A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. május 28., vasárnap

Gyereknapra

 

Csorba Piroska: A gyermekkor
 
Mikor „kacsalábon” jár a két cipőd,
Mikor méretlen és örök az időd;
Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell,
Mikor az asztalt alig éred el;
 
Mikor a játékból soha nem elég,
Mikor a képzelet világot tár eléd;
Mikor a homokból lisztet szitálsz,
S a sárból édes csokitortát csinálsz;
 
Mikor úgy lépsz az útszéli pocsolyákba,
Mint vörös szőnyegre a mesék királya;
Mikor látod még az angyalt karácsonykor,
És látod a nyuszit kinézni a Holdból;
 
Mikor kavicsot gyűjtesz tenyeredbe,
És drágább neked, mintha arany lenne;
Mikor a sötét szobában még rémek lapulnak,
Mikor tündére van fának, fűnek, kútnak;
 
Mikor csupa horzsolás és kék folt a lábad,
Mikor fakockákból építed a házad;
Mikor megeteted gondosan a babát,
És sztetoszkóppal hallgatod – hasát ;
 
Mikor királyfi vagy, bátor, hős, vitéz,
Ha az udvarra egyedül kimész;
Mikor homokból tornyos várat emelsz,
Mikor a kérdésre kérdéssel felelsz;
 
Mikor - ha mást sírni látsz - sírva fakadsz,
Mikor még biztosan tudod, mit akarsz;
Mikor anyu ölében nyom az álom el,
És édesen alszol, mint lábasban a tej;
 
Mikor jót lovagolsz a nagyapa térdén,
S a cigarettáról azt hiszed: kis kémény;
Mikor még mindenből minden lehet,
S hatalmas sátornak látod az eget;
 
Mikor a mennydörgéstől megriadsz,
S dobogó szívvel anyuhoz szaladsz;
Mikor a mesékből soha nem elég,
És kérve kéred, hogy mondják újra még;
 
Mikor kezétcsókolomot köszönsz a libáknak,
És azt hiszed: a szél csinál frizurát a fáknak;
Mikor a fészkéből kiesett csupasz verebet
Megsiratod, és kis sírba temeted;
 
Mikor megmásznivaló minden magaslat,
És kíváncsivá tesz fiók, ajtó, ablak;
Mikor számolod, hogy hányat kell aludni,
Míg a születésnapodig el fogsz jutni;
 
Mikor a papírcsónak tengerjáró hajó,
És a kabátzsebedben lakik egy manó;
Mikor egy nap százszor kérdezed: miért,
És senki-senki sem szid meg ezért;
 
Mikor minden cicáról azt hiszed, leány,
És a kutya? – Az fiú mindahány!
Mikor lábadra próbálod anyu cipőjét;
S boldogan pipiskedsz: igaz kicsit bő még;
 
Mikor lopva belesel a tükör mögé,
Tán ott van valaki – az arcod az övé;
Mikor bújócskát játszva azt hiszed:
Senki nem lát, ha behunyod szemed;
 
Mikor a betűk még érthetetlen ábrák,
És a könyvekben csupa csoda vár rád;
Mikor összerajzolod a hófehér falat,
És sehogysem érted, miért nem szabad;
 
Mikor a léggömbökről tudod: égre szállnak,
És titkokat súgsz este a babádnak;
Mikor a fürdőkád neked a tenger,
S te a kapitány vagy, samponhabos fejjel;
 
Mikor még azt hiszed, hogy lehetetlen nincs,
Mikor még nem tudod: a képzelet a kincs;
A gyermekkor múlik, mint a nyár,
Mire rájössz, hogy volt – már tovaszáll;
 
De ha a szívedben helyet adsz neki,
Onnan a felnőttkor ki nem űzheti.

2023. május 4., csütörtök

Májusi szellő

 
Kányádi Sándor: Májusi szellő

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

2023. április 28., péntek

Édesanyám emlékére

Wass Albert

Ha eljön majd a nap

Ha eljön majd a nap, amikor meghalok: Ti ne gyászoljatok.
Én mindig itt leszek, mindig közel leszek. Megtaláltok napnyugtakor, a vízimadár esti repülésében,
Egy galamb szárny-suhogásában, s egy bagoly huhogásában.
Én itt leszek közel.
Őrt állok az erdő csendje fölött és
Álmotok felett is őrködöm.

Ha érezni akartok engem, lépjetek ki a természetbe,
És álljatok meg valahol a csendben.
Fák szelíd neszében, a suttogó nád halk zenéjében engem meghallotok.
Mosolyogjatok egy virágra, egy pillangóra, egy kis madárra,
Egy pislogó csillagra a messzi láthatáron,
Míg az estnek árnya köröttetek lassan bezárul. Csak mosolyogjatok, és én az öröklét ragyogásában
Visszamosolygok rátok.

2023. április 22., szombat

Föld napján

 A kis kertemben, a gyomok között bujkáló hagymásaim, csodás színben pompáznak
 A fold mi mindenre képes
Jut a virágból asztalra, sírra

Reményik Sándor
Föld
 
Alkonybanyúló, fekete szántás,
Őstelevény Te, szomorú barázdás,
Ki rejted, őrzöd a jövő életet:
Szenteltessék meg Föld, a Te neved.
 
Szenteltessék meg a Te neved, Föld,
Akiben minden új alakot ölt.
Nyugalomba fordul a szív, az árva,
Kalászba a mag, a halott virágba.
 
Ki felszívod az esőt, harmatot,
S ajándokul a tengernek adod,
Ki kebled sziklabordái alatt
Fakasztasz zúgó, szent folyamokat.
 
Kinek szívébe vágyón ereget
Az óriásfa örök gyökeret,
Az emberfecskék fészkét aki tartod,
S tűröd, hogy megtiporják tisztes arcod.
 
Mint anyához a tékozló fiút,
Hozzád hoz vissza minket minden út,
Szemünk, habár a fény tengerét issza,
Lecsukódni csak hozzád kerül vissza.
 
Ha Ikarosnak szárnya eltörött,
Te adsz neki még álmot, örömöt,
Rögöt, munkálni arccal napkeletnek,
S göröngyöt, amit majd utána vetnek. 
 

2023. április 14., péntek

Pink fürdő

Pár nappal ezelőtt, szép, napos időben, madárcsicsergésben a Várnegyed Tóth Árpád sétányán andalogtam. Még nem volt az igazi, de hétvégére valószínű pompázni fog, de már nem leszek ott! :(
Ez Budapest első és legszebb fasora. A várfalak romjaira 1720-ban telepítették a kettős fasort. A második világháborúban a fák is elpusztultak. 1967-ben rendezték a terepet új burkolatokkal, padokkal. Sokáig zömében gesztenyefák, juharfák árnyékolták az utat, a díszcseresznyefákat csak 2006-ban és 2009-ben telepítették. Mögöttük a gesztenyefák jóval idősebbek és nagyobbak. 
137 évvel ezelőtt született Tóth Árpád
(Arad, 1886. április 14. – Budapest, Várnegyed, 1928. november 7.)
A sétányt 1946-ban nevezték el róla, mivel a Várnegyedben lakott. 

„Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek-
Egyszerre csak megfogtad kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér
És zubogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!”
 
(Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú)
A sétány korábbi nevei: gróf Bethlen István bástyasétány, Bástya sétány, Bastei Promenad
2019-ben is korábban mentem a kelleténél :))

2023. március 2., csütörtök

Költő és a kávéház

 

Pilinszky János

 Keringő 


A zongorát befutja a borostyán,
s a gyerekkori ház falát
szétmállasztja a naplemente.

És mégis, mégis szakadatlanúl
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, mi elmúlt, halhatatlan. 
 
A költő jobb kezében cigarettát tart és a füstje Négysoros c. versének szövegét tartalmazza.
 
NÉGYSOROS
Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet. 
  
Az emléktábla, Tóth Dávid szobrász alkotása, 2018-ban állították fel a Centrál Kávéház falán, ahol Pilinszky János gyakran tartózkodott. 
„Centrál egyedülálló intézmény volt a maga nemében, szabadegyetemféle, de annál több, mert eredményesebb… Egyszóval a magyar szellemi élet elitje krémje gyűlt itt össze…”
Kolozsvári Grandpierre Emil
Milyen híres-neves hely volt valamikor, nagyon jó a történetét olvasni.

2023. február 10., péntek

Petőfi ismert és ismeretlen arca

200 éve született Petőfi Sándor, a 2022-es és 2023-as évet az Országgyűlés Petőfi-emlékévvé nyilvánította. Ez év januárjában nyílt meg a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) állandó kiállítása, Költő lenni vagy nem lenni címmel. (Petőfi 1845-ben irt verse)
 
A tárlat különlegessége, hogy az életrajz helyett a költő szövegeire épít. Az irodalom és képzőművészet együtt jelenik meg, a termek falain XIX. századi, a költővel kortárs, illetve századvégi festmények kísérik a Petőfi-idézeteket.
 Nyitóterem
Engem ez a kiállítótér teljesen lenyűgözött a látványával. Itt a mindenki által ismert Petőfit láthatjuk szobrokon, képeken, festményeken, könyvekben, versekben, hozzá köthető tárgyakkal együtt.
Madarász Viktor: Hazám című alkotása (1875)

Orlay Petrics Soma - Petőfi Mezőberényben (1849)
A költő utolsó portréja még életében, innen Erdélybe indult, ahonnan már nem tért vissza. Alatta a gondolkodószék, mely a festményen is látható. (Orlay Petrics Soma festőművész, Petőfi másod-unokatestvére, barátja, sok Petőfi kép alkotója)

Orlay Petrics Soma - Petőfi Sándor édesapja, édesanyja, 
alatta Petőfi íróasztala
"Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Holdsugári ábrándos lelkemnek."
.
 "Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Vadrózsái szerelmes lelkemnek."
.
"Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Villámlási haragos lelkemnek! "
 
Petőfi Sándor - Dalaim (1846) részlet

A mindössze 26 évet élt költő, már életében is nagy hírnévnek örvendett, verseit széles körben ismerték. Láthatunk eredeti Petőfi-kéziratokat, melyek most először lettek kiállítva állandó tárlaton. Ezek nagyon becses tárgyai a gyűjteménynek, megfelelő pára és hőmérséklet kell nekik, így három hónaponként újak kerülnek a vitrinbe.
A további hat kiállítótér egy-egy téma köré épül. Az első ilyen terem a KÖTELÉK nevet kapta, Petőfi kapcsolati hálóját bemutató szoba, amelynek vizualitása a költőhöz kapcsolódó személyek szobraival és tárgyakkal egészült ki.
 Zala György: Jókai Mór mellszobra, büszt 1893
Hátul a kis ablakokban személyes tárgyak
Vörösmarty sakk készlete
Petőfi pénztárcája, Szendrey Júlia adta emlékül a férjének. Ez egy kecskebőrből készült selyemmel bélelt és gyöngyhímzéssel díszített biedermeier tárca.
A RÓNA nevet viselő terem arról szól, hogyan kötődik Petőfi az első otthonához, az Alföldhöz, a Tiszához, az egész táj csendjéhez és nyugalmához. A falon Petőfi szavai és a vele kortárs alföldi tájképek. (A valódi keretben eredeti alkotások, a többi másolat.)
 Than Mór - Megy a juhász a szamáron (1850-es évek)
RÉMEK terme
A romantikus költészet mindig is vonzódott a misztikus dolgok, a borzongás, a halál vagy a végítélet ábrázolása iránt. 
Petőfi Pesten ismerkedett meg első szerelmével Csapó Etelkével, aki azonban váratlanul meghalt. A meg nem valósult szerelemvágy és a gyász költeményeit egy versciklusba gyűjtötte össze: Cipruslombok Etelke sírjáról.
Orlai, barátja bánatát átérezve illusztrációt készített, Petőfi Etelke sírjánál címmel (1845). Egy temetőkertben festi meg a költőt, mint ahogy verseiben ott tartózkodik, szomorúan, egyedül, a fák lombjai alatt.
"Mi szép, mi szép volt a halotti ágyon!
Mint hajnalban ha fényes hattyu száll,
Mint tiszta hó a téli rózsaszálon:
Lengett fölötte a fehér halál."
 
Petőfi Sándor - Ha életében.....(1845)
 
Orlay Petrics Soma - Szép Ilonka sorozat: VII. Búsongás (1865)
A festmény Schuller Józsefet ábrázolja, aki Pest, Buda és Óbuda hóhérja volt. Tisztségét harmincegy évig, 1818 és 1849 között töltötte be. Ismeretlen művész alkotása (1840 körül)
A romantika rém oldala
Lotz Károly - Illusztráció Petőfi Sándor Szilaj Pista című költeményéhez, 1874 körül
(A fenti linken elolvasható, nem ismertem ezidáig)
Az OTTHON terem Petőfi két otthonélményét: a népi-mezővárosit és a polgári-fővárosit illusztrálja.
Kedves vendégek versében a Pestre látogató ostoba falusi vendégeket karikírozza ki,  A boldog pestiek című versében pedig a tékozló városi kultúrát.
Az ÁLDOZAT nevet viselő terem, Petőfi önfeláldozásig vállalt közéleti, politikai tevékenységét követi végig. A terem egyik falát beterítik a költő által bejárt olyan városok rajzai, ahol valamelyik műve született.
Debrecen
Többször járt nálunk.......
Petőfi utazóládája
Nagyalakú szilánkokat formázó asztal, melynek darabjai érintésre különböző festményrészleteket villantanak fel. Nem igazán tudtam ott, hogy mit is kezdjek vele, nem úgy mint a fiatalság, akik rögtön feltalálják magukat egy ilyen környezetben.
ERŐ
A forradalmi cselekvés pillanataiban villantja fel Petőfi alakját
A tárlat befejezéseként két szoba megidézi az elmúlt évtizedek Petőfi állandó kiállításait és a kapcsolódó pályázati alkotásokat. Az alábbiak voltak a kedvenceim.
Kondor Béla - Forradalom angyala (1959)
 Lakatos József - Ünnep (1983)
Brückner János 2015-ös Petőfi Pixel portréja, a kis négyzetekből összeálló képet a múzeumlátogatók színezték ki.
A különleges sajtógép a Landerer-Heckenast-nyomdában működött, és 1848-ban a 12 ponttal együtt ezen a gépen is nyomtathatták a forradalmárok a Nemzeti dalt. A nyomdába a hagyomány szerint Petőfi elfelejtette elvinni a vers kéziratát, így emlékezetből diktálta le. A nyomtatott versből több ezret osztottak szét 1848. március 15-én.
A díszes berendezést, amely eredetileg a philadelphiai George Clynn találmánya volt, Landerer Londonból szerezte be. Az akkoriban Európában igen ritka nyomdagépet amerikai sas díszítette, ezért "sasos sajtónak" is nevezték a gépet.
A PIM vándorkiállítása, mindössze néhány négyzetméteres buszban bejárja az országot. Remélem Debrecenbe is ellátogat majd!