Nora-bora

2019. szeptember 2., hétfő

Ember-tér-idő

Schaár Erzsébet utca Pécs, Káptalan utca 5.

Schaár Erzsébet (1908-1975) a Képzőművészeti Főiskolára járt. Mestere Kisfaludi Stróbl Zsigmond volt. A hatvanas évekig portrészobrászként alkotott. Később térbe ékelődő – némileg Giacometti szobraihoz hasonló – figurákat készített. Számos köztéri szobra áll Budapesten és másutt. Hagyatékának jó része a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban van.

A szobrásznő utolsó, nagy alkotása az "Utca", 1991-ben helyezték el itt.

Schaár Erzsébet művészetének eme összegzése tér és ember kapcsolatának, tér és idő korrelációjának szuggesztív megjelenítése, mely egyebek között neves magyar művészek portréit (Szabó Lőrinc, Patkós Irma, Psota Irén), illetve környezeti alkotásokat (Kirakat, Tükörszoba) foglal magába, végleges változatában gipszből formázva.

A székesfehérvári Csók István Múzeumban 1974-ben mutatták be a 24 méteres „Utcát”. Az életnagyságú alakokból és építményekből álló, monumentális együttes hungarocellből volt megformálva, továbbá textilből, kócból, növényekből, tükörüvegből.

Később bemutatták Luzernben, részleteit a Velencei Biennálén, majd Stockholmban, végül Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában.

"A szobor-utca kompozícióban az életnagyságú szoboralakok ugyanúgy viselkednek, mint a valóságban: kinéznek az ablakon, állnak a falaknál, de mozdulatlanul, időtlenül léteznek ebben a térben. A szemlélő azt érezheti, hogy nagyon régen, már a múltban is ott voltak, és a jövőben is ott lesznek. Ők a múló időben állandósult lények, az ember-tér-idő egymásra utalt, kikerülhetetlen összetartozásának művészi megjelenítői."

Különlegesnek találtam......

2019. szeptember 1., vasárnap

Sopianae

A Martyn-ház földszintjén Baranya római kori leleteit néztem meg, csodálatra méltó kb. 1800 éves leletek ámulattal töltöttek el

Sopianae-ről, mint városról csak a Kr.u. 2. századtól beszélhetünk, az első tartományi központ Acquincum volt, a mai Óbuda. Sopianae hamar kereskedelmi központtá vált az úthálózat révén, ez pedig két nagy családot, a Caeserniusokat és a Marciusokat is idecsábította, akik egyesítve erejüket elindították a római kori Pécset a fejlődés útján.

A negyedik század volt Sopianae igazi fénykora. Ezt világosan látni lehet a temető nagyságából, a rengeteg sírból. A számos ókeresztény emlékből következik, hogy jelentős keresztény népesség élhetett a városban.

Az ötödik század közepén hirtelen teljesen elnéptelenedett a város, amire nagyon nehéz magyarázatot találni, annak ellenére is, hogy ekkorra több római tartományt feladtak a hunoknak. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy a Cella Septichorában már nem találtak sírokat, csupán a kamra épült meg.

Kozármislenyben feltárt, 2. századi, mérethű halottas kocsi, az eredeti leletekkel beépítve

A bronz Marcus Aurelius-portré, katonai táborokban megnyilvánuló császárkultusszal kapcsolatosan kerülhetett egy Rómától távoli provincia területére, Pannoniába. A római katonai táborok egyik legfontosabb épülete a táborszentély volt, ahol a csapatjelvényeket és az uralkodó, a császár képmását őrizték. (1974 évi földmunkáknál bukkantak rá)

Marcus Aurelius bronzfeje, Dunaszekcsőről (Lugio)

Fetter Antal makettjei, melyek pontos képet adnak arról, hogyan néztek ki a pannóniai sírok és kísérő építményeik

A korsó és a pohár a halotti lakoma jelképei, melynek akkoriban nagy jelentősége volt. Ha belegondolok, hogy ezek az üvegek a római korból maradtak ránk......!

A Krisztust jelképező szimbólum a görög X (khi) és P (rho) betűk, melyek Krisztus görög nevének, a ΧΡ-nek (Khrisztosz) az első két betűje; ezért nevezzük Krisztus monogramnak vagy krisztogramnak, mely a kereszténység első szimbóluma. (Az ókeresztény sírkamráknál már említettem)

A pécsi darabon ezenkívül megfigyelhetjük a görög alpha és ómega betűket is, melyek a görög ábécé első és utolsó betűi. Ezek János Jelenések könyvére utalnak, ahol három helyen is előfordulnak;
“ Én vagyok az alfa és az ómega” – mondja az Úr, “ az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható.”
“ Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég…”
“ Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.”
A sopianaei krisztogram nagy valószínűséggel egy örökmécses függesztő láncát díszíthette....

2019. augusztus 31., szombat

Avantgárd és absztrakt

Martyn Ferenc Múzeum (Káptalan u. 4.)

Számomra egy új felfedezés, nagyon tetszettek a munkái, sajnos csak egyedül csodáltam őket, rajtam kívül nem volt látogató......Az épületen még ki van írva, hogy Modern Magyar Képtár és Amerigo Tot Múzeum, de az már, nem itt van, mint írtam----

A Káptalan utcában áll két térplasztikája a Gabriel Fauré emlékére és a Hangyák emlékműve

Martyn Ferenc (1899-1986) szobrász, festő, grafikus, illusztrátor és keramikus. A non-figuratív irányzat egyik első magyar képviselője, az avantgárd és az absztrakt művészet emblematikus képviselője. Kaposváron született, ahol gyermek- és ifjúkorát rokona, Rippl-Rónai József házában töltötte. 1925-ben Párizsba költözött, 1940-ben tért vissza Magyarországra. A Pécsi Porcelángyárban is készített tálakat, vázákat.

Sötét térben