Élet

Születés és halál, között egy kis élet, 

mily rövid......

Nyugodj békében!

Consolatio

Bánat

 

A.B.F.R.A

 "A Boldog Feltámadás Reménye Alatt"

Debrecen nagyjai

1932-ben adták át a debreceni köztemetőt és a ravatalozó épületet a használatnak. Tervezője Borsos József

A krematóriumot csak 1951-től lehetett használni, állítólag egyházi körök tiltakozása miatt. A köztemető megnyitása után még három évig volt engedélyezett a temetkezés a többi temetőbe, s csak a Monostorpályi úti izraelita temető működhetett azt követően is (amely napjainkban is létezik).

A ravatalozó épület központi és szélső oromzatain a nagyszentmiklósi aranyleletből a bikafejes ivócsanak bronzból megformált másolatát helyezték el. (Az alakzat 1900-tól, Munkácsy Mihály ravatalának díszítése óta a nemzeti gyász jelképeként ismert.)

Borsos József 1875-1952

Építész, egyidőben Debrecen főépítésze, ő tervezte a Krematórium épületét

Villája kapcsán itt írtam róla>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2023/06/borsos-villa.html

Pohl Ferenc 1883-1961

1920 végén vette át Debrecenben a városi kertészet vezetését. Pohl Ferenc ideje alatt nyerte el parkosított formáját a Kálvin tér, az Árpád tér, a Református Kollégium előtti Emlékkert, nevéhez fűződik a nagyerdei fürdő környékének, a Déri Múzeum előtti süllyesztett kertnek, az egyetemi parknak és a Köztemetőnek térrendezése.

Kálmánchey Márton 1500-1557

Az 1550-es évektől Debrecenben élt, véglegesen meggyökeresítve a reformáció svájci irányát. Hívei nagy hatású szónoknak tartották, ellenfelei „olcsó papnak”, mert lemondott a templomi díszekről, saját díszes ruházatáról, és fizetést is csak annyit fogadott el, amennyi a megélhetéséhez szükséges volt. Prédikációiban ragaszkodott a magyar nyelvhez, hogy a hívek érthessék a bibliai üzenetet. Megszervezte a Tiszántúli Egyházkerületet, és ennek lett első püspöke 1557-ben. Ugyanebben az évben halt meg. Utóda rövid időre Szegedi Gergely lett, majd Méliusz Juhász Péter, akit már az utókor is jobban ismer.

Budai Ézsaiás 1760-1841

Bölcsész - és hittudós, író, történész, református lelkész, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke 1822-től haláláig.

Svetits Mátyás 1794 - 1868 

Kereskedő, a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara első elnöke. Ő és felesége, Kojanitz Anna végakarata az volt, hogy három gyermekük korai halálát követően, vagyonukból katolikus iskola épüljön, és azt iskolanővérek vezessék. Az intézmény 1896-ban nyitotta meg kapuit.

Zoltai Lajos 1861-1939 

Helytörténész, muzeológus, etnográfus, a Déri Múzeum első igazgatója, személyes közbenjárásának köszönhető, hogy Déri Frigyes bécsi selyemgyáros gyűjteménye a cívisvárost gazdagítja 1920 óta.

Dr Ecsedi István 1885-1936 

Etnográfus, a Déri Múzeum igazgatója

Fazekas Mihály 1766-1828 

Költő, botanikus, 1807-ben jelent meg a sógorával, Diószegi Sámuellel együtt írt Magyar Füvészkönyv, az első magyar nyelvű tudományos botanikai rendszerezés és növény-meghatározó könyv.

Diószegi Sámuel 1761-1813 

református lelkész, esperes, botanikus

Szabó Magda 1917-2007

író, költő, műfordító, tanár, bölcsészdoktor

Az írónőnek az volt a kívánsága, hogy hamvainak felét a férje, az író Szobotka Tibor, másik felét a szülei debreceni sírjába helyezzék el.

 

 „Tündérek árva gyermeke, 

Sosem feledlek el. 

Meséid gyémánt madara 

Míg élek, énekel. 

Hogy elmentél a fény felé 

Bezáródott az ablak. 

Életem eltört pajzsa, Te 

Míg élek siratlak.” 

Kóti Árpád 1934-2015

színész, 1963-tól haláláig a Csokonai Színház tagja

Boka Károly 1808-1860

népzenész, Kossuth Lajos kedvenc cigányprímása

 Kontsek Kornél 1867-1941

A Kontsek család 1892-ben nyitotta meg Debrecenben, a Kossuth utca 15. szám alatti fűszer és csemegekereskedését. Idővel, nagykereskedésbe fogtak és raktáraik révén számos kiskereskedőt láttak el áruval. 

1911-1912 között épült Debreceni Első Takarékpénztár palotájának a földszintjén volt a Kontsek Kornél divatáruház, a Kossuth és Piac utca sarkán.

Kontsek Géza a város kereskedelmi és iparkamarájának tagja, majd tanácsnoka is volt. Jelentős vívmánya volt a vasárnapi munkaszünet bevezetése. Szem előtt tartotta munkásai jóllétét is, ennek keretében a város akkori keleti határán telkekhez juttatta őket, ahol keresetükből otthont építhettek.

Kaszanyitzky Endre 1834-1905

A Piac utca 57. szám alatti Kaszanyitzky-féle üveg- és porcelánkereskedelmi vállalkozás 1852-től 100 évig prosperált, Kaszanyitzky Endre alapította. 

Csanak József 1820-1900 

Derecskéről származó jobbágyból lett híres fűszerkereskedő, a Debreceni Kereskedelmi Testület elnöke, az István gőzmalom igazgatója. Csanak József alighanem Debrecen leggazdagabb polgára volt. A Piac és Arany János utca sarkán áll a Csanak-palota, amely épületben debreceni tartózkodása idején Jókai Mór is megszállt, aki Az arany ember című regényéhez többek közt Csanak József élettörténetéből merített ihletet. A róla elnevezett utcában álló villában lakott. 

(Valamikor én is laktam itt, nemcsak az utcában, hanem magában a villában, sajnos jelenleg elhanyagolt állapotban van.)

Sesztina Jenő 1869-1944

Debrecen történetének egyik meghatározó családja, Sesztina János a Piacz utca 21. sz. alatt létrehozta a belváros emblematikus vaskereskedését. Az üzletet fia, Lajos és unokája, Jenő vitte sikerre, s tette mindenki által ismertté. 

A gyermektelen Sesztina Jenő és felesége Csanak Margit 1936-ban örökbe fogadta Piroska nevű testvérének fiát, Rickl Antal Lajost és fiait, Antal Zelmost, és öccsét, Pétert. 

Itt lehet bővebben olvasni róluk>>>http://debrecenikepeslapok.blogspot.com/2017/06/a-sesztina-villa-titkai.html

Régi sírkövek, az előző felszámolt temetőkből a Sesztina sír mögött

Dr. Kenézi Gyula, 1860-1931

Orvos, kórházunk névadója. Az 1912-ben alapított Debreceni Egyetem első tanára volt, majd a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatójává választották. Többek között ő vetette fel, hogy az orvosprofesszorok a klinika közelében lakjanak. Egykori lakhelyén, a Kenézy Villában hatalmas orvostörténeti gyűjtemény található.

Hódos Imre 1928-1989

Olimpiai bajnok birkózó. Három olimpián volt a magyar küldöttség tagja, bajnoki címét az 1952. évi helsinki olimpián nyerte. Az olimpiát követő 1953. évi nápolyi világbajnokságon ezüstérmes lett. Az aktív sportolást az 1960. évi római olimpiai részvétel után fejezte be.

„Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj.”

Szabó Magda

Szüleim emlékére!

💔

Születésnapodra

"Nincsen nehezebb, nincsen nehezebb,

vágyni mosolyod, vágyni kezedet.

 

Vágyni tovatűnt tested melegét,

mert már sohasem, mert még nem elég.

 

Volt-csak ölelés, volt-lett puhaság,

nincs lesz, ami volt – nincs már ruha rád,

 

nincs már ajakír, táska, se cipő,

már csak idebenn, már csak levegő.

 

Jár-jár, ki-be jár bennem meleged,

szültél, maradok mindig teveled,

 

voltam kicsi lány, lettem: a kapocs,

élő hagyaték, én még maradok.

 

Mindig elereszt, élni ki tanul.

Várlak idelenn, vársz rám odatúl,

 

egyszer, ami van, mind-mind odaszáll,

s van bár a határ, nem rím a halál:

 

megtart, aki élt – lélek, nem anyag,

édes anyafény, tűz lett, puha nap,

 

itt lesz, igen itt: víz lett, levegő,

élni ha segít, mind ő, bizony ő,

 

földről felemel, formál, alakít -

felnéz, akit óv, s nem fél: csupa hit."

 

Szabó T Anna

Édesanyám emlékére

Wass Albert

Ha eljön majd a nap

Ha eljön majd a nap, amikor meghalok: Ti ne gyászoljatok.
Én mindig itt leszek, mindig közel leszek. Megtaláltok napnyugtakor, a vízimadár esti repülésében,
Egy galamb szárny-suhogásában, s egy bagoly huhogásában.
Én itt leszek közel.
Őrt állok az erdő csendje fölött és
Álmotok felett is őrködöm.

Ha érezni akartok engem, lépjetek ki a természetbe,
És álljatok meg valahol a csendben.
Fák szelíd neszében, a suttogó nád halk zenéjében engem meghallotok.
Mosolyogjatok egy virágra, egy pillangóra, egy kis madárra,
Egy pislogó csillagra a messzi láthatáron,
Míg az estnek árnya köröttetek lassan bezárul. Csak mosolyogjatok, és én az öröklét ragyogásában
Visszamosolygok rátok.

Szeretlek benneteket

Próbálkozom

 Ez a kép kifejezi a lelkivilágomat.

Próbálok visszatérni a megszokott életemhez. Tragédiák sorozata ért. Elvesztettem szeretett szüleimet, egy hónap leforgása alatt. Idősek, betegesek voltak már, a vírust is elkapták, amiből úgy tűnt kigyógyultak, de ez csak a látszat volt. Az elmúlt hónapok fájdalmát leírni nem tudom......ez a kép kifejezi. A temetőben található Sesztina emlékmű, amely egy ketté tört tölgyfa mellett álló fájdalmas arcú nőt ábrázol, amire véletlenül bukkantam temetői kényszerű sétáim során. Közben a városban újra éledt a természet, ez gyógyír volt sajgó lelkemnek. Meg-megálltam egy-egy fotó erejéig.

Legfőbb múzsám az Édesanyám volt, akinek az egész blogot kedvvel szerkesztgettem, ő már nem mozdult ki otthonról. Reggelente boldogan nézegette, miről írtam, merre jártam, milyen képeket készítettem, így valamennyire ő is részese lehetett útjaimnak, élményeimnek.

Most már nincs aki rendszeresen olvasgassa az írásaimat. Majd az idő eldönti, hogy lesz-e kedvem tovább folytatni. Fotózgatni még mindig szeretek, igaz most csak a telefonom volt kéznél, azóta nem is töltöttem fel a fényképezőgépemet. Egyelőre vissza kell nyernem valahogy az életkedvemet.

Annyira hiányoznak! 

Ez a határtalan fájdalom nem múlik, csak erősödik!

Mindenszentek

"Kit szívünkben érzünk, nem hal meg soha.

Kit lelkünkkel látunk, nem hagy el soha.

Az élet elmúlik, de az emlékek élnek.

Amíg élünk őrizzük őket!"

 

Látogatóban

Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat, 

és az örök világosság fényeskedjék nekik! 

Nyugodjanak békében, Jézus, Mária szent nevében!

 Ámen

Emlékezzünk!

Az aradi vértanúk

A szabadságharc leverése után 1849 szeptemberének végén összeült a haditörvényszék. 

A tizenhárom tábornokot felségsértés címén halálra ítélték.

Az ítéletet kimondták, de teltek-múltak a napok, és a végrehajtásról nem esett szó. A családtagok már abban bíztak, hogy Ferenc József kegyelmet ad az elítélteknek.

Október 6-án a pesti Újépület falánál főbe lőtték Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Az aradi várban pedig különleges intézkedésekkel készítették elő a kivégzést. Ezerháromszáz katonát éles töltéssel láttak el, éjjel kettőzött őrcsapatok jártak fel és alá, hajnalban az egész őrség fegyvert ragadott.

A tábornokok vigasztalására lelkészeket küldtek, de inkább őket vigasztalták az elítéltek: a papok sírva léptek be hozzájuk.

Gyalogmenetben kísérték a tábornokokat a kivégzés helyére. Egyedül Damjanich és Sujánszky lelkész ült parasztszekéren, a tábornok szivarozott, éppen elszívott egy szivart, mikor az akasztófákhoz értek.

Útközben azt mondta Sujánszky tisztelendő úrnak:

- Csak legalább Kossuthot óvja meg az Isten a mi sorsunktól, így legalább marad némi remény, hogy hazánknak még egyszer fölvirrad!

Négy tábornokot főbelövésre ítéltek - kilenc akasztófa állt a vesztőhelyen.

Először Pöltenberg előtt állt meg a porkoláb.

- Kérem, kapitány úr! (mindenkit azon a rangon szólított, amelyet egykor a császári seregben viselt).

Pöltenberg egy percnyi halasztást kért, odalépett Damjanichhoz, és megszorította a kezét. Damjanich azt mondta neki:

- Isten veled, barátom! - S azzal megcsókolta.

Egymás után léptek a tábornokok Damjanichhoz, mindenki búcsút vett tőle.

Amikor Leiningenre került a sor, ő engedélyt kért a vezénylő őrnagytól, hogy a legénységhez szólhasson.

- No, hát szóljon, de röviden!

A harmincéves ifjú most is honvéd tábornoki egyenruhát viselt, csengő hangon megszólalt, és német nyelven ezt mondta:

- Felőlem azt a hírt terjesztik egyesek, hogy én Buda felszabadításakor osztrák tiszteket meggyilkoltattam volna. Nekem nem áll módomban más védekezés, ezért itt az utolsó percben, Isten szabad ege alatt a jelenlevők előtt kijelentem, hogy ez a rólam terjesztett hír aljas rágalom!

Ezután társaihoz fordult, és azt mondta nekik:

- Isten veletek, bajtársak! Nemsokára egy más, igazabb bíró előtt állunk, ő igazságosan ítél majd fölöttünk.

Damjanich már csak Vécsey Károly tábornoktól búcsúzhat el, akit utolsónak hagytak, mert a délvidéki hadsereg megtartásáért rá különösen haragudtak.

- Éljen a haza! - kiáltotta Damjanich. Ez volt az utolsó szava. 

Vécsey körülnézett, nem volt kitől elbúcsúznia. Ekkor odalépett Damjanich tábornokhoz, és megcsókolta a kezét.

Mihelyt a katonaság elvonult, és a közlekedést helyreállították, ezrével zarándokolt a nép a kivégzés helyére.

"Arad pedig a magyar Golgota" - írta Kossuth, mert a szabadságharc mártírjai is új hitet öntöttek a hazafiak szívébe.

Lengyel Dénes nyomán

Isten veled!

Megint elment valaki az égi mezőkre közülünk!

Isten veled , nyugodj békében Erzsi!

Gyász

Drága Juli!

Legyen az álmod szép!

  Emlékeimben örökké élni fogsz!

Festum Omnium Sanctorum

Kosztolányi Dezső: HALOTTAK

Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vizekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat.
Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,
fejére tompa éjszaka borul,
Kleopatra a csókokat feledte,
és Shakespeare elfelejtett angolul.
Nem ismeri meg itt anya a lányát,
sem a tudós ezer bogos talányát.
Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl
az áhitat, az ima és a csók.
Idézetek egy régi-régi műből,
kilobbant sejtcsomók.

1935