Gyorsétterem

Úgy alakult, hogy a fiunkkal ebédeltünk, aki azonnal tudta hova menjünk, hogy gyorsan valami finomat együnk. A Vapiano olasz étteremben jártunk a Bécsi úton. Emlékszem, hogy Debrecenben is volt régebben, de mielőtt kipróbáltuk volna meg is szűnt.

Csak ámuldoztunk, hogy az ételt egy nagy elektronikus táblán rendeltük meg, kártyával fizettünk, majd egy kis kütyüt vittünk magunkkal a kiválasztott asztalhoz, mely jelezte mikor elkészült a kiválasztott finomság, amit a pultnál át is vehettünk. Talán mindez a covid járvány egy jó következménye.....

Ha ketten jöttünk volna, tán el sem igazodunk itt. Előbb-utóbb biztos feltűnt volna, hogy egy táblánál álldogálnak az emberek. Állítólag ez már egy bevett szokás más éttermekben is.

Nyitott konyha

Hangulatos terasz

A menüt el is felejtettem lefotózni, ezek szerint nagyon éhesek voltunk :)) Én gombás rizottót, a fiúk pedig tejszínes, garnélás tésztát ettek. Fincsi volt, de meg kell mondjam elég borsos az árszabás, talán ezért szűnt meg Debrecenben.......

Rózsák

 Teljes pompában a futórózsáim, így most ezt választottam borítóképnek is

Sajnos ez egyszer virágzó fajta, de ilyenkor mesés

A piros nem a legszerencsésebb helyre került, mert rátakar a birsalma fa, így a teraszról nem látjuk teljes pompájában

Van egy különleges rózsabokrunk is, egyszerre többféle színű kis fejű rózsák vannak rajta

Pünkösdi rózsám kevés van, egy-két tő rózsaszín és ciklámen, már el is virágoztak pünkösdre.

Csendes ünnepünk volt az idén

Gyereknapra

 

Csorba Piroska: A gyermekkor

 

Mikor „kacsalábon” jár a két cipőd,

Mikor méretlen és örök az időd;

Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell,

Mikor az asztalt alig éred el;

 

Mikor a játékból soha nem elég,

Mikor a képzelet világot tár eléd;

Mikor a homokból lisztet szitálsz,

S a sárból édes csokitortát csinálsz;

 

Mikor úgy lépsz az útszéli pocsolyákba,

Mint vörös szőnyegre a mesék királya;

Mikor látod még az angyalt karácsonykor,

És látod a nyuszit kinézni a Holdból;

 

Mikor kavicsot gyűjtesz tenyeredbe,

És drágább neked, mintha arany lenne;

Mikor a sötét szobában még rémek lapulnak,

Mikor tündére van fának, fűnek, kútnak;

 

Mikor csupa horzsolás és kék folt a lábad,

Mikor fakockákból építed a házad;

Mikor megeteted gondosan a babát,

És sztetoszkóppal hallgatod – hasát ;

 

Mikor királyfi vagy, bátor, hős, vitéz,

Ha az udvarra egyedül kimész;

Mikor homokból tornyos várat emelsz,

Mikor a kérdésre kérdéssel felelsz;

 

Mikor - ha mást sírni látsz - sírva fakadsz,

Mikor még biztosan tudod, mit akarsz;

Mikor anyu ölében nyom az álom el,

És édesen alszol, mint lábasban a tej;

 

Mikor jót lovagolsz a nagyapa térdén,

S a cigarettáról azt hiszed: kis kémény;

Mikor még mindenből minden lehet,

S hatalmas sátornak látod az eget;

 

Mikor a mennydörgéstől megriadsz,

S dobogó szívvel anyuhoz szaladsz;

Mikor a mesékből soha nem elég,

És kérve kéred, hogy mondják újra még;

 

Mikor kezétcsókolomot köszönsz a libáknak,

És azt hiszed: a szél csinál frizurát a fáknak;

Mikor a fészkéből kiesett csupasz verebet

Megsiratod, és kis sírba temeted;

 

Mikor megmásznivaló minden magaslat,

És kíváncsivá tesz fiók, ajtó, ablak;

Mikor számolod, hogy hányat kell aludni,

Míg a születésnapodig el fogsz jutni;

 

Mikor a papírcsónak tengerjáró hajó,

És a kabátzsebedben lakik egy manó;

Mikor egy nap százszor kérdezed: miért,

És senki-senki sem szid meg ezért;

 

Mikor minden cicáról azt hiszed, leány,

És a kutya? – Az fiú mindahány!

Mikor lábadra próbálod anyu cipőjét;

S boldogan pipiskedsz: igaz kicsit bő még;

 

Mikor lopva belesel a tükör mögé,

Tán ott van valaki – az arcod az övé;

Mikor bújócskát játszva azt hiszed:

Senki nem lát, ha behunyod szemed;

 

Mikor a betűk még érthetetlen ábrák,

És a könyvekben csupa csoda vár rád;

Mikor összerajzolod a hófehér falat,

És sehogysem érted, miért nem szabad;

 

Mikor a léggömbökről tudod: égre szállnak,

És titkokat súgsz este a babádnak;

Mikor a fürdőkád neked a tenger,

S te a kapitány vagy, samponhabos fejjel;

 

Mikor még azt hiszed, hogy lehetetlen nincs,

Mikor még nem tudod: a képzelet a kincs;

A gyermekkor múlik, mint a nyár,

Mire rájössz, hogy volt – már tovaszáll;

 

De ha a szívedben helyet adsz neki,

Onnan a felnőttkor ki nem űzheti.

Gül Baba rózsái

Virágoznak a rózsák Gül baba türbéjénél

Szeretek itt lejönni a hegyről

Havasszépe

Megint nem jutottam el Kámba megcsodálni a Jeli Arborétumot, vigaszként találtam Debrecenben is egy-két szépséget.

Színészek bronzban

Valahogy elkerülte a figyelmemet ez a két szobor, pedig 2022. szeptemberén avatták fel Debrecenben a Fórum illetve az új színházunk mellett.

Latinovits Zoltán és Kóti Árpád szobra, 

az alkotó Juha Richárd szobrászművész

Latinovits Zoltán (1931-1976) pályájának kezdetén, 1956-ban Debrecenbe szerződött segédszínésznek, kétévi debreceni színházi létet néhány év miskolci színházi kitérő követte, majd 1961-1962 között újra visszatért a Csokonai Színházba.

Kóti Árpád, (1934-2015) a Csokonai Színház örökös tagja, a Város Díszpolgára, 1963-tól haláláig volt a Csokonai Színház kötelékében.

Be kell valljam még nem jártam a Csokonai Fórumban, véletlenül vezetett erre az utam, most végre láttam a bejáratot és pár lépéssel arrébb a két gyönyörű szobrot. 

A színház megnyíltával jelentkeztem egy épületbejárásra, de nem kaptam lehetőséget, mint írták betelt a létszám, pedig színészek vezették körbe az érdeklődőket.

 

Juha Richárd nevét érdemes megjegyezni, ő készítette a Debreceni Egyetem előtt Klebelsberg Kunó szobrát, sok-sok alkotása van Debrecenben és országszerte.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Juha_Rich%C3%A1rd

Születésnapodra

"Nincsen nehezebb, nincsen nehezebb,

vágyni mosolyod, vágyni kezedet.

 

Vágyni tovatűnt tested melegét,

mert már sohasem, mert még nem elég.

 

Volt-csak ölelés, volt-lett puhaság,

nincs lesz, ami volt – nincs már ruha rád,

 

nincs már ajakír, táska, se cipő,

már csak idebenn, már csak levegő.

 

Jár-jár, ki-be jár bennem meleged,

szültél, maradok mindig teveled,

 

voltam kicsi lány, lettem: a kapocs,

élő hagyaték, én még maradok.

 

Mindig elereszt, élni ki tanul.

Várlak idelenn, vársz rám odatúl,

 

egyszer, ami van, mind-mind odaszáll,

s van bár a határ, nem rím a halál:

 

megtart, aki élt – lélek, nem anyag,

édes anyafény, tűz lett, puha nap,

 

itt lesz, igen itt: víz lett, levegő,

élni ha segít, mind ő, bizony ő,

 

földről felemel, formál, alakít -

felnéz, akit óv, s nem fél: csupa hit."

 

Szabó T Anna

Változás

Az Egyetem sugárúton ilyen épületek nőnek a földből. 

 

Egyetem Tower 

Sajnos ezzel az épülettel elvették a nagyerdei villák intimitását, látni és látszódni elv szerint. A Balázs és Vecsey Építésziroda Kft. tervei alapján készül, 65 lakásos.

Premium Residence néven futó épület, 72 lakás, 8 üzlet, mind elkelt

Tervező: BORD STUDIO Kft. / Bordás Péter

University Residence

Egy szállodai funkciókat, szolgáltatásokat is magában foglaló társasház valósult itt meg, 7 üzlet, 38 lakás található benne. Tervező: BORD STUDIO Kft. / Bordás Péter

Így változik a város arculata......

Májusi séta

Déri tér

Szeretem a fehér virágokat

Kedvencem, Debreczeny Tivadar Merengője

Anyák napja

Kép forrása: Pinterest