Óbudai ízelítő

Óbudán még nem jártam, egy kicsit körbepillanthattam, mert ebédelni szerettünk volna, így kerestünk egy óbudai kisvendéglőt,.

Városháza a Fő téren

Itt még Szindbád mellé is leülhetünk a főtéren. Krúdy Gyula főhősének szobrát az író születésének 135. évfordulójára helyezték el 2013-ban, Latinovits Zoltánt ábrázolja, aki Huszárik Zoltán filmjében alakította Szindbádot. Szanyi Péter szobrász alkotása. Krúdy Gyula 54 éves korában hunyt el, élete utolsó három évét töltötte Óbudán, szinte teljes magányban.

Varga Imre - Várakozók (1986)

Nem is gondoltam volna, hogy az esernyő alatt várakozó lányok kurtizánok, a szobrásznak meg kellett küzdenie, hogy elhelyezhesse itt művét. Érve az volt, hogy Krúdy Gyula is többször írt a prostituáltak sorsáról. A szobrok mását 2003-ban Siófokon, a művész szülővárosában is felavatták, sőt egy kétalakos változatot 1992 óta Los Angelesben is megnézhetünk.

Sipos Halászkert

Csalánosi Csárda, ahol az ebédünket elfogyasztottuk. Mondhatom remek volt, óriási, finom adagok.

Cigánypecsenyét ettem, három szelet hús volt benne, barátnőm csülköt evett egy egész tepsivel kapott :))

Óbudára muszáj visszajönnöm, mert rengeteg látnivaló van még!

Divatos csillogás

A Fashion Street az idén is ragyogott

 Telitalálat a díszkivilágítása, most is végigsétáltunk rajta

Örömvasárnap

Szent Anna adventi koszorúja

A várakozás hagyományához tartozik az adventi koszorú állítása, amely a 19. század elejéről, Németországból való szokás. Egy evangélikus lelkész egy fiú árvaházban készített először függő koszorút, amely a csillárról lógott, és annyi gyertya volt rajta, ahány nap volt advent első vasárnapja és karácsony között.

Hagyományosan három lila és egy rózsaszín gyertya van rajta. Utóbbit a harmadik, úgynevezett örömvasárnapon kell meggyújtani. Az öröm liturgikus színe ugyanis a rózsaszín. A lila pedig a bűnbánatot, a szent fegyelmet jelképezi.

Olyan szerencsém volt, hogy legutóbb orgonazenében gyönyörködhettem, egy jótékonysági orgonahangversenyre készültek.

Szégyenlem, de olvasgatásaim során számomra most derült ki, hogy ki volt Szent Anna. Nem más, mint Szűz Mária édesanyja. Nyilván ti tudtátok....az ember holtig tanul

Kék-fehérben

Lesétáltunk a Duna-partra is december 6-án, épp Finnország függetlenségének 100. évfordulója ünnepén. A finn zászló színeiben, kék-fehér díszkivilágításban pompázott az Erzsébet híd.

A Gellért-hegyi vízesésnél egy fényinstallációval megidézték az északi fényt, az Aurora Borealist. Egy kicsit nagyobb fényjelenségre számítottunk, lehet közelebb kellett volna mennünk, de már későre járt és nagyon hideg is volt, így csak a pesti oldalról néztük  meg.

 

 A Vár, ami mindig ámulatba ejt, esti fényeivel

 Budapest csodálatos, mindig is egy távoli álom volt számomra

Az esti Duna parttal nem lehet betelni.

Tömény kacagás

A Centrál Színházba igyekeztünk, utunk a csodás Andrássy úton vezetett, az Operánál szálltunk le a metróról.

Az Opera csodaszép, pár éve már megcsodáltuk adventkor....http://nora-bora-nora.blogspot.hu/2015/12/mesebeli-ut.html

 Előtte hatalmas karácsonyfa, egyszerű mézeskalács díszekkel.

A Centrál Színház a Révay utcában van, egy ugrásnyira az Operától, nagyon jó kis társulattal

 Modern, új belső

A Függöny fel! című komédiát néztük meg. Hatalmas élmény volt, életemben még ennyit nem nevettem színházi előadáson. Bereczki Zoltán nagy meglepetés volt számomra, hallottam már róla, hogy maximalista. Itt ez megmutatkozott, tényleg beleadott mindent a szerepbe. Pokorny Liát mindig is szerettem, nem okozott csalódást most sem, remek volt.

Tömény majdnem három órás nevetés. Remek helyem volt a negyedik sorban. Imádtam a darab minden percét, ilyen közelségben az apró részletek is remekül látszottak.
Itt olvashattok róla:
https://www.centralszinhaz.hu/eloadasok/fuggony_fel_

Adventi vásárban

A Vörösmarty téri karácsonyi vásár páratlan, igaz most nem volt időnk alaposabban körülnézni, pedig a szállásunk a Váci utcában volt.

Jártunkban-keltünkben azért magunkba szívtuk ezt az utánozhatatlan hangulatot.

 Egy karácsonyi öltözet, fenyőből és citromkarikákból

 Adventi koszorú

 A Gerbeaud fényfestése

 Óriáskerék, amin már ültünk pár éve

 Ismerős díszek az egyik étterem ablakában :))

Magyaros díszítés

 Szent István Bazilika esti pompában

 Itt is van fényfestés, sötétedés után fél óránként, ráadásul 3D-ben

Az elmaradhatatlan forralt bor, amiből akár egy litert is megihatnánk, minden baj nélkül, úgy fel van vizezve...... :))

A zene, a zene.....

A Nagytemplomi koncert mindig felemelő hangulatú, most Presser Gábor és Rúzsa Magdi hangja szárnyalt benne.

Telt ház volt. Szerencsére, éjszaka az interneten az utolsó két jegyet szereztem meg, az is pótszékre szólt, de örültem, hogy a külföldön élő barátnőmmel elmehettünk.

Remek volt, szerettem az elvontabb zenei részeket. Presser lenyűgöző még mindig. Rúzsa Magdinak pedig igazán szép a hangja.

Fotózni nem volt szabad, de a végén többször vastaps közepette kijöttek zenélni, már oldottabb volt a hangulat, akkor készítettem  ezt a pár képet.

A műsor felépítése is jó volt, a zeneszámok között Presser vagy Rúzsa Magdi mesélt egy-egy történetet. Szokatlan volt, hogy az énekesnő Pressert Pici bácsinak szólította.

A duett koncert címe Angyal mellettem, kint pedig a harsonás angyalkák fújják rendületlenül.

Advent 2.

"Az Isten kamrájában a remény áll a legnagyobb zsákban, s mindig ki van a madzagja oldva, hogy mindenki belenyúlhasson."

(Mikszáth Kálmán)

 Advent második vasárnapja, a remény vasárnapja.

Kép forrása: Pinterest

Mikulás

Nálatok járt már a Mikulás?