Certaldo, etruszkok, Boccaccio, vikáriusok és a hagyma....

 Certaldo - Boccaccio szülővárosa

"Certaldo Alto”, a domb tetején, a régi világ toszkán városa, amely furcsa szűk utakat, megerősített középkori tornyokat és vörös téglafalakat tartalmaz. A völgyben található "Certaldo Basso" a város modern változata kortárs lakónegyedekből áll.

Giovanni Boccaccio (1313 – 1375) olasz író, költő, humanista. Mély barátság fűzte Petrarcához, s hozzá hasonlóan maga is megpróbált udvari költőként, tudósként alkotni, de csak néha kapott kisebb-nagyobb jelentőségű megbízatásokat. Élete utolsó évtizedében elsősorban a tanítás és a tudományos munka foglalkoztatta. Szegényen, anyagi gondok közt élt. Certaldo-ban hunyt el, ősei házában. Fő műve a Dekameron (1348–1353). Irodalomtörténeti jelentősége, hogy általa vált önálló irodalmi műfajjá a novella.

 

A Boccaccio házaként aposztrofált épület elődje volt, ahol a költő élete utolsó éveit töltötte. Az 1800-as években egy márkinő, Carlotta Lenzoni dei Medici, aki maga is az irodalom szerelemese, valamint Lord Byron jó barátja volt, megvásárolta a házat. A II. világháborúban súlyosan megrongálódott az épület.

1826-ban a márkinő megrendelésére készült Pietro Benvenuti freskója, amely Boccaccio-t az íróasztalánál ábrázolja. A márkinő idővel az államra hagyományozta a házat, azzal a megkötéssel, hogy örökösei halála után a hatóságok gondozzák, és a költő emlékét őrizzék meg.

Az óváros túl azon, hogy Boccaccio szülővárosa, története egészen az etruszk időkig nyúlik vissza. Nagy valószínűséggel egy mezőgazdasággal foglalkozó etruszk település volt, s a városfalról jobbra és balra tekintve is egy-egy domb határolja. Az etruszkok a halál után a testet elégették, így számtalan urna került elő a domb mélyéről, amelyek azt hivatottak igazolni, hogy a település mellett egész kis nekropolisz létezett.

A domb belsejében, ahol az urnákat elhelyezték, nagy méretű ovális “helyiségek” voltak, amelyeket később már egészen más funkcióban használtak – a földalatti kiegyenlített klíma tökéletessé tette nagy mennyiségű gabona tárolására.

 

Az  óvárosi részben, az ódon falak, épületek árnyékában barangolni egy igazi középkori kaland

Palazzo Pretorio (Vikárius Palota)

Az 1100-as évek végén épült, egykor a longobardoktól származó Alberti család otthonaként szolgált. Certaldo volt a vikáriusok, (egyfajta bírók) székhelye, akik jellemzően polgárjogi kérdésekben és kisebb büntetőügyekben hoztak döntéseket. Ez a székhely rengeteg vikáriusnak adott otthont, ugyanis az volt a szokás, hogy hat havonta áthelyezték őket, mivel fontos volt megőrizni a bírák pártatlanságát, így rövid idő alatt nem volt lehetősége senkinek arra, hogy kapcsolatok kiépítésével az igazságszolgáltatást a saját érdekei szerint befolyásolja. 

Ez milyen jó lenne manapság is!

Minden vikárius valamilyen lenyomatot hagyott Certaldo-ban, ami jellemzően egy címer volt. Ezek maradványait a falakon csodálhatjuk meg.

Mire idáig eljutottunk, már a nap is lemenőben volt, így nagyon kevés turista volt már a városfalon belül.

Az elmaradhatatlan Vespa

San Jacopo e Filippo templom, ahol Boccaccio nyughelye található

 

Mario Moschi szobrász által tervezett márvány sírkő. A költő ismert portréjának másolata, amelyet Andrea del Castagno festett a 15. században (jelenleg a firenzei Uffizi Képtárban látható).

Hogy a hagyma helyet kap egy város címerében, az nem mindennapi jelenség. A hagyma valójában a 12. században jelent meg a városi címerben. A 17. század folyamán az országot irányító priorok egy hagyományosabb címert vettek fel oroszlánnal, de az 1867-es városi tanács visszaállította az eredetit. A hagymatermelés olyan mélyen gyökerezik a toszkán városban, hogy Certaldo lakóit „cipolloninak” nevezik. A certaldoi hagymát, a család többi típusától, a normálnál édesebb, valamint a calabriai unokatestvérénél laposabb formája különbözteti meg.

A Dekameronban, Cipolla (jelentése: hagyma) fráter, az egyik novella főszereplője.

 

 

Via Boccaccio

Az óváros fala

Ciprusfákkal szegélyezett kaptató az óvárosba

Amivel nem lehet betelni, ez a jellegzetes toszkán táj, a dimbes-dombos vidék, a dombtetőn egy birtok, körülötte példás rendben szőlő, olajfa liget, ciprus- és pínea fák. Imádat!!