Lillafüreden, helyesebben Felsőhámorban, a hegy oldalában van a kedvenc házam. Már régebben felfedeztem ezt a szépséget. Minden részlete harmonikusan illeszkedik a tájba. Fantasztikusan jó ízlésre vall.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése
2024. október 21., hétfő
2024. október 19., szombat
Stresszmentes övezet
A lillafüredi függőkertben egy séta megállítja az időt, igazi stresszmentes övezet.
Novemberben már őszi pompa vár>>>
Folyt.köv.: >>>> Felsőhámori séta
Címkék:
kert,
Lillafüred,
séta,
természet
2024. október 6., vasárnap
"Gond nélküli hely"
Meglátogattam végre a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumot, melyet 1919-ben alapított a cégtulajdonos, világutazó, műgyűjtő és mecénás, Hopp Ferenc.
A kertje egy csoda. A világ különböző részéről származó műtárgyak mint úti emlékek népesítik be.
Hopp Ferencnek nemcsak közvetlen tárgyi környezete, hanem otthona és
kertje is tükrözte a Kelet iránti érdeklődését. Az első földkörüli
utazása után vásárolt villát és kertjét a rá nagy hatást gyakorolt jávai
Buitenzorg (ma: Bogor, Indonézia) csodálatos botanikus kertje után
Buitenzorg-laknak nevezte el (a holland szó jelentése: „gond nélküli
hely”).
Az
előkertben, eredeti helyén áll az a gránitból faragott pagoda, vagy koreai torony, melyet
Hopp Ferenc 1904-ben rendelt meg a Kuhn & Komor cégtől, Jokohamából.
A pagoda elemeire bontva hajón és vonaton érkezett meg Pestre.
„Kapum táján öröm áradjon a végtelenbe.
Az 1890-es években már
állt a kínai holdkapu a villa hátsó kertjében.
Joseph Haas, az Osztrák–Magyar Monarchia sanghaji konzulja segítségével
lehetősége volt tetőcserepeket, díszítményeket, kőtáblákat,
kőoroszlánokat rendelni egyenesen Kínából. Hopp Ferenc megbízásából
Györgyi Géza építész tervezte meg a kaput és a díszek elhelyezését.
A
kapu meghatározó díszítőeleme a tető alatti sávban elhelyezett színes,
figurális kerámiafríz, ami a kantoni opera színházi jeleneteit
ábrázolja.
A holdkapuknak a kínai tervezők fontos szerepet
tulajdonítanak a tér szervezésében: az egymástól fallal elválasztott
kertrészek között kitágítja a teret, a túlsó oldal növényeit és
látképének egy részét kerek keretbe foglalja.
A második világháborúban erőteljesen megsérült a tetőzete, a Zsolnay-gyár által újragyártott tetőcserepekkel 1950 tájékán állították helyre.
Fo-oroszlánok a kapu két oldalán, hagyományos kínai szentélyeket, palotákat őrzik. Mindig párban ábrázolták, a nőstényt kicsinyével, a hímet varázsgömbbel.
Kis kedvenceim, szeretnék beszerezni egy párat magamnak, persze nem ilyen nagyokat, csak tenyérnyieket :))
Trimúrti, a négy oldalról nyitott szentély (India)
Az
épület hátsó kertjének dísze a rádzsásztáni stílusú kőpavilon, amelyben
Brahmá szobra látható. Brahmá – Visnu és Siva mellett – a hindu vallás
istenhármasságának (trimúrti) tagja, az emberek világának szabályozója s
az abban uralkodó négy alapvető rend létrehozója. Brahmá egy lótusz
kelyhében ül, meditáló pózban, lehunyt szemmel, lótuszülésben. Koronás
fővel, hosszú szakállal ábrázolják, négy arcával a négy égtáj irányába
tekint. Karjaiban vizeskorsót, könyvet, imafüzért tart. Hátasállata a
hattyú.
A pavilont Magyarországon faragták, a szobrot Indiából hozatta Hopp Ferenc és a kert egyik legelső dísze lett.
Teknőc, eredetileg sztélével a hátán (Kína)
1890-es évek elején készült a kőből
faragott teknősbéka szobra. A teknős – magas életkora miatt – a
halhatatlanság jelképe Kínában. A régi fényképeken még jól látszik, hogy
eredetileg egy feliratos emlékkő volt a hátára állítva, ami az
örökkévalóságot idézve egy szikla alakját formázta, az oldalára pedig a
következő feliratot faragták: Tündérország. (Eredetiben: Penglaj-kuo,
vagyis a „halhatatlanok szigete”.)
Indiai elefánt
A magas talapzaton
álló, szienitből faragott elefánt. Az ormányával
lótuszbimbót felemelő elefánt Budapest ostroma idején, 1945 januárjában
megsérült egy repesztalálat következtében. Egykoron viselt fehér
agyarait műtárgyvédelmi okok miatt a múzeum adattára őrzi. Most így találtam rá, reménykedem, hogy restaurálás alatt áll......
Az indiai állam adományozta Magyarországnak.
1869.
október 2-án született Mahatma Gandhi, akit az indiai nemzet a Nép
Atyjának nevez. Elsőként a világon emelte az erőszakmentességet
politikai fegyverré. Az ENSZ Gandhi születésnapját, október 2-át, az erőszakmentesség világnapjává nevezte ki.
A különleges környezetben Hopp Ferenc gyakran és szívesen fogadott
vendégeket, akiket rendre meg is örökített a villa kertjében készült
fotográfiákon.
2024. október 5., szombat
Borostyános palota
Az idén is regisztráltam pár programra a Kulturális Örökség Napján, így megnézhettem az Építészek Házát, a nyolckerben az Ötpacsirta utcában. A Palotanegyed, egykori becenevén Mágnásfertály, Józsefváros egyik legmagasabb presztízsű területe, ahol arisztokraták, nemesek és gazdag polgárok építették palotáikat, a Magyar Nemzeti Múzeum felépülte után.
Kívülről egyetlen fotót sem tudtam készíteni, mert a mellette álló Károlyi-palota felújítása miatt, teljesen le van zárva az utca, épp csak gyalogosan szűk járdán lehet palánkok között megközelíteni az épületet. A kapun belépve az itáliai villák belsőudvarát idéző borostyánokkal befuttatott udvarra jutottam. A vadregényes udvar, a virágmintás kockakő, a szobrok és az íves lépcsőket fedő vasszerkezetes üvegtető teszi ellenállhatatlanná az épületet.
Az épületet Gottgeb Antal tervezte gróf Almássy Kálmán számára 1877-ben, aki kis méretű palotát kívánt építtetni. Az épület U alakú, egyik oldalon magas kapuval a zárt sorú beépítés miatt.
Almásy (1815–1898) nagybirtokos, lovassági százados volt, aki
alapítványokat hozott létre oktatási célra, betegeket gyógyíttatott,
öregeket istápolt. Kerülte a feltűnést, a nagypolitikába nem ártotta
bele magát, pedig 1885-ben a király valóságos belső titkos tanácsossá
nevezte ki.
Almássy 1883-ban eladta az épületet, mely az Andrássy-család birtokába
került. Ők egészen a második világháború végéig használták, utána
azonban különböző, az építészettel foglalkozó intézmények
költöztek ide. Az Építészek Háza jelenleg négy szervezetnek ad otthont.
Itt székel a
Magyar Építőművészek Szövetsége, a Budapesti Építész Kamara, a Magyar
Építész Kamara és az Építész Mester Egylet, a Mesteriskola. A palota
földszinti termei szakmai és reprezentatív rendezvények megtartására
szolgálnak, az emeleti szobákban alakították ki az irodák sorait.
1958-ban megépült az „Építészpince”, ekkor került elhelyezésre Kovács Margit „Szüret
Badacsonyban” című kerámia faliképe. A pincét ezenkívül egy rendkívül jelentős műalkotás, Kondor Béla freskói
díszítették, amelyeket azonban a 70-es évek végén egy felújítás során
levertek. A pince kialakításakor az eredeti
kétkarú feljárati lépcső szembeni bal oldalát elbontották, így biztosította az
Építészpince külön bejáratát, a székházba való közlekedés
zavartalanságát.
A belső kert több alkotást is rejt. Itt találjuk Lechner Ödön építész
bronz domborművét (Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész alkotása),
valamint Kós Károly építész emléktábláját is (Szathmáry Gyöngyi
szobrászművész alkotása)
Ez a szárazság láthatóan megviselte a vadszőlőt isA lakóterület viszonylag kicsi, a beépített terület egynegyede,
eredetileg egy előszoba, öt utcai szoba, egy felülvilágítós ebédlő, egy
öltözőszoba és egy fürdőszoba volt benne. Az épület belső berendezése szétszóródott, elpusztult, de maga az épület csaknem változatlanul maradt fenn napjainkra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)