Miradouro

Miradouro, így jelölik Madeirán a kilátóhelyeket. 

Ribeira da Janela egy mintegy 300 lakosú falu Madeira északi partján. A falu és a völgy nevét egy, a torkolat előtt magasodó, ujj alakú szikláról kapta, mert a szikla csúcsához közel az erózió egy ablakot (janela) alakított ki. 

Lenyűgöző tájkép, a lejtők zöldjét az Atlanti-óceán állandóan változó kékje egészíti ki.

Ribeira da Janela a sziget mezőgazdasági körzeteinek egyike. Hagyományos termékei a krumpli, az édesburgonya és a szőlő..

Cukornád

A kis kertekben is minden megtalálható gyümölcs, zöldség és virág, sűrűn ültetve minden egymás mellé, nem kapálnak. A felesleget eladják, mert Madeirán nem túl gazdagok az emberek, alacsonyak a fizetések és a nyugdíjak, ezért nagyon idős korukig dolgoznak, gazdálkodnak.

Gyönyörű vidék, bármerre is megy az ember mindenütt csodálatos kilátásban lehet részünk, miraduro-k tömkelege.

Folyt.köv.:>>>>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2023/09/lavamedencek.html

Vad-Patak

Madeira egyik legrégebbi városa, Ribeira Brava. A déli part közepe táján, Funchaltól mintegy 15 km-re fekszik. 

A városban torkollik a tengerbe névadója, a Vad-patak (Ribeira Brava). A most éppen csak csörgedező patak legutóbb 2010-ben bizonyította be, hogy rászolgált nevére. A heves esőzések hatására olyan erővel rohant végig a víz a hegyekből, hogy mederéből kilépve elöntötte a várost és felszaggatta az utakat is.

 

 

A Szent Benedekről elnevezett templom (Igreja de São Bento) feltűnő része a kék-fehér csempekockás toronysisak, dísze a portugál felfedezők szimbóluma, az armilláris gömb. Ez a sziget legrégibb egyházi épületeinek egyike, alapkövét 1440-ben tették le. 

Sárkányfa

Teraszos banán ültetvények

A finom madeirai banán, különösen javasolt fogyasztani túrázások alkalmával, magas kálium tartalma miatt. Tudni kell, hogy a szigeten nincs nagyüzemi termelés.

Az ananász banán, Delicious Fruit (Monstera delicious) egy egzotikus ízű, hosszú gyümölcs, banán, ananász és anona keveréke, mint már írtam a filodendron termése.

A tabaibo, fügekaktusz, (Opuntia fícus-indica)

 Kis erőd a piaccal szemben

Folyt.köv:>>>>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2023/08/laurissilva.html

Üvegjárdán

A Cabo Girão (Madeira Skywalk), a világ második legmagasabb kilátója, 589 méter magasságban, fantasztikus panorámás kilátással az óceánra, és az alatta lévő sziklára,  Câmara de Lobos településre, egész Funchalra.

A kilátó egy része üvegből készült, kinyúlik a mélység fölé, így valóban a lábunk alatt láthatjuk az Atlanti-óceánt.

 

Miért „Cabo Girão”-nak hívják? A kábel nevét (Cabo) a felfedezők adták, mivel a nagy hegyfok támpontként szolgált a madeirai tengerpart felderítésekor, túra (Giro).

Az üvegfalon keresztül láthatjuk a Fajã de Cabo Girão-t, amely egy kis megművelt terület. A Fajã valójában egy földcsuszamlás vagy kiszáradt lávafolyam, amely nagyon termékennyé teszi a talajt. 

2003-ban egy drótkötélpályát helyeztek üzembe, hogy a gazdák könnyebben megközelíthessék, így most már a Fajã de Cabo Girao-t, és a kis kavicsos part is látogatható drótkötélpályával.

Nem volt szerencsém a fényekkel, pára fedte a távolabbi tájakat, így igazán jó fotót nem sikerült készíteni......

Folyt.köv.:>>>>>>>Vad-Patak

Marsbéli tájon

Madeirán a Ponta de São Lourenço, azaz Szent Lőrinc-félsziget, egészen egyedi látványt nyújt a kopár, szinte sivatagi színeivel és az Atlanti-óceán kékjével.

Ez a sárkányfarokszerű, 8 km hosszú és 2 km széles földnyelv, Madeira keleti felén található, nincs rajta erdő és buja növényzet, viszont a vulkanikus eredetű kőzet a legkülönfélébb színekben pompázik.

Amikor a szigetet betelepítő portugálok, az 1420-as évek elején Madeira erdeinek nagy részét felégették, a tűz a Szent Lőrinc-félszigetre nem terjedt át, itt épen megmaradt a babérlombú erdő. A fákat azonban hamarosan elkezdték kitermelni, és a védtelenül maradt, vékony talajtakarót a csapadék gyorsan a tengerbe mosta (ezt jelentősen elősegítette a legeltetés is). A kopár sziklák között csak gyér lágyszárú növényzet maradt fenn. A félszigeten számos ritka madárfaj fészkel, és időnként még a Földközi-tengeri barátfókák is kimásznak partjaira.

1982-ben a félszigetet a sajátos flóra, fauna és a földtani értékek védelmére természetvédelmi területté nyilvánították, bízva az eredeti növénytakaró lassú regenerálódásában.

Persze itt is lehet túrázni, de viharos időben nem javasolt. A szélén is hatalmas szél fújt. Már érkezésünkkor a repülőből is láthattuk.

Folyt. köv.:>>>>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2023/08/uvegjardan.html

Sasok sziklájának árnyékában

Porto da Cruz egy kisváros Madeira szigetének Machico járásában, az északi part legkeletibb települése. A sziget egyik legrégibb városa, mintegy 3200 lakossal. Nevét arról a keresztről kapta, amit az első portugál telepesek állítottak fel a tengerparton.

Itt van az egyetlen olyan rumlepárló üzem a szigeten, amely még gőzzel működik. Csak március és május között, a cukornád betakarítási hónapjaiban látható a cukornádból készült rum gyártási folyamata. A cukornádlé alkoholos erjesztéséből és desztillációjából származó, tölgyfahordóban érlelt Madeira Rum az atlanti szigetcsoport egyik legértékesebb hagyományos terméke.

A minimális alkoholtartalma 40 százalék. Madeirán koktélként isszák a cukornádból készült fehér rumot, a ponchát. Ez egy tipikus madeirai ital, rummal és gyümölcslével (citrom, narancslé vagy maracuja) kevert koktél.

A „Madeira pálinka” eredete a szigetcsoport felfedezésének idejére nyúlik vissza. A cukornád volt az első olyan kultúrnövény, amit Tengerész Henrik utasítására a szigeten meghonosítottak. Az első ültetvényt 1425-ben telepítették, a sziget első cukormalmát 1450-ben helyezték üzembe Funchalban. A 14/15. század fordulóján már évente mintegy 1500 tonna cukrot exportáltak.

A cukortermelés a dél-amerikai ültetvények felfutásának mértékében csökkent. 1530-ban a teljes iparág összeomlott a dömpingáron exportált brazil és közép-amerikai cukor behozatala miatt. 

A cukortermelés második nagy időszaka a 19. században, a bortermelés összeomlása után kezdődött.

Mivel az alapvetően trópusi éghajlatot kedvelő cukornád számára a sziget éghajlata nem elég meleg és nem elég nedves, a termelés a 20. században ismét visszaesett, mára jóformán csak helyi jelentőségű. 

A szigeten már csak három cukormalom működik: Funchalban, Calhetában és Porto da Cruzban. Ezek fő termékei: cukorszirup (melasz), cukornádpárlat (aguardente de caña) és a rum.

Öblében, a Sasok sziklájának árnyékában működik egy szörfiskola is

 Bougainvillea, hogy ma sem maradjunk virág nélkül... :))

Folyt.köv.:>>>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2023/08/marsbeli-tajon.html