Szentendrén ha egyik helyen megvesszük a múzeumi belépőt (1.500 Ft), akkor ezzel 10 múzeumot is meg lehet nézni. Sajnos mi csak háromba jutottuk el, mert mindezt már későn tudtuk meg, és ránk esteledett. Elsőként a Kovács Margit Múzeumot csodáltuk meg.
Kovács Margit (1902-1977)
Kossuth-díjas kerámiaművész. 1972-ben a magyar államnak ajándékozta saját tulajdonában lévő alkotásait. Ő maga sosem élt Szentendrén.
Kenyérszegő (1952)
Párkák (1958)
A görög mitológiából vett jelenet.
A kislány, a hölgy és az idős
asszony szövik az élet fonalát.
Menyasszony-öltöztetés 1953
Corpus
Itt pedig államfők, uralkodók, magasabb rangú, tisztű emberek, akik megcsodálták a gyűjteményt.
Köztük kire bukkantam..........?
A Múzeum épülete eredetileg sóházként működött, majd Mária Terézia korában postaállomásként, ekkor került ablakára a kovácsoltvas rács.
Művészet Malom egy új kulturális létesítmény, mely egy romos ipari műemlék, a fűrészmalom felújításával jött létre.
Czóbel Béla (1883-1976) életműve, "Egy francia magyar" címmel augusztus végéig látható. Számtalan képet kölcsönöztek külföldről és itthonról, magán és közgyűjteményekből, hogy teljes legyen a kiállítás.
Czóbel a magyarországi Nyolcak festőcsoport alapító tagja volt, először
Nagybányán dolgozott, majd München, Bergen, Berlin és Párizs
következett, ott csatlakozott a francia Fauves-okhoz (Vadak) és velük
állított ki. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is elismert,
sikeres művész lett. 1940-ben tért vissza végleg Magyarországra, és
Szentendrén telepedett le. Önarcképek, portrék, aktok, tájak,
városrészek, enteriőrök és csendéletek a Czóbel-festmények témái. (Sajnos fotózni nem lehetett, egy pár poszterről csináltam képet, amely remekül kiegészítette a kiállítást.)
Az öreg festő, előtte az eredeti széke. Milyen kicsike és kényelmetlen, mégis micsoda remekművek születtek rajta!!
Ugyanitt látható még kortárs kiállítás is, a helyi és Szentendréhez kötődő képző- és iparművészek alkotásaiból.
Háááát, egy-két alkotás azért meredek volt számomra.....
Végül még jutott időnk Ámos Imre és Anna Margit festőművész házaspár kiállítását megnézni.
( kép forrása: mek.oszk.hu)
A művek Anna Margit hagyatékaként, még a művésznő életében kerültek a Múzeum tulajdonába. Az adományozás célja
és feltétele a II. Világháborúban munkaszolgálat közben eltűnt Ámos Imre
emlékezetének ébrentartása és kettejük életművének bemutatása volt. A képzőművész házaspár emlékmúzeuma egy barokk eredetű polgárházban
kapott helyet.
Az épület cégére a művészházaspár összetartozását fejezi ki.
Végrendelete értelmében udvarán temették el Anna Margit
hamvait, melyre, fia, Péter Vladimir által készített angyalszobor
vigyáz.
Ámos Imre (1907-1944) álomszerű, látomásos képeinek világa Nagykállóhoz,
gyermekkori élményeihez, majd 1937-től elsősorban Szentendréhez
kötődik. Sokan a magyar Chagall-ként emlegetik. Összekötötte őket sok minden életművükben, vallásuk, sorsuk,
zsidó identitásuk. De ameddig Chagall két világháborút is túlélő mester
volt, addig Ámos fiatalon, mártírhalált halt. De így is létre tudott
jönni a nagy találkozás kettejük között, Párizsban, 1937-ben. 1940-től egyre tragikusabb, személyes élmények ihlették megrázó
képeit, grafikáit, amelyek a háború kegyetlenségéről és saját
értelmetlen halálának szörnyű előérzetéről szólnak (1944 nyarán
Németországba hurcolták, feltehetően szászországi táborban vesztette életét).
Sötét idők
Anna Margit (1913-1991) festőművész pályája az 1930-as évek elején
párhuzamosan indult Ámos Imrével, akivel 1936-ban kötött házasságot.
Képeinek expresszivitása, felfokozott színvilága 1945 után érte el
tetőpontját. Bár másodszor is családot alapított, sosem tudta feldolgozni
az első férje és rokonai elvesztéséből eredő fájdalmat. Termékeny, a
szürrealizmussal rokon művészetének ihletője a népi és biblikus témák
mellett a háború kitörölhetetlen élménye.
Folyt. köv.....
