Költészet napján

Debrecenben hazafelé szépséges virágos parkok mentén

 

Szabó Lőrinc

Az ígéret városa

 

Debrecen izgatott. A nagyanyám
ott nevelte, szigorú, puritán
özvegy, a bátyámat. Baráth Teréz,
így hívták. Nagyon féltem tőle, és
félelmem átszállt a városra is...
Százezer ember! Az iskola is
szigorúbb lesz! Mondták, az ünnepelt
Kollégium nagy fiakat nevelt,
és én kicsinek éreztem magam.
Bújtam volna, de nem tudtam, hogyan.
S amellett vonzott a városi rang,
egy-egy szó is, hogy Rákóczi-harang,
Nagytemplom, Nagyerdő... Hallottam a
nagy tűzvészről, s hogy Bocskay valaha
...S Kossuth... valami nagy dolgot csinált:
de-tro-ni-zál-ta az élő királyt!
Hű! Ez a város csudákat igért!
Féltem, és izgultam Debrecenért.

 

 

Szent Gellért téren

Szeretem ezt a teret a Gellért-hegy lábánál, a szállóval, gyógyfürdővel, Szabadság híddal, Dunával, rakparttal, Bartók Béla úttal, Műegyetemmel.

A főváros legrövidebb Duna-hídja, a Szabadság híd. 1896 óta köti össze a budai Szent Gellért teret a pesti Fővám térrel. 

A Gellért Szálló felújítás alatt áll, így körbe van kerítve. Remélem ha megnyílik, nem lesz lezárva és bárki megtekintheti, nem úgy járunk, mint a turai kastéllyal! Azért készítettem a fotót, hogy lássuk majd a változást. A Szent Gellért Gyógyfürdő szerencsére még üzemel, de állítólag októbertől ennek is megindul a felújítása.

Gellért téri díszkút (2003) Sokan Forrásházként ismerik, Budapest fürdőváros jellegét szimbolizálja. Építész: Dévényi Sándor, Keramikus: Dobány Sándor 

Nyolc kőcsigájára Budapest nyolc termálfürdőjének nevét vésték. 

Belső kupolagyűrűjébe Weöres Sándor Ének a határtalanról című verse került. 

 Amikor még senkise voltam,
fény, tiszta fény,
a kígyózó patakokban
gyakran aludtam én.

Hogy majdnem valaki lettem,
kő, durva kő,
hegytetőn jég-erezetten
hömpölygetett nagy erő.

És végül élni derültem,
láng, pőre láng,
a szerte határtalan űrben
mutatom valódi hazánk.

Az eredeti tervek szerint a 8 ágú Zsolnay-ivókút kiöntőiből nyolc gyógyforrás vizét lehetett volna fogyasztani, de erre nem kaptak engedélyt, így csapvíz folyik belőlük.

 

A fürdő bejárata felől

Szent Gellért tér - Műegyetem, M4-es metró állomás különleges, spirálos mozaikburkolata 2,8 millió üvegmozaikból készült, mintha hatalmas hullámok vennének körül bennünket.

 

Virágosat álmodtam.....

Fiam szavalta ezt, valamikor kicsi korában Anyák napján, ma is hallom kedves kis hangját.....................Elmondtam ma én is Édesanyám sírjánál.....

 Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.

Ágh István

"Jöhetsz, aranykor, mi már nem leszünk."

Szégyenlem, hogy Kormos István (1923-1977) nevét meglátva, nem tudtam kivel is állok szemben.

 

Végignéztem a PIM-ben a kiállítást és a végén derült ki számomra, hogy bizony nagyon is tudnom kellene ki ő, hiszen kedvenc meséim főhősének írójáról van szó, az "apró lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó Vackor nevű kicsi mackó" írója. Mentségemre szolgál, hogy abban az időben még nem tudtam olvasni, utána meg sajnos a könyv eltűnt, mint minden más játékom átvándorolt az unokatestvéremhez. Hej, de sokat emlegettem ezt drága Édesanyámnak, hogy odaadta kedvenc mesémet. (Visszaszerezni már sosem tudtuk)

Gulácsy Lajos festménye, amely már a Gulácsy kiállításról ismerős volt. Nakonxipánban hull a hó

"Nakonxipánt nagyon régen olvastam én, diákkoromban Juhász Gyula versében, abban, amit Gulácsy Lajoshoz, barátjához, vagyis már csak barátja emlékéhez írt. Akkor bukkant fel előttem ez a Nakonxipán szó. Gulácsy-képet akkor nem láttam még, sőt akkor sem, amikor Weöres Sándornak Dalok Nakonxipánból című gyönyörű versét olvastam. Aztán úgy adódott, hogy az ostrom alatt a mellettünk levő ház kigyulladt. Egész nap égett a ház. Mi a pincében csak arra vigyáztunk, hogy ne terjedjen át a tűz a mi házunkba. A két háznak a pincéjét nagy vasajtó kötötte össze. Mi vizet locsoltunk egész nap a vasajtóra, s a tűz nem jött át. De évekkel később Keleti Artúrtól, Gulácsy Lajos barátjától megtudtam, hogy abban a házban (egy orvos lakásában) negyven Gulácsy-kép égett meg a falon. Olyan képek, amikről reprodukció sincs, fénykép sincs. Gulácsy saját álomvilágában élt, Nakonxipánban, és én úgy éreztem, hogy ott a falon Nakonxipánból sok minden megégett. Ezért a saját életembe loptam át nemcsak a Gulácsy-kép címét, egész Nakonxipánját is" 

 

 >>>>>https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/KORMOS/kormos00001/kormos00074/kormos00074.html

 

Száz éve, 1923-ban Mosonszentmiklóson született, Édesanyja korán meghalt, így anyai nagyszülei nevelték

1928-ban Budapestre költöztek 

1940-es évektől egy gyarmatáru nagykereskedésben dolgozott

1943-ban jelentek meg első versei 

1946-ban jelent meg az Égígérő fa mesekönyve

1947-ben Dülöngélünk verseskötete jelent meg

1948-ban a dolgozók gimnáziumába járt, ahol megismerkedett első feleségével, Pallos Klárával. Gyermekük Kormos Anna. 

1949-50 között filmgyári dramaturgként dolgozott

Az ötvenes évektől két évtizeden át politikai és magánéleti okokból „csak” verses meséivel és műfordításaival volt jelen az irodalmi életben. Saját bevallása szerint önvédelemből kezdett gyerekeknek írni, hogy ne mondhassák róla, hogy nem ír, illetve ebben az időben kislánya, Anna is inspirálta.

1951-től az Ifjúsági-, 1956-tól a Móra Kiadó szerkesztője volt élete végéig. Ezek a kiadók a New York Palotában működtek.

 

 

1955-ben József Attila díjat kapott.

1956-ban feleségül vette Rab Zsuzsa költőt, műfordítót.

(Tárcsáztam a telefont és hallottam Rab Zsuzsát beszélni Kormos Istvánról)

1956-ban jelent meg első Vackor története. Három kötetet is írt: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról; Vackor világot lát; Vackor az első bében. Az első két kötet először Szántó Piroska illusztrációival jelent meg, a harmadik Reich Károly rajzaival, aki a későbbi kiadásokat is illusztrálta. 

1963-ban először utazott ki Párizsba.

1964-ben elvált Rab Zsuzsától, és ismét Párizsba utazott.

A Szajna-parti város miliője felszabadítóan hatott rá, számos kiváló szerző, így például Tu Fu, Chaucer, Burns, Puskin, Max Jacob, Frénaud alkotásait fordította le magyarra.

1970-ben házasságot kötött Péter Márta művészet-történésszel, gyermekük Kormos Luca

1971-ben Szegény Yorick címmel új verseskötete jelenik meg

1972-ben újabb József Attila díjat kapott

1974-ben jelentek meg válogatott műfordításai 

1975-ben jelent meg N.N.bolyongásai kötete

1977-ben hunyt el.

Vers a festészetben

A PIM-ben jártam.

Újdonság volt Orlai Petrich Soma - Szép Ilonka című nyolc darabból álló festmény sorozata, mely Vörösmarty Mihály „Szép Ilonka” című, 1833-ban született költeményéhez készült.

A képsorozat, közel 150 évig a megrendelő Peterdi-család tulajdonában volt, a költemény illusztrációjaként 1858-1866 között készült el. 1959-ben felajánlották a Petőfi irodalmi Múzeumnak megvételre, de anyagi fedezet hiányában nem jött létre a vásárlás. 2016-ban a Kieselbach Galéria aukcióján tűnt fel, de nem kelt el. Végül 2018-ban a Magyar Nemzeti Bank Értéktár program jóvoltából került a Petőfi Irodalmi Múzeumba letétként. A restaurálást nem igénylő nyolc darabból álló képciklus a magyar biedermeier festészet egyik egyedülálló remekműve.

Vörösmarty Mihály - Szép Ilonka

 

 A vadász ül hosszu méla lesben,
Vár felajzott nyílra gyors vadat,
S mind fölebb és mindig fényesebben
A serény nap dél felé mutat.
Hasztalan vár; Vértes belsejében
Nyugszik a vad hűs forrás tövében. 

 

  1. A les

 

A vadász még lesben ül sokáig,
Alkonyattól vár szerencsejelt:
Vár feszülten a nap áldoztáig,
S ím a várt szerencse megjelent:
Ah de nem vad, könnyü kis pillangó
S szép sugár lány, röpteként csapongó.
 

"Tarka lepke, szép arany pillangó!
Lepj meg engem, szállj rám, kis madár;
Vagy vezess el, merre vagy szállandó,
Ahol a nap nyúgodóba jár."
Szól s iramlik, s mint az őz futása,
Könnyü s játszi a lány illanása. 

 

"Istenemre!" szóla felszökelve
A vadász: "ez már királyi vad! "
És legottan, minden mást feledve,
Hévvel a lány nyomdokán halad.
Ő a lányért, lány a pillangóért,
Verseneznek tündér kedvtelésért. 

 

"Megvagy!" így szól a leány örömmel,
Elfogván a szállongó lepét;
"Megvagy!" így szól a vadász, gyönyörrel
A leányra nyújtva jobb kezét;
S rezzent kézből kis pillangó elszáll;
A leány rab szép szem sugaránál. 

 

2. A meglepetés

3. Beköszönés

 

Áll-e még az ősz Peterdi háza?
Él-e még a régi harc fia?
Áll a ház még, bár fogy gazdasága
S telt pohárnál űl az ősz maga.
A sugár lány körben és a vendég;
Lángszemében csábító varázs ég.
 

S Hunyadiért, a kidőlt dicsőért,
A kupák már felvillantanak,
Ősz vezére s a hon nagy nevéért
A vén bajnok könyei hulltanak;
Most könyűi, vére hajdanában
Bőven omlott Nándor ostromában. 

 

"Húnyt vezérem ifju szép sugára"
Szól az ősz most "éljen a király!"
A vadásznak vér tolúl arcára
S még kupája illetetlen áll.
"Illetetlen mért hagyod kupádat?
Fogd fel, gyermek, és kövesd apádat." 

 

"Mert apád én kétszer is lehetnék
És ha ittam, az nincs cenkekért;
Talpig ember, akit én említék,
Nem gyaláz meg ő oly hősi vért!"
S illetődve s méltóság szemében,
Kél az ifju, tölt pohár kezében:
 

"Éljen hát a hős vezér magzatja,
Addig éljen, míg a honnak él!
De szakadjon élte pillanatja,
Melyben attól elpártolni kél;
Egy király se inkább, mint hitetlen:
Nyűg a népen a rosz s tehetetlen."
 

S mind zajosban, mindig hevesebben
Víg beszéd közt a gyors óra ment.
A leányka híven és hivebben
Bámulá a lelkes idegent.
"Vajh ki ő, és merre van hazája? "
Gondolá, de nem mondotta szája. 

 

4. Felköszöntés 

 

 

Szól s bucsúzik a vadász, rivalva
Inti őt a kürthang: menni kell.
Semmi szóra, semmi biztatásra
Nem maradhat vendéglőivel.
"Emlekezzél visszatérni hozzánk,
Jó vadász, ha meg nem látogatnánk."
 

Mond szerényen szép Ilonka, állván
A kis csarnok végső lépcsején,
S homlokán az ifju megcsókolván,
Útnak indúl a hold éjjelén.
S csendes a ház, ah de nincs nyugalma:
Fölveré azt szerelem hatalma.

 

5. Búcsú

 

Föl Peterdi s bájos unokája
Látogatni mentenek Budát;
Minden lépten nő az agg csodája;
Mert sok újat meglepetve lát. . .
A leányka titkon édes óra
Jövetén vár szép találkozóra.
 

S van tolongás s új öröm Budában:
Győzelemből várják a királyt,
Aki Bécset vívó haragában
Vérboszút a rosz szomszédon állt.
Vágyva néz sok hű szem ellenébe:
Nem vidúl még szép Ilonka képe.
 

"Hol van ő, a nyájas ösmeretlen?
Mily szerencse fordúlt életén?
Honn-e, vagy tán messze költözötten
Jár az őzek hűvös rejtekén?"
Kérdi titkon aggó gondolattal,
S arca majd ég, majd szinében elhal.
 

S felrobognak hadvész-ülte képpel
Újlaki s a megbékült Garák.
S a király jő, fölség érzetével
Környékezvén őt a hős apák.
Ősz Peterdi ösmer vendégére,
A király az: "Áldás életére!"
 

"Fény nevére, áldás életére!"
Fenn kiáltja minden hű ajak;
Százszorozva visszazeng nevére
A hegy és völgy és a zárt falak.
Haloványan hófehér szobornál
Szép Ilonka némán és merőn áll.

 

6. Felismerés

"A vadászhoz Mátyás udvarában
Szép leánykám, elmenjünk-e hát?
Jobb nekünk a Vértes vadonában
Kis tanyánk ott nyúgodalmat ád."
Szól az ősz jól sejtő fájdalommal,
S a bús pár megy gond-sujtotta nyommal.
 

És ha láttál szépen nőtt virágot
Elhajolni belső baj miatt,
Úgy hajolt el, félvén a világot,
Szép Ilonka titkos bú alatt.
Társasága lángzó érzemények,
Kínos emlék, és kihalt remények.  

  

7. Búsongás

A rövid, de gyötrő élet elfolyt,
Szép Ilonka hervadt sír felé;
Hervadása líliomhullás volt:
Ártatlanság képe s bánaté.
A király jön s áll a puszta házban:
Ők nyugosznak örökös hazában. 

 

8. Gyász

A 7. kép a Búsongás jelenleg külön a Petőfi kiállításban tekinthető meg.

Mára

 

(Kép forrása: Pinterest)

 

József Attila

Mikor az uccán átment a kedves

 

 

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
 

Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
 

Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
 

Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
 

És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
 

Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!
 

De begyes kedvük szívemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
 

És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!

Dál-kisasszonyok

Palatinus strand

A főváros első szabadtéri fürdője, 1919-ben nyílt meg. Egy évvel később bezárták, majd amikor 1921-ben ismét megnyitották, három új medencével is gyarapodott. 

A palatinus latin szó, nádort jelent. A sziget tulajdonosa egykor József nádor volt. 1930-as években felmerült az igény a bővítésre. Janáky István Bauhaus stílusú tervei alapján a kibővített fürdőt 1937-ben nyitották meg.

Bejárata előtt az 1937-ben állított Csorba Géza alkotása, Napozó című szobor állt, amely a második világháború alatt elpusztult, 1967-ben a megmaradt tanulmány alapján újrafaragták és ezt a másolatot állították fel a strand előtt.

Az előcsarnokban Pekáry István - Dál-kisasszonyok násza című faliképe, Ady versét idézi meg, amely a magyarság eredetét, a Csodaszarvas legenda egy mozzanatát beszéli el.

 

Ady Endre - Dál-kisasszonyok násza

Az volt a hír az Azov partján,
Hogy Dál király vén csont és konok,
De nincsenek szebb lyányok a világon,
Mint a Dál-kisasszonyok.

Szép úrfiak nyár-alkonyatkor
Lóháton jöttek és hevenyén,
Az Azov partján tengerbe, bozótba
Belebámult száz legény.

Nagy, jó, deli, magyar legények
Bámulták a sűrüt és vizet.
Szépet álmodtak fehér pendelyekről
S üzentek valakinek.

Ez nagy titka volt az Azovnak,
Itt veszedelmes volt az idő,
Nyárban az ember nőre jobban vágyik,
Mert a nyár nagy keritő.

Nyárban az ember ezredévet él át,
Lelke, szive előreforog
S kidobódott a Dál-kisasszonyokra
Azov partján a horog.

Száz, erős úrfi esküdött meg,
Hogy ló eldől, feszült íj szakad,
De diadalmas vággyal, szerelemmel
Állnak meg egy vár alatt.

Egy lankáson majd nótát kezdnek,
Lyány-csaló nótát és fiatalt
S úgy várják a leányok leszökését,
A csókot és diadalt.

Úgy várják és az Azov partján
Megsűrült és meggyűlt a meleg,
Sátrak előtt az ifjaikra vártak
Kócos, vén harc-emberek.

S Dál király leányait hozták
A vad legények győzelmesen
S a sátrak előtt a vén szivek vére
Meg-megbuggyant csendesen.

A sátrak előtt, Azov partján
Ült a szivekre nagy, messze gyász
És a Dál-kisasszonyokra sötéten
Szállott le az éji nász.

Pekáry István (1905-1981) a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt, sokoldalú életművében a táblaképfestés mellett gobelinszövéssel, díszlettervezéssel, freskófestéssel is foglalkozott. Festészetére tudatos naivitás jellemző, elbeszélő képei stilizáltak, meseszerűek, textiljei főként magyar népmeséket és legendákat ábrázolnak. 

 

Az egyik oldalon harcos férfiak sietnek betörni egy paradicsomi idillbe, a másik oldalon pedig színes, és békésen hullámzó testeket látunk, amint önfeledten merülnek el a játékos időtlenségbe. 

 

Bánatos vagyok, hogy ezt a gyönyörű faliképet, csak részleteiben lehet látni, mivel mindenféle ízléstelen feliratok takarják el. Nem is értem, hogy lehet ezt megengedni? Az eredeti falikép 1937-ben készült, a rekonstrukció 2017-ben.