A Martyn-ház földszintjén Baranya római kori leleteit néztem meg, csodálatra méltó kb. 1800 éves leletek ámulattal töltöttek el
Sopianae-ről, mint városról csak a Kr.u. 2. századtól
beszélhetünk, az első tartományi központ Acquincum volt, a mai
Óbuda. Sopianae hamar kereskedelmi központtá vált az úthálózat révén, ez
pedig két nagy családot, a Caeserniusokat és a Marciusokat is
idecsábította, akik egyesítve erejüket elindították a római kori Pécset a
fejlődés útján.
A negyedik század volt Sopianae igazi fénykora. Ezt világosan látni
lehet a temető nagyságából, a rengeteg sírból. A számos ókeresztény
emlékből következik, hogy jelentős keresztény népesség élhetett a
városban.
Az ötödik század közepén hirtelen teljesen elnéptelenedett a város,
amire nagyon nehéz magyarázatot találni, annak ellenére is, hogy ekkorra
több római tartományt feladtak a hunoknak. Mi sem mutatja ezt jobban,
minthogy a Cella Septichorában már nem találtak sírokat, csupán a kamra
épült meg.
Kozármislenyben feltárt, 2. századi, mérethű halottas kocsi, az eredeti leletekkel beépítve
A bronz Marcus
Aurelius-portré, katonai táborokban
megnyilvánuló császárkultusszal kapcsolatosan kerülhetett egy Rómától
távoli provincia területére, Pannoniába. A római katonai táborok
egyik legfontosabb épülete a táborszentély volt, ahol a
csapatjelvényeket és az uralkodó, a császár képmását őrizték. (1974 évi földmunkáknál bukkantak rá)
Marcus Aurelius bronzfeje, Dunaszekcsőről (Lugio)
Fetter Antal makettjei, melyek pontos képet adnak arról, hogyan néztek ki a pannóniai sírok és kísérő építményeik
A korsó és a pohár a halotti lakoma jelképei, melynek akkoriban nagy jelentősége volt. Ha belegondolok, hogy ezek az üvegek a római korból maradtak ránk......!
A Krisztust jelképező szimbólum a görög X (khi) és P (rho) betűk, melyek Krisztus görög nevének, a ΧΡ-nek (Khrisztosz)
az első két betűje; ezért nevezzük Krisztus monogramnak vagy
krisztogramnak, mely a kereszténység első szimbóluma. (Az ókeresztény sírkamráknál már említettem)
A pécsi darabon ezenkívül megfigyelhetjük a görög alpha és ómega betűket is, melyek a görög ábécé első és utolsó betűi. Ezek János Jelenések könyvére utalnak, ahol három helyen is
előfordulnak;
“ Én vagyok az alfa és az ómega” – mondja az Úr, “ az Isten,
aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható.”
“ Én vagyok az
alfa és az ómega, a kezdet és a vég…”
“ Én vagyok az
alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.”
A sopianaei krisztogram nagy valószínűséggel egy örökmécses
függesztő láncát díszíthette....
