A történet a Kincsvadászokkal kezdődött, ott láthattuk Németh Zoltánt, az Apostol együttes vezetőjét, aki egyben műgyűjtő is. A műsorban Fertőszögi Péter vásárolt meg egy szép, antik legyezőt. Egyben elmondta, hogy szívesen rendezne egy kiállítást a legyező gyűjteményből. A BÁV ART Aukciósház és Galériában ezt most meg lehet nézni.
A Hölgyek titkos nyelve – Legyezők a korok tükrében
Megalkotásuk komplex feladat volt, egy-egy darabot különböző technikát ismerő mesterembererek készítettek el. Már a XVIII. század
elején komoly céhek gyártották ezeket a tárgyakat, elsősorban
Franciaországban, Angliában és Itáliában. A felhasznált anyagok között
megtalálhatók az elefántcsont, a teknőspáncél, gyöngyház, az arany, az
ezüst és a selyem. Több legyező készült esküvőkre, temetésekre,
keresztelőkre és bálokra. Ebben az időszakban a legyezők a nők kelléktárához tartoztak.Proserpina elrablása (Itália 1750 körül)
A XVIII–XIX. századi antik legyezőtípusok kedvelt szimbóluma volt a
„szerelem oltára”. A motívum a hűséget, az odaadást és az örök szerelem
ígéretét szimbolizálta. Az ilyen típusú legyezőket gyakran szerelmi
vallomásként vagy jegyajándékként is használták.
Krisztus előtt 209-ben a rómaiak bevették a punok hispániai központját,
Carthago Novát. A katonák egy gyönyörű fiatal lányt ejtettek foglyul,
akit mint hadizsákmányt, elvitték a nőtlen hadvezérnek, Scipiónak. Bár
fiatal volt, Scipio mégsem élt a lehetőséggel, sőt, amikor értesült
arról, hogy a lány egy előkelő herceg, Allucius jegyese, a lányt
sértetlenül visszaadta a családjának. Még nászajándékot is küldött a
szerelmeseknek. Scipio önmegtartóztatása a római történetírás egyik
legismertebb anekdotája. A hölgy, akinek a legyezőjén ez a történet
szerepelt, azt üzenhette, hogy erényes.
Kantoni laplegyező (Kína 1860 körül)
Németh Zoltán, zenész, műgyűjtő,
a különleges legyező gyűjtemény tulajdonosa