2019. október 9., szerda

Mályvaszín pompa

Edelénybe is elvittük barátainkat, itt írtam már régebben róla.......
 Az elbűvölő mályvaszínű falfestmények
Három új kiállítást is megnézhettünk a kastély látogatáson kívül. A Nyolcak avantgárd festőcsoport grafikáiból és több olajképéből álló vándorkiállítást.
Horváth Béla művészettörténész pályafutásának négy évtizede alatt kitartóan gyűjtötte a századelő haladó szellemű magyar művészeinek alkotásait. A 63 műalkotást– festményt, rézkarcot és rajzot – bemutató vándorkiállítás különlegessége, hogy a művészcsoport mind a nyolc tagjának - Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos – alkotásai együtt láthatóak. A gyűjtemény Sümeg város tulajdona.
Sajnos a rossz fényviszonyok miatt nem tudtam fotózni. Az alábbi Márffy Ödön képekben is a csillár tükröződik, és nem a képek része :))
Márffy Ödön: Csinszka
 Márffy Ödön: Cirkusz
 Márffy Ödön:  Önarckép
A másik kiállítás egy valamikori rádió fantázianevére utalva a Népszuper-retro címet viseli.
A tárlat az 1945-tól 1968-ig tartó időszak mindennapjait, használati tárgyait mutatja be. A kiállítás az egykori gazdasági épületben kapott helyet.
 Bevallom, gyerekkorom tárgyait is megcsodálhattam megint :))
A harmadik tárlat a térképekre koncentrál, főleg azért, mert az edelényi kastély egykori férfi tulajdonosai a katonáskodás révén építettek karriert és egzisztenciát. Ez adta az apropóját a 16–19. századi magyar vonatkozású térképgyűjtemény megvásárlásának és a téma bemutatásának. A gyűjtemény különlegessége, hogy a korabeli térképkészítés eszközei és műszerei is a részét képezik, ezért nem csupán a térképeket, hanem készítésük menetét is bemutatják.

2019. október 8., kedd

A királynék jegyajándéka

Barátainknak megmutattuk a Diósgyőri Várat. A bejutás nem volt egyszerű, kígyózott a sor hétvége révén, a jegyet oldalt egy külön épületben kellett megvenni.
 Alkímia
A gyógynövényes szoba sokat fejlődött, tele jó illatú fűszer- és gyógynövényekkel......
 A kályhacsempék most is lenyűgöztek
 A mesés lovagterem
Már írtam róla bőven, a lenti linkeken találjátok. 

2019. október 7., hétfő

Éjszakai kilátás

 Duna-Margitsziget-Pest
 Margitsziget Víztorony
 Margitsziget sportpályák
 Tükröződés

2019. október 6., vasárnap

Harmincados köz

Debrecen első sétáló utcáját gróf Batthyány Lajosról nevezték el. A középkorban Kis-Vargának, azt követően pedig Harmincados köznek hívták, mivel itt székelt a királyi adószedői hivatal.
 Itt van a város szerelmes kapuja is, tele kulcsokkal, lakatokkal
Batthyány és a Szent Anna utca sarkán található palota 1926-1927-ben épült, helyén a 19. században az a pajta állt, ahol színészi pályafutása során a két költőbarát, Arany János és Petőfi Sándor is fellépett.
Petőfi egyébként többször megfordult Debrecenben. A városban ismerkedett meg a kor híres színésznőjével, Prielle Kornéliával is. A fáma úgy szól, hogy amikor Kornélia Szigligeti Ede Két pisztoly című darabjában játszott, s megtudta, hogy a közönség soraiban Petőfi is ott van, a megadott dal helyett „A virágnak megtiltani nem lehet” című Petőfi–verset énekelte el. A lánglelkű költő nem csupán meghatódott a szép gesztuson, de úgy elvarázsolta a színésznő, hogy másnap megkérte a kezét. Kornélia ugyan igent mondott, a házasságkötés mégis meghiúsult, egyetlen debreceni pap sem akadt, aki hivatalos papírok és szülői beleegyezés nélkül összeadta volna a fiatal párt. A helyzet pikantériájához az is hozzátartozik, hogy a lánykérés idején Petőfi már Szendrey Júlia vőlegénye volt.
A Batthyány utca 16. számú ház falán márványtábla hirdeti, hogy Petőfi Sándor és családja itt lakott 1848-49 fordulóján.
Petőfi a hadi események miatt menekítette ide Erdődről várandós feleségét. Itt született meg Petőfi Zoltán 1848. december 15-én. (Ha visszaszámolunk – éppen március 15.-e után, pont kilenc hónapra!) Néhány nap múlva megérkezett hozzájuk Arany János és felesége, mert ők lettek Petőfi fiának keresztszülei.
„Zoltán fiam 1848. december 15-én született, déli 12 órakor, Debrecenben, a Harmincad utcában, Ormós szabó házában, az utcára nyíló kapu melletti szobában. Így érte szegény fiamat az a szerencsétlenség, hogy Debrecenben született, s mi több: pénteki napon. Maradt volna, mint született, becsületes pogány embernek, de Ipam és Napam kedvéért, kik igen buzgó keresztények, meg kellett kereszteltetnem.”
Petőfi innen, a Batthyány utcai házból indult a harctérre, Bem tábornokhoz, történelmi sorsa, Segesvár felé, ahonnan többé nem tért vissza. 1849. július 31-én esett el a segesvári csatatéren.
A közelben, a Szent Anna-plébánián keresztelték meg Petőfi és Szendrey Júlia fiát, Petőfi Zoltánt, aki apjához hasonlóan fiatalon életét vesztette.
Szendrey Júlia ugyan Petőfi hitveseként, múzsájaként írta be magát a történelembe, ennél többre volt hivatva. Írással, műfordítással is foglalkozott, méltó szellemi társa volt a költőnek. Műveltsége mellett különc viselkedésével is felhívta magára a figyelmet: modern nő volt, aki messze meghaladta a korát. Az asszony az elvárásokra fittyet hányva nadrágban járt, rövidre vágatta a haját és úgy füstölt, akár egy férfi. Igazi lázadó volt, aki a szabadságharc előkészítésében is részt vett, a forradalom után pedig minden követ megmozgatott, hogy eltűnt férjét megtalálja.
A Batthyány utca 4. alatti ház egyike az utca legrégibb épületeinek. Az épület az 1830-as években épült, kapuzata szecessziós átépítés. A ház lakója az 1970-es évekig Kerékgyártó Sándor volt, aki a debreceni mézeskalácsosság legjelentősebb 20. századi mestere, Debrecen város megbecsült polgára, mézeskalácsos dinasztiájának utolsó tagja. Nem csak kiemelkedő mester, hanem jó kereskedő is volt. Műhelye és üzlete mindvégig a Batthyány utca 4. szám alatt működött.
Nem szeretem ezt a sétáló utcát, sosem tetszett, hogy egy hatalmas bérház áll az egyik oldalán. Inkább kis üzleteket, kiülős vendéglátó helyeket képzelek el egy ilyen jellegű utcán, ami itt csak részben valósult meg. Az idő múlása is bizonyította, hogy nem tölti be azt a szerepet, amit szántak neki, sok bezárt kis üzletet láttam most is.