Kultúrálódtunk

Szentendrén ha egyik helyen megvesszük a múzeumi belépőt (1.500 Ft), akkor ezzel 10 múzeumot is meg lehet nézni. Sajnos mi csak háromba jutottuk el, mert mindezt már későn tudtuk meg, és ránk esteledett. Elsőként a Kovács Margit Múzeumot csodáltuk meg.

 Kovács Margit (1902-1977)

Kossuth-díjas kerámiaművész. 1972-ben a magyar államnak ajándékozta saját tulajdonában lévő alkotásait. Ő maga sosem élt Szentendrén.

 Kenyérszegő (1952)

 Párkák (1958)

A görög mitológiából vett jelenet. 

A kislány, a hölgy és az idős asszony szövik az élet fonalát.

Menyasszony-öltöztetés 1953

 Corpus

 Itt pedig államfők, uralkodók, magasabb rangú, tisztű emberek, akik megcsodálták a gyűjteményt.

 Köztük kire bukkantam..........?

A Múzeum épülete eredetileg sóházként működött, majd Mária Terézia korában postaállomásként, ekkor került ablakára a kovácsoltvas rács.

Művészet Malom egy új kulturális létesítmény, mely egy  romos ipari műemlék, a fűrészmalom felújításával jött létre.

Czóbel Béla (1883-1976) életműve, "Egy francia magyar" címmel  augusztus végéig látható. Számtalan képet kölcsönöztek külföldről és itthonról, magán és közgyűjteményekből, hogy teljes legyen a kiállítás.

Czóbel a magyarországi Nyolcak festőcsoport alapító tagja volt, először Nagybányán dolgozott, majd München, Bergen, Berlin  és Párizs következett, ott csatlakozott a francia Fauves-okhoz (Vadak) és velük állított ki. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is elismert, sikeres művész lett. 1940-ben tért vissza végleg Magyarországra, és Szentendrén telepedett le. Önarcképek, portrék, aktok, tájak, városrészek, enteriőrök és csendéletek a Czóbel-festmények témái. (Sajnos fotózni nem lehetett, egy pár poszterről csináltam képet, amely remekül kiegészítette a kiállítást.)

Az öreg festő, előtte az eredeti széke. Milyen kicsike és kényelmetlen, mégis micsoda remekművek születtek rajta!!

 

Ugyanitt látható még kortárs kiállítás is, a helyi és Szentendréhez kötődő képző- és iparművészek alkotásaiból.

Háááát, egy-két alkotás azért meredek volt számomra.....
Végül még jutott időnk Ámos Imre és Anna Margit festőművész házaspár kiállítását megnézni.

( kép forrása: mek.oszk.hu)

A művek Anna Margit hagyatékaként, még a művésznő életében kerültek a Múzeum tulajdonába. Az adományozás célja és feltétele a II. Világháborúban munkaszolgálat közben eltűnt Ámos Imre emlékezetének ébrentartása és kettejük életművének bemutatása volt. A képzőművész házaspár emlékmúzeuma egy barokk eredetű polgárházban kapott helyet.

Az épület cégére a művészházaspár összetartozását fejezi ki.

Végrendelete értelmében udvarán temették el Anna Margit hamvait, melyre, fia, Péter Vladimir által készített angyalszobor vigyáz.

Ámos Imre (1907-1944) álomszerű, látomásos képeinek világa Nagykállóhoz, gyermekkori élményeihez, majd 1937-től elsősorban Szentendréhez kötődik. Sokan a magyar Chagall-ként emlegetik. Összekötötte őket sok minden életművükben, vallásuk, sorsuk, zsidó identitásuk. De ameddig Chagall két világháborút is túlélő mester volt, addig Ámos fiatalon, mártírhalált halt. De így is létre tudott jönni a nagy találkozás kettejük között, Párizsban, 1937-ben. 1940-től egyre tragikusabb, személyes élmények ihlették megrázó képeit, grafikáit, amelyek a háború kegyetlenségéről és saját értelmetlen halálának szörnyű előérzetéről szólnak (1944 nyarán Németországba hurcolták, feltehetően szászországi táborban vesztette életét).

Sötét idők

Anna Margit (1913-1991) festőművész pályája az 1930-as évek elején párhuzamosan indult Ámos Imrével, akivel 1936-ban kötött házasságot. Képeinek expresszivitása, felfokozott színvilága 1945 után érte el tetőpontját. Bár másodszor is családot alapított, sosem tudta feldolgozni az első férje és rokonai elvesztéséből eredő fájdalmat. Termékeny, a szürrealizmussal rokon művészetének ihletője a népi és biblikus témák mellett a háború kitörölhetetlen élménye.

 

Folyt. köv.....

Szentendrei séta

Egy kis ékszerdoboz, macskaköves utcácskák, egymáshoz simuló belvárosi házak, szűk kis lépcsőfeljárók, sikátorok a dombtetőre, rengeteg múzeum, tárlat, kilenc templom, apró kis boltocskák, hangulatos borozók, éttermek, mindez a Duna partján.

Fő tér a Kalmár-kereszttel (Szerb Kereskedő Társaság állíttatta, 1763-ban, hogy a pestisjárvány elkerülte a várost) és Blagovesztenszka templommal, melyet Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére emeltek 1752-ben. Mayerhoffer András tervei szerint. Bejárat rokokó kapuja és erkélye

 Bejárat feletti freskó Szent Konstantint és Szent Ilonát ábrázolja

 Ikonosztáz 1790 körül Mihailo Zivkovic szerb festő munkája

Feljárat a Templomdombra vagy Várdombra

A Várdomb tetején álló Keresztelő Szent János Plébániatemplom, a város legrégebbi épülete 1241-1283 között épült az elődje, XIV. sz-ban újból építették, majd 1710 években Zichy család támogatásával bővítették. A mai formáját 1742-51 között kapta meg. Épp felújítás alatt.

 Kitekintés a dombról, a Duna is látszik :)))

Rálátás a Városházára

 Séta a hegyről lefelé

(Ezek a fránya graffitisek mindenütt ott hagyják kéznyomukat)
Itt legalább az omladozó falból művészi alkotás lett....

Egy hangulatos régi kapu

A kerítést sűrűn befutó borostyán, és mit rejt az a nagy lyuk??

Postaláda nyílását!

Harangozó háza, 1779-ben épült iskola céljára, majd 1805-től tanítólakás, 1845-től a harangozó lakása, 1977-től múzeum, a Népművészetek háza.

Péter-Pál templom (Csiprovacska templom) Szentendre legnagyobb temploma (1796-ban szentelték fel)

Folyt. köv......