Főváros (Kréta 6.)

Tettem egy sétát Heraklionban. Valahogy szerencsésen indultam el, mindent megtaláltam pillanatok alatt. A város a szaracének, bizánciak, velenceiek, majd a törökök kezén volt. Hatalmas erődítésrendszer veszi körül, amit még a törökök ellen építettek. Számos helyen ma is látható. A hosszadalmas török uralom 1897-ig tartott.

San Marco templom, azaz Agiosz Markosz, a velenceiek főtemploma volt.
1239-ben szentelték fel, majd sorozatos földmozgások romba döntötték. A háromhajós bazilikát a XVI. században építették, de a törökök elpusztították a magas tornyot, és a templomot átalakították – ez volt a Defterdar-dzsámi. 1915 után a termet moziként használták, de 1956-ban helyreállították az épületet.

17. században épült kétemeletes Loggia, mely a helyi arisztokrácia férfi tagjainak klubjaként szolgált, a II. világháború bombázásai után a palota teljesen elpusztult.  Ez az eredeti Loggia hű másolata. A másik velencei kori palota az Armeria, a jelenlegi városháza, szomszédos a Loggiával.

Morosini-kút

A díszes barokk kút építtetőjéről, Franco Morosiniről (velencei dózse) kapta a nevét. A diszkút nyolc karéja külső oldalán görög mitológiai alakok. A legfelső medencét négy kőoroszlán tartja. A kút érdekessége, hogy Morosini egykor 15 kilométer távolságról, egy forrásból vezettette ide a vizet. (Most viszont nem láttam benne, régen az oroszlánok szájából is folyt a víz)

Agiosz Titosz Bazilika 

Kréta legrégebbi székesegyháza, 10. században építették, melyet Pál apostol kísérőjéről, a később szentté avatott Tituszról neveztek el. Több más szent ereklyével együtt, itt őrizték Szent Titusz állítólagos koponyáját.

Velencei Erőd

Egykor, útban Velencébe vagy épp onnan érkezve, itt kötöttek ki a kelet felé utazó gályák. A kétemeletes erőd mai formája a XVI. századból való.

 Régi Kikötő

Arzenál

40 m hosszú és mintegy 8-10 m széles, ahol egykor a fából készült velencei hadi gályákat építették és javították a boltívek alatt.

Innen rövid sétával elértem a buszállomásig, ahol óriási káosz uralkodott. Turisták százai próbáltak visszajutni üdülőikbe. Én is lekéstem azt a buszt, mely a szálló előtt tett volna le, de sikerült egy olyan buszra felszállnom, ami pár perc múlva indult, és a közeli Chersonissosba tett le. Minden buszon van kalauz, akik nagyon készségesek, szólnak ha le kell szállni. Szerencsésen megtaláltam a hotelt, igaz a tengerparton keresztül... :))

Folyt. köv.....

Több ezeréves tárgyak között (Kréta 5.)

Sikerült busszal visszajutnom Heraklionba, a központban szálltam le. Gondoltam legjobb lesz az Archeológiai Múzeummal folytatnom a nézelődést. Nagy szerencsém volt, egy pár lépésre voltam tőle. Az épület modern, teljesen légkondicionált, világos tágas termekkel (Felüdülés volt a hőség után) Még 1937-ben alapították, azóta többször bővítették. Ebben az évben adták át teljesen. A bronzkortól a római korig mutatja be a sziget régészeti leleteit. Különösen a minószi leletanyag jelentős.

A knósszoszi palota fa makettje

 A tetők párkányán elhelyezett bikaszarv alakzatok

 Kétoldalú bárd (labrüsz)

Az ókori matriarchális társadalmakban általánosan használták, fegyverként és aratóeszközként egyaránt. Görög művészeti alkotásokon láthatók az európai amazon-hadseregek labrüszt forgatva. Ma a labrüsz az erő és az önállóság feminista szimbóluma. (???) 

Pithosz, hordószerű, nyak nélküli, széles szájú tárolóedény, amelyben az ókorban bort, gabonát, olajat tartottak, valamint temetkezésekre is használták.

 Női alakú korsó

 Kígyó istennő

A palota feltárása során előkerült szobrok és edények alapján egyes kutatók azt feltételezik, hogy a szigeten matriarchátus volt. A fedetlen kebel szobrokon és freskókon is fellelhető.

 Kedvencem, a hintázó....

Szarkofágok

Phaisztoszi írásos agyagkorong, hieroglifái az ismert legkorábbi minószi írásjelek,ezidáig nem fejtették meg

Miniatűr figurák, feltételezések szerint vallási célokat szolgáltak

 Bikafejes rhütón, fekete zsírkőből

Rhüton - vallási szertartásokon használt ivóedény, mely szarv alakú vagy a végén állatfej található. Az ivóedény legvégén (az állatfej szájában) lévő nyíláson keresztül csorgott az ivó szájába a bor.

A híres knósszoszi freskók

Közelebbről megnézve látszik, hogy sajnos kevés az eredeti rész...

Bikaugratók

Liliomos herceg

Bika

Knósszoszi nők

Delfines freskó

 Ékszerek

Kecses bikaugrató szobor, elefántcsontból

Ezt a szépséget nem sikerült úgy lefényképeznem, hogy ne legyen a képben valaki...

Ők lenyűgöztek, de bővebbet nem tudok róluk...majd még nyomozok :))

 Római korból való leletek

 A múzeum terasza

 Kilátás Heraklionra

Folyt. köv.....

Bika kultusz (Kréta 4.)

Nem hagyhattam ki Knósszoszt, a bronzkori birodalom, a minoszi civilizáció központját.

A fiúk nem voltak hajlandóak elhagyni a "Kánaánt". Szerencsémre a szálloda elől indult a busz a fővárosba, ahol a kikötőben átszálltam egy másikra. Egy kissé hosszadalmas volt ez a cirka 35 km. Nagy forgalom, sok megálló, 12 óra körül értem Knósszoszba. (Iszonyú hőség volt a romok között).

A bronzkor legnagyobb építkezése i.e. 2000 körül kezdődött el, a hatalmas épület a város központja lett, innen irányították egész Krétát. I.e. 1700 körül egy földrengés rendkívül súlyos károkat okozott, ezért teljesen újjáépítették. A palota sokkal bonyolultabb és nagyobb lett, és immár több szintes, a régészek becslése szerint kb. 20.000 négyzetméteres területen ezernél is több helyiség volt. 

Az alsó szinten a raktárak, ahol az élelmiszereket tárolták, majd egyre feljebb haladva a műhelyek, a szolgák szobái, kertek, templomhelyiségek, a nagyobb lakosztályok, teraszok kaptak helyet. A palotát mindenfelé kanyargó kis levegőztető folyosók hálózták be, néhol még vízvezetéket, csatornát is bevezették. (Ha belegondolok, hogy itthon 3950 évvel később még lavorban mosakodtunk...)

Valószínúleg a bonyolult palotarendszer miatt alakult ki a labirintus legendája. 
A  görög legenda szerint a civilizáció megteremtője Minósz, Zeusz fia, az istenkirály volt, aki a Nap lányát, Pasziphaét vette feleségül. Pasziphaéra az istenek bosszúból őrületet bocsátottak, aki egy bikával közösült. Gyermekük, Minótaurosz egy bikafejű, embertestű szörny volt, ezért egy labirintusba zárták. Táplálékul minden évben 10 athéni ifjat és 10 athéni leányt áldoztak fel neki, de a hős Thészeusz megküzdött vele és megölte, majd Ariadné fonalának segítségével kijutott a labirintusból.
A labirintus névadója egy szertartási célokra használt kettős bárd, a labürosz szentélye. A régészek megerősítették, hogy a minószi királyi palotában volt egy szakrális hely, ahol ezt a kétélű bárdot őrizték. 

A labirintus létezését a mai napig nem tudták bebizonyítani.

 Központi udvar

 Trónterem

sasfejű, oroszlántestű griffekkel, alabástrom trónussal, szentelt folyadéktartó edénnyel.

A knósszoszi palota leglátványosabb emlékei közé tartoznak a freskók. A figurák kecsessége, a színek élénksége, és maguknak a képeknek a témája is egy gondtalan, derűs, és fényűző társadalom képét vetítették a feltárók szeme elé.

Ezek másolatok, az eredetiek Heraklionban, a Régészeti Múzeumban találhatóak. 

"liliomos herceg"

 „bikaugratás jelenet”

A minószi kultúrában a sport, a vallás része volt – az épületszárnyak által közrefogott óriási központi tér ideális helyszíne volt az udvari és vallási ünnepségeknek, sőt a bikaugratásnak is. A teret közrefogó magas lépcsőfokok a nézők lelátói lehettek.

minószi nők

Knósszoszt i. e. 1600-ban és i.e. 1450-ben újabb földrengések rázták meg, egy alkalommal tűzvész is pusztított, ám mind a várost, mind a palotát újraépítették. Utóbbi időponttól datálják a mínoszi civilizáció hanyatlásának lassú kezdetét is, melyben jelentős szerepe lehetett a Krétától 126 km-re fekvő Santorini szigetén kitört vulkánnak. A mínoszi civilizáció helyét i.e. 1300 körül vették át a szárazföld felől érkező műkénéiek. A település végül teljesen elnéptelenedett, majd néhány földrengés pusztításának köszönhetően a helye évezredekre feledésbe került.

A knósszoszi palota jellegzetességei közé tartoznak a kerek, fejjel lefelé fordított ciprustörzsekből készült, alul elvékonyított, vörösre festett oszlopok, amelyek tetején kerek oszlopfők támasztották alá a födémszerkezetet.

1878-ban Minos Kalokairinos amatőr régész, aki civilben kereskedő volt, felfedezte Knossos romjait. 1900-ban egy brit régész, Sir Arthur Evans vásárolta meg a területet, miután rájött, hogy a földben még a mükénéinél is régebbi civilizáció emlékei hevernek. Több mint 30 évig tartott a feltárás. A palota helyreállításánál több helyen beton elemekkel pótolta az épületek egyes részeit. Ma már vitatják a szakemberek ezt a fajta restaurálást. Magam részéről kifejezetten örültem ennek a helyreállításnak, sokkal érdekesebbnek találtam így, mintha csak szétdobált kövek között botorkáltam volna... :))

Folyt.köv. ...Heraklionban, a Régészeti Múzeumban...