Sarkady Sándor: Anyám örömére

Hajnal harmatozik,

Rózsa pirosodik

Május örömére –

Hajnal volnék, harmatoznék,
Rózsa volnék, pirosodnék
Anyám örömére.

Vadvirágok királynője

 "Vadvirág mely csábító,
skarlátvörös, lázító...
mégis gyengéd, mint a szél,
ő a színével beszél."

Végre találtam pipacsot az útszélen, no nem egy nagy mezőt amire vágytam, csak egy ölnyit az árokparton. Fotózás szempontjából nem túl jó helyen, mellettem dübörögtek a teherautók.....

Sárga tenger

Ha pipacsmezőt nem is, de egy repcetáblát csak találtam a tegnapi határszemle során

A sárga amúgy is kedvenc színünk

Mellette volt egy pár kékes szarkaláb, így hamarjában lett is egy szép csokrom

A kerti asztalon üde színfolt

Nálam a kertben még nem virágzik a szarkaláb

Virágmező

Csokonai virágmező közepén

Úgy gondoltam kimerészkedem most már a barlangomból egy séta erejéig

A Városháza előtt ez a gyönyörű színkavalkád fogadott 

Milyen szép lehetett pár hete, mikor még teljes virágzásban volt a tulipán és a császárliliom is.

Még pipacsot is láthattam, már egy hete vadászom a pipacsokat. Az egyik ismerős írta, hogy addig megy, míg pipacsmezőt nem talál és talált is, Ráckeve környékén. A Balaton-felvidéken is mesés mezőket fotóztak. Én hiába kerestem nem bukkantam rá. A párom mondta, hogy itt az Alföldön nem is fogok találni. Ez a mesés virágtenger most valamicskét kárpótolt.

" Kertem nárcisokkal

Végig űltetéd;

Csörgő patakokkal

Fáim éltetéd;

Rám ezer virággal

Szórtad a tavaszt

S égi boldogsággal

Fűszerezted azt.

"

   Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez (részlet)

Félúton

Sárhelyi Erika:
Félúton

Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,
valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek – minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni – emberül.

 

Zelemér

Végre-végre kirándultunk, no nem messzire, csak a zeleméri templomromhoz, mely állítólag megyénk legrégebbi építészeti emléke. Bodaszőlő felé található, egy kunhalom tetején.  
"A kunhalmok ősi eredetű, mesterséges dombocskák. Többségüket a Kárpát-medencében még a honfoglalás előtt itt élt népek (szkíták, szarmaták, hunok, avarok) hozták létre temetkezési céllal, őrhelyül és szakrális okokból."

Ez a templom 1310 körül épülhetett, ma már csak a 18 méteres tornya maradt meg. Hányattatott sorsa volt, 1564-ben a törökök, majd 1594-ben a tatárok dúlták fel. 

Számtalan monda is kötődik a helyhez, többek között a szép Maricza története.  
"A monda szerint a romok mellett állt egy bástyaszerű épület, ahol egy Vaszil nevezetű gazdag rácz élt lányával, a szép Mariczával. A rácz vezér Daniló, az apa barátja a lány szépségét érkezett megcsodálni... Egy őszi este, mikor az apa portyázott, lánya a bástyaszerű építmény legmagasabb csúcsán énekelt. Daniló azonban szerelmi vallomásával megzavarta  tevékenységében és miután visszautasította a vezért, (mivel el volt jegyezve) az vadul rátámadt. A dulakodás közben a lány, csak hogy tisztességét megőrizze, inkább a halált választotta, és magával rántotta a vágytól megvadult vezért a hegyes karókkal, éles kövekkel megrakott mély árokba. Maricza azonnal szörnyet halt, Daniló azonban csak a lábát törte. Vaszil, az apa, dühében és fájdalmában  karóbahúzatta Danilót és máglyán elégette.  
Mariczát a hold fényénél temették el. Másnap az öreg Vaszil leromboltatta az egész várat, elégettette bútorait, beolvasztatta minden aranyát, ezüstjét, leborult utoljára a szép Maricza sírjára s aztán eltűnt a vidékről.  
A szép Maricza halálának évforduló éjjelén több éven keresztül két magas, fehér árny jelent meg a Csonka torony aljában, nyugtalanul keresni látszottak valamit. A régi öregek azt rebesgették, hogy az öreg Vaszil és jegyesének hazajáró lelkei azok, kik a szép Maricza sírját keresik.”

A legenda szerint ezen a vidéken nevelkedett Attila, és itt találták meg a híres kardját is, mellyel a világ ura lett. A szobrot Turi Török Tibor készítette, 2019-ben avatták fel.

Szent István szobra, Reiz András fafaragó munkája (2014)

A szobor kb. másfél-kétszeres életnagyságú. A böszörményi Kálvin téri református templom kertjében állt az a fa, melyből faragták, 2010-ben egy vihar döntötte ki.

A templomrom körül kis park van, benne szalonnasütő helyek és padok. Láthatólag sokan jönnek ide biciklivel, kocsival kirándulni, piknikezni. Azt mondják, hogy ez is egy különleges energiát adó hely.
Szent Iván éjjelén és augusztus 20-án ünnepi helyszín, még több látogatója van.

Isten megáldjon!

"E napon mindenki csak szépet kívánjon,
Megkérem az Istent, örökké megáldjon.
Szebb ajándékot most úgy sem adhatok,
Ezerszer kívánok sok boldog névnapot!"

Egy kis romantika

Most fedeztem fel a Duna tévén egy romantikus olasz filmsorozatot, amit eddig még nem láttam. Hölgyek paradicsoma, Il paradiso delle signore / The Ladies Paradise, (2015)
Hurrá, egy nekem való film tele bájjal, olasz temperamentummal, és a csodás Milánóval.
Csantavéri Júlia (dramaturg) neve, garantált siker számomra. Sok-sok remek sorozat kötődik hozzá.
Szerda esténként adják, 3/4 kilenc körül, már a negyedik rész ment. Biztos megkeresem az interneten az előző epizódokat.

"Készült Émile Zola "Hölgyek öröme" című regényének szabad felhasználásával. Az ötvenes évek közepén egy szicíliai kis faluban a szép és tüzes Teresa viselkedése felháborítja az ott élőket. Apja egy rövid időre északra küldi a lányt a testvéréhez Milánóba, azt remélve, hogy hamar elül a botrány. Teresát azonnal beszippantja a nagyváros ezernyi újdonságot kínáló világa, ráadásul belesodródik a nagybátyja és a Hölgyek Paradicsoma elnevezésű áruház tulajdonosa, Pietro Mori konfliktusába. Hamarosan az áruházban találja magát a pult mögött, hogy bebizonyítsa, alkalmas lehet eladónői pályára......"

Epertorta és labdarózsa

Anyák napi epertorta, a szokásos mascarponés, tejszínes....

 Labdarózsa

 (Viburnum opulus 'Roseum')

az idén sok-sok virággal örvendeztetett meg

Jutott belőle bőven a temetőbe is, Nagymamámnak, Dédimamáknak, Tantiknak.

Igénytelen bokor amúgy, nem nő hatalmasra, a metszése is megoldódik a virágszedéssel. A levéltetvek viszont nagyon szeretik.

2020. 05. 04-e van, már két hónapja vagyunk a koronavírus fogságában. 

Ma 3035 fertőzött volt, 351 honfitársunk hunyt el. Szerencsére Hajdú-Biharban csak 23 a fertőzött, ha hihetünk ezeknek a számoknak!
Mától enyhítettek a kijárási korlátozáson, de csak vidéken. Már szombaton úgy láttam, hogy az emberek felszabadultak, mindenütt hatalmas volt a forgalom. Hogy hova fog ez vezetni? Nem tudom......

Szeretettel

"Virágcsokor a kezemben,
szeretet van a szívemben.
Csordultig van az örömöm,
édesanyámat köszöntöm.

Kis szívemből azt kívánom,
hogy sok boldog napot lásson,
teljesüljön imádsága,
az Úr Jézus bőven áldja!"