2013. szeptember 3., kedd

Lisboa másik arca (08.14.)

A modern Lisszabon.
1998-ban világkiállítást rendeztek Lisszabonban. (Ekkor léptünk mi vissza)
Ebből az alkalomból létrehoztak egy új városrészt, ami ma kedvelt pihenőnegyed, láttunk modern társasházakat, és rengetegen futottak a parti sétányon.
A kávézókkal és éttermekkel is bőven ellátott vízparton nemcsak sétára hívogató, egzotikus növényekkel beültetett parkosított részek találhatók, hanem működik egy függőpályás vasút is.
Atlanti Pavilon, a legnagyobb befogadóképességű sport és kulturális rendezvényközpont. ( Mint a mi Papp László arénánk)
Ocenárium, Európa egyik legnagyobb akváriuma, mely a tengerek élővilágát mutatja be.

Itt található a Vasco da Gama torony, tetején körpanorámás étteremmel.
Vasco da Gama híd 17,2 km hosszú
Vacsora az egymást érő éttermek sorában
Halleves, két szelet kenyérrel tálalva
 Az én eledelem, szintén egy különleges specialitásuk, kukorica morzsában panírozott bacalhau

2013. szeptember 2., hétfő

Egy csipet Lisboa (o8.13.)

Megint pihenést szavaztak a srácok, csak annyi szerencsém volt, hogy előtte hajlandóak voltak a nem messze lévő Palácio dos Marquéses de Fronteirát (Fronteira márki palotáját) is megnézni. 1640-ben épült szép rezidencia, mesés kerttel, a tavon fekete hattyúkkal. 
A hattyúk okoztak némi meglepetést, rendkívül agresszívak voltak. Valószínű vártak egy kis ennivalót, egyből odaúsztak ahol mozgást tapasztaltak a parton, és felreppenve próbálták megcsípni a lábunkat.
Lehet a fekete szín magatartásbeli eltérést is mutat, a fehér, barátságos, szépséges hattyúkkal szemben...? :-))
 Távolban a Benfica stadion
 Egy kis pihenés a szálló szép kertjében
Késő délután megint útra keltünk.
 Bolyongás az Alfama negyedben, a Szent György vár tövében
Sé (Székesegyház) Alfonz Henrik, az első portugál király kezdte építtetni, miután kiűzték a mórokat.
Itt tartották keresztvíz alá Szent Antalt.
 Ilyen széles a Tejo 
 Szól a fado
 Vacsora a vár tövében, egy meredek kis utcában, természetesen kint a teraszon
Kilátás a Graca térről, ahol sikerült parkolnunk is.

2013. szeptember 1., vasárnap

"Ahol a föld véget ér és a tenger kezdődik" (08.12.)

További úti célunk Sintrától 18 km-re Cabo da Roka (Szikla-fok)
Az európai szárazföld legnyugatibb pontja, 140 méterre a tengerszint fölött. Mesés kilátás az óceánra, a mélység, a tudat, hogy túloldalon már Amerika......
A parti meredélyek szikláin, ameddig a szem ellát a kristályvirágfélékhez tartozó jégvirágok.
Húsos, háromszög keresztmetszetű levelei és kúszó hajtásai beborítják a szikla teljes felületét.
A legnyugatibb pont helyét magasan az égre törő kőkereszt jelzi, talapzatán a hely földrajzi koordinátái és a portugálok nemzeti költőjének Luis de Camoesnek ide illő sorai.
 “ Ahol vége a földnek és kezdődik a tenger,
és ahol dobog a Hit és a Kaland Lelke,
amely segítette a portugál karavelleket,
hogy egy új világot adjanak a réginek”

A turista irodában még névre szóló emléklapot is lehet vásárolni, hogy jártunk Európa ezen pontján!

További úti célunk Estoril és Cascais, ahová beterveztünk egy kis fürdőzést is. Bár más késő délután volt, de ahogy a hegyekből lementünk még melegen sütött a nap, így tartottuk magunkat az eredeti tervhez.
Estoril és Cascais Lisszabontól kb. 15 km-re kedvelt óceánparti üdülőhely. Szinte teljesen összenőtt mára a két település. Ezt tekintik sokan az ország Riviérájának, remek téli, nyári klímája miatt.
Magyar vonatkozás, hogy Estorilban töltötte száműzetésének nagy részét egészen haláláig (1957) Horthy Miklós kormányzó, akit ott temettek el, de ma már itthon van a sírhelye. Estoril kellemes és egészséges levegőjének köszönhető az, hogy Horthy és felesége itt telepedtek le, ugyanis bajorországi száműzetésük idején a felesége megbetegedett és az orvosok azt javasolták, hogy lehetőség szerint költözzenek enyhe klímájú, tiszta levegőjű helyre (állítólag a Lisszabonba akkreditált amerikai nagykövet által közvetített adományokból tartották el magukat, mert vagyont nem menekítettek külföldre).
Végül a város egyik kis utcájában parkoltunk és a közelben egy meredek lépcsőn lefelé, találtunk is egy kis öblöt, amely a közelben nyaralók fürdőhelye lehetett. Pár órát itt töltöttünk, közben a férjem a helyi srácok labdajátékában gyönyörködött, akik a parton rúgták a bőrt és egy kis ízelítőt adtak a híres portugál footballból :D
Itt van Európa legnagyobb kaszinója is, így az előtte lévő parkban találtunk éttermeket, ahol elköltöttük aznapi ízletes vacsoránkat.