2017. augusztus 4., péntek

Öreg-tó

Séta Tatán, az Öreg-tó partján. Annyira élveztük ezt a változatos tájat, a látóhatár domborulatait, a hegyeket, tavakat, vízfolyásokat. Felüdülés a nagy pusztaság után.
Tatát nem véletlenül nevezik a vizek városának. Az Öreg-tó mesterséges eredetű, az ország legrégebbi halastava. Az Által-ér táplálja és öt ágon át távozik a városon át. Közel 250 ha területű, a kerülete 7 km körül van. Gyalogosan bejártuk egy részét, a szépen kialakított sétányon. A teljesség igénye nélkül szemezgettem a sétánk során készített fotókból.
Partján a vár, lásd előző posztban....
 Öreg malom, ez itt a Pötörke-malom.
Cifra-malom igen rossz állapotban, pedig még a török háborúkat is átvészelte. Jelenleg osztrák kézben van.
 Tulipános székelykapu
 Axmann és Hamary-ház a tóparton
Egy szépséges kovácsoltvas ablakrács :))
Öveges József professzor szobrával (Tóth Béla alkotása) is találkoztunk, 1930-40 között egy tatai gimnáziumban tanított. Híres mondása  "Semmiből nem lesz semmi"
Keresztelő Szent János szobor (Nagy Kovács Mária alkotása 1943.)
Azt írták róla, hogy hattyúpihenő kövön áll. No, azokat nem láttam, de a vadkacsák jól érezték magukat.
Mellette óriási platán, 2014-ben volt az év fája, 230 év körüli, körben a Platán étterem székeivel.
Közelben a Platán-forrás ivókútja, tatai szobrászművész faragta mészkőből. Palackjainkat friss hideg vízzel tölthettük meg. A hetvenes években a bányászati beavatkozások során elapadtak a források, csak húsz év után miután a bányák bezártak emelkedett meg újból a karsztvízszint.
 
Esterházy-kastély
Fellner Jakab tervezte, 1776-ban nyerte el mai formáját. Északi toronyszobája történelmi jelentőséggel bír, hiszen I. Ferenc magyar király 1809. október 14-én e falak közt írta alá az ún. schönbrunni békét. Jelenleg zárva, de rajta az uniós tábla, így remélhetőleg ez a kastély is megújul hamarosan.
1945 után a kastély berendezését a szovjet csapatok tönkretették, a megmaradt bútorokat a lakosság hordta el. Mikor Lipótmezőt szovjet katonai célra vették igénybe, az ott működő budapesti Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézet egy részét, a tatai kastélyban helyezték el. 
Tóth Béla, Tatai Diana (vadászat istennője) lovas szobra (1988) Egy kissé megtréfáltak a nap sugarai.
Folyt. köv. egy kis emelkedő megmászásával, mondjuk épp dél volt a legmelegebb.... :)) https://nora-bora-nora.blogspot.com/2017/08/tata-felulrol.html

2017. augusztus 2., szerda

Vár

Tatán gyönyörű környezetben, az Öreg-tó partján található a vár. Luxemburgi Zsigmond király építtette 1397–1409 között. A négy saroktornyos várnak ma már csak egy szárnya áll.
1470–1480-as években Mátyás az itáliai vízivárak mintájára újjáépíttette az erődítményt, nyaraló kastélyként szolgált.
Mátyás halála után a várat fia, Corvin János örökölte, majd váltakozva császári vagy török kézen volt. 1597-ben Pálffy Miklós kiűzte a törököket petárdákkal! (Ennek emlékét őrzi a május végi hagyományőrző Patara.) 1682-ben az oszmán csapatok felrobbantották.
1727-ben Eszterházy József  országbíró vásárolta meg, 1945-ig a család tulajdona maradt. Jelenleg a Kuny Domokos Múzeum működik benne. (Kuny Domokos-keramikus művész)
 Lovagterem
 Zsigmond-kori lovagalakos kályha
Római kori leletek is szép számmal találhatóak itt.
Római, Brigetio településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója. Brigetio jelentős katonai tábor és polgárváros volt az ókori Római Birodalom Pannónia tartományában.
Ilyen teraszon ritkán van alkalmunk kávézni. Egy pillanatig Itáliában éreztem magam. :))
 Kilátás az Öreg-tóra

2017. augusztus 1., kedd

Irigység

"Amíg mások életével vagyunk elfoglalva, nem lesz időnk azokon a dolgokon javítani, amelyekkel nem vagyunk megelégedve saját magunkkal kapcsolatban. Ahelyett, hogy másokra irigykednénk, inkább gondolkozzunk el azon, hogyan szerezhetnénk meg mi magunk az áhított dolgokat. Egy kicsivel kevesebb önsajnálat, egy kicsivel több erőfeszítés, és máris nem lesz kire irigykednünk."

Richard Templar

Majkpusztán

2017. július 31., hétfő

Remeteség

Bakancslistás helyre jutottam el a hétvégén, a Majki Kamalduli Remeteségbe. Egy kicsit nehezen találtuk meg Majkpusztát. Mikor megérkeztünk épp szemetelni kezdett az eső, de mire a közeli kis étteremben megebédeltünk újból napsütés lett. Óránként indul vezetett túra.
1733-ban a vidék birtokosa, Esterházy József alapította a kamalduli remeteséget, melynek 1200 holdas pusztát, tavakat és malmokat adományozott. Ekkor kezdték építeni, egy osztrák építész Franz Anton Pilgram tervei szerint. Halála után az Esterházyak uradalmi építésze, Fellner Jakab fejezte be. 1770-ben elkészült a kolostor, 17 cellaház, és a templom.
A kamalduliak anyakolostoruk mintájára alakították ki a majki kolostort is. A kolostor két részre tagolódik: az U-alakú főépület (foresteria), ahol a közös helyiségek voltak: refektórium, könyvtár, gyógyszertár, betegszobák, gazdasági helyiségek, vendégszobák. De itt kaptak helyet a prior szobái, és a nem magányban élő testvérek lakóhelyiségei is.
A másik nagy rész az úgynevezett clausura, vagyis az a rész, ahol a remeték cellái állnak.
A Nepomuki Szent Jánosnak szentelt templom a kolostor középpontjában, ma már csak csonka tornya és egy támpillér áll, földrengés és villámcsapás következtében. A templomtoronyból Esterházy Pál Harmonia caelestis című művének dallamai csendülnek fel bizonyos időközönként harangjáték formájában. (Csodás!!!)
A rendet Romuald herceg, a lombardiai hercegi család sarja (később Szent Romuald) alapította 1009-ben Itáliában. A némaságot fogadott, fehér csuhás, fejtetőjüket kopaszra borotvált, hosszú szakállú szerzetesek a bencésektől szigorúbb aszkétikus rend szerint éltek. A rend önfenntartó volt, földművelésből és jótékonysági adományokból élt. Beszélniük – elöljárójuk engedélyével – évente két alkalommal, (húsvét, karácsony) három-három napig lehetett. Küldetésük, hogy imádkozzanak mindenkiért a világon, azokért és azok helyett is, akik maguk sohasem fordulnak Istenhez. 1782-ben II. József feloszlatta a kamalduli rendet.
A cellaház négy helyiségből  áll: kápolna, lakószoba, műhely, és kamra. Minden házhoz a házakkal megegyező méretű külön kiskert tartozik, ahol a remeték gyógy-, fűszernövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket termeltek. Ezen kívül kézműves tevékenységet (fafaragás, festés, fazekasság) is folytattak, az év nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak. Hogy a szerzetesek ne találkozhassanak, beszélhessenek egymással, a kertet körülvevő magas fal biztosította.
Az egyes cellák kápolnáik eltértek egymástól. A más-más szent tiszteletére felszentelt kápolnákat a szent oltárképével látták el. Itt az alapító szent Romuald. Az egyszerű külsejű cellaházak oromzatán a támogató főúri családok márvány és homokkő címerei.
 
Miután a rendet felszámolták az Esterházy család visszavásárolta az államtól az elkobzott területet, és az 1800-as évek folyamán először bérbe adta posztógyártás céljára, majd később átalakította, a kor divatja szerint, vadászkastéllyá.
A rendházból kialakított kastély az Esterházy család téli lakhelye lett – nyáron csákvári kastélyukban laktak – egészen a második világháború végéig.
Refektórium (ebédlő) freskóit Vogel Gergely oltár- és freskófestő készítette 1760 körül. Az Utolsó vacsora ábrázolása a refektórium különleges értéke.
Az Esterházy család egy cellalakásban talált menedéket. Egyik fiuk a háború, másik a háború utáni paralízisjárvány áldozata lett, a családfő, Esterházy Móric gróf, és egyetlen lánya, Mónika Bécsbe távozott. A grófné és testvére azonban maradt: Esterházy Móricné, született gróf Károlyi Margit és Emma testvére egészen 1973-ig lakták a cellaépületet, kétkezi munkájukkal keresve meg a megélhetésükhöz szükséges pénzt.
Itt egy kis érdekesség......http://www.litera.hu/hirek/film-keszult-az-esterhazy-csalad-majki-eveirol

A 13-as cella grófnője (film)
A Párizs környéki Grobois falucska Kamalduli kolostorának volt lakója II. Rákóczi Ferenc 1715-1717 között. A kolostor magányában talált megnyugvást a hányatott sorsú fejedelem zaklatott lelke, s végakarata szerint szívét a kolostorban temették el.
A háború után kezdődött az igazi kálvária. A Remeteségben voltak bányászlakások, volt szakközépiskola, korábban katonai fogda.
A majkihoz hasonló kamalduli remeteség Csehországban, Olaszországban és Lengyelországban maradt fent, utóbbi falai között még ma is remeték élnek – az ő mindennapjaikat bemutató fotókiállítás látható.
 Rengeteg fotót készítettem, nehéz volt válogatni belőle.
A cellák felújítása most kezdődik, a kolostor gyönyörűen rendben van. Egyes cellákat átalakítottak kis szállásokká, már régebben is meg lehetett itt szállni. Elhatároztuk, hogyha megnyílnak újból, elmegyünk és egy napot úgy töltünk el, mint a remeték, szótlanul. Remélem minél hamarabb sor kerül erre, mert a hely lenyűgöző, bár nagy próbatétel elé nézünk....... :)))

2017. július 27., csütörtök

Útravaló

“Valahányszor elindulsz otthonról, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és miden őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.”
 (Elbert Hubbard)

2017. július 22., szombat

Szalonnasütés

Olyan nagyon régen vágytam már egy kis szalonnasütésre, a barátnőm kedvéért rá is vettük magunkat. Felszerelésünk sincs hozzá. Csak úgy egyszerűen a földön raktuk a tüzet, földre tettük a tányért.
Hű, fönséges volt a zsírral csepegtetett kenyér újhagymával. Mennyei íz! :) Még betegek sem lettünk tőle!