Úgy éreztem egy El Camino táv van a lábamban. :))
