Magyar szecesszíó

Kulturális Örökség Napok keretében megnéztem a Megyeházát, ami már régi vágyam volt. Valamikor gimis koromban jártam benne. Egy nagyon kedves hölgy, a Kormányhivatal dolgozója lelkesen mesélt az épület történetéről, egyedüli érdeklődőként vezetett végig az épületen.

Debrecen egyik legszebb magyar szecessziós épülete. Az egykori Hajdú Vármegye Házát Lechner Ödön tanítványai, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei alapján építették 1911-1912-ben. Érdekességként - Bálint Zoltán, Bálint András színész nagyapja. A homlokzatot változatossá teszik a pécsi Zsolnay-gyár pirogránit díszítőelemei, a virágfüzérek és a szobrok, A díszterem ablakainál négy hajdú őrködik. A homlokzat közepén Hajdú Vármegye címere.

A huszártorony csúcsán Árpád fejedelem bronzszobra áll 

A helyén állt egykor Debrecen első vendégfogadója, a Fejérló Szálló. Eddig terjedt a történelmi belváros, itt ért véget a Nagytemplomtól induló 670 m hosszú fahíd, amelyen száraz lábbal járhattak a cívisek. A fahidat 1824-ben bontották el, amikor csatornázták a főutcát. A szálló, sok neves vendéget fogadott nyitása (1688) óta, például 1770-ben a későbbi II. József királyt. A szálló udvarán színielőadásokat is tartottak. Wesselényi Miklós Nemzeti Játékszín Társasága tartotta a város első hivatalos magyar nyelvű színielőadását, 1798-ban. Kolozsvár után itt szólalhatott meg másodszor magyarul a Hamlet. Az előadásoknak az 1811-es tűzvész vetett véget. Ezt a szállót ajánlotta fel a város 1876-ban Hajdú vármegye megyeházának 1911-ig a mai épület építésének kezdetéig.

A csodálatos kovácsoltvas kapun belül két oldalt egy-egy dombormű található. Görög származású művész, Manno Miltiádesz: Huszárdombormű alkotása. (1931.)

 

 Győrfi Lajos: Millenneumi-dombormű (2000) 

István király átveszi a koronát a pápától

Lépcsőház

Belső udvar

 Újjászületés szobra

(Nem jegyeztem meg az alkotó nevét és nem találtam rá sehol a neten......)

 Gyönyörű kovácsoltvas díszítések

 

Az épület díszterme az Árpád-terem

 Falát és mennyezetét stukkók s a megye településeinek címerei díszítik

Díszes ólomablaküvegeit Kernstok Károly tervezte, rajtuk hét honfoglaló vezér látható, Szabolcs, Bulcsú, Lehel, Árpád, Tas, Kond, és Gyula.

Árpád

Évtizedekig különböző vállalatok, többek között az úttörőház otthonaként is szolgált. A nyolcvanas évek végén Gellér Ferenc építész tervei alapján újították fel az épületet. Mára visszakapta hajdani funkcióját, itt működik a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat, az Árpád-teremben ülésezik a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés

Újabb felújítás vár az épületre, hamarosan kívülről is megszépül

Határban

Folynak a mezőgazdasági munkák ezerrel

 

Itt már nyersen betakarították a kukoricát az állatoknak, takaros rendben sorakoznak a bálák.

A sárga napraforgótányér is megöregedett

Olyan régen vágyom már, hogy valamiféle állatot fotózzak kint a határban, mondjuk őznek vagy szarvasnak jobban örültem volna, de itt Szoboszló határában kevés az erdő, meg amúgy is a kombájn hangjától fejvesztve menekülnek. Csak a szökellő vadakban gyönyörködhetek, esélyem sincs lefotózni őket. Most végre egy tapsifülest sikerült lencsevégre kapni. Nagyon óvatosan kattingattam a kocsi ablakából. 

A férjem haragszik rájuk, mert roppant kártékonyak, a fiatal kis növények fejét leharapják, képesek egész sorokon így végigmenni, súlyosan megtizedelve a kelést.

Mintha hátul is lenne szeme, bár az út közepén ült és egész közel gurultam hozzá a kocsival.... :))

 

Szikes föld, mint a holdbéli táj

Ez nem egy szép tó, csupán a szik közepén egy pocsolya a lemenő nap fényében

Amikor a zöld is mesés árnyalatban pompázik ősszel, valamiféle zöldítés lehet......

 Imádom a lemenő nap fényét, minden sokkal szebb

A szik melletti kukorica ilyen csalóka látványt nyújt, a közelebbi tövek kisebbek, a távolabbiak nagyobbak, mintha domboldalon lenne, pedig ez sík terep......

Ezen az úton kell bemenni legalább két kilométert, most csontszáraz, de esőben rémes, nagyon hepehupás, kerülgetni kell a kijárt mélyedéseket még ilyenkor is.

Szülinaposnak szeretettel

Isten éltessen Ágika!

Szívem minden melegével kívánok boldogságot, egészséget, békét, nyugalmat!

 

Kézművesség

Kilátogattam a kézműves vásárra a hétvégén

Talán legjobban a kerámiák tetszettek, ezekből volt a legtöbb

Beszélgettem Fazekas Ferenccel, a nádudvari fekete kerámiák készítőjével. Csodálatosan kedves ember, a népművészet mestere. Váltottunk egy pár szót a hajdúszoboszlói fazekas házról, amelyben nemrég jártunk és kissé csalódtunk benne, mert vajmi kevés köze volt ezekhez a kerámiákhoz. Beigazolódott, hogy a ház, nem maradt a Fazekas családé.........

Voltak még hímzett-, szövött-, nemezelt-, és gyöngyös tárgyak is

A nemezelt tárgyak nagyon tetszenek, tündéri figurákat tudnak készíteni. Meg kellene tanulni......

A kézügyesség egy áldás

Már izzik....

Ilyen csodás az Emlékkertben a Piros virágú galagonya, telis-tele van izzó piros bogyóval...

 Nagyon csinos kis fácska, tavasszal és ősszel is díszít

A fb. is elém sodort egy kis ismertetőt a minap

Nézzétek meg milyen szép volt tavasszal a lenti linken>>>>>>

http://nora-bora-nora.blogspot.com/2020/05/galagonya.html

Világbéke

Hamarosan Debrecenben is nyílik a Pizza Kávé Világbéke

Nem is akárhol, a Piac és Csapó utca sarkán, volt itt már minden, talán a lottózó amire még emlékszem a táskabolt előtt. Nagyon jó kis helyet találtak maguknak, központban van.

Szép tágas, biztos remek lesz, alig várom

http://nora-bora-nora.blogspot.com/2014/06/gourmet.html 

A fenti linken a híres encsi Anyukám mondtában tett látogatásunk 

(Szenvedek az új blogger felülettel, nagyon rossz lett, nehéz a képeket és szövegeket megfelelően elhelyezni. Idegesítő!!)

Csöpp boldogság

Megint együtt lehettünk. Ünnepeltünk, grilleztünk, beszélgettünk, ettünk, ittunk, nevettünk.

Általában az utolsó kerti parti ekkor szokott lenni, de most különösen szép idő volt

A szülinapi torta most szedres volt

Semmi nem volt tökéletes, de minden így volt jó...........

Öregszem

Legyetek boldogok!

Az én Drágáimnak!