Még mindig a magyar kultúra napján, a következő helyszín az Ady Endre Emlékmúzeum meglátogatása volt.
A félárva Boncza Berta, a későbbi Csinszka 16 évesen svájci
leányintézetbe került. Elhatározta, ír a 34 éves Ady Endrének, az akkor
már elismert költőnek, olyan nagy hatással volt rá a
Szeretném, ha
szeretnének című vers. Több mint két évig leveleztek, majd 1914-ben
személyesen is megismerkedtek. Az eljegyzést követő évben, az apa Boncza
Miklós tiltása ellenére, az árvaszék jóváhagyásával, 1915
tavaszán összeházasodtak, és többnyire Csucsán éltek a Boncza-kastély
melletti kis házban, egészen Boncza Miklós 1917-ben bekövetkezett haláláig.
A
fiatal feleség édesapjától, megörökölte a
Budapest V. kerületében található Veres Pálné utca 4-6. szám alatti 3 szobás lakást, ahol előzőleg az édesapja vezetésével egy szerkesztőség működött.
Bepillanthatunk egy századforduló utáni modern pesti polgári lakásba, mely telefonnal, központi fűtéssel, fürdőszobával, világítással, lifttel ellátott volt.
Csinszka nagy
lelkesedéssel rendezte be a költővel közös fővárosi otthonát. Csucsáról
hozatott fel bútorokat, fehérre meszeltette a falakat és a
művészbarátoktól szerzett be festményeket, igyekezett egy kényelmes,
meghitt otthont teremteni férjének. Számos barát, költőtárs megfordult
Adyéknál. Ez volt a költő első és egyben utolsó lakása, addigi életét szállodai szobákban, hónapos szobákban töltötte.
Ady Endre, Érmindszenten szülei, Lajos öccse és annak felesége társaságában
A helyiségeket a cselédszoba és a konyha kivételével rekonstruálták, ahogy a régi fényképek és mostani fotóim is bizonyítják.
Kék szalon, mely irodalmi szalonként is működött. Megfordult itt a kor értelmiségének és művészvilágának számos tagja,
többek között Krúdy Gyula, Hatvany Lajos, Tihanyi Lajos és Rippl-Rónai
József is.
Az egyik, Mária Terézia korából származó tálalószekrényben láthatjuk a költő személyes tárgyait
A kék szalon komódján álló historizáló órát 1910-ben,
Párizsban vásárolta a költő öccsének, Ady Lajosnak, nászajándékul. Az óra mindig negyed kilencre van állítva, mivel Ady 1919. január 27-én, ekkor hunyt el a Liget Szanatóriumban.
Ady szobája
Íróasztal, melyet Ady a Debreczen lap szerkesztőségében használt
Csinszka szobája
Itt volt a konyha és leválasztva a cselédszoba, külön bejárattal
A falakon ma is láthatóak a művészbarátoktól kapott képek másolatai, többek között Tihanyi Lajos és Rippl-Rónai, Márffy Ödön és Czigány Dezső alkotásai.
Tihanyi Lajos - Ady Endre
A Csinszka név eredete – szemben a közhiedelemmel – nem Adytól származik,
hanem valójában ő nevezte el Adyt tréfából „lengyel nemesi néven” Csacsinszkynek, röviden Csinszkynek. Erre született válaszul a Csinszka ragadványnév, amelyet aztán megtartott Ady halála után is.
Rippl-Rónai József - Csinszka
Márffy Ödön - Csinszka
Tihanyi Lajos: Zöld szoba Minich Mátyás házában
Lesznai Anna: Kirepül a kis pillangó a szabadba
Adyn, az itt töltött évei alatt kezdett elhatalmasodni a betegség, így
az ideje nagy részét az ágyában töltötte, utolsó heteit a Városliget
mellett lévő Liget Szanatóriumban.
Ady halálát követően
Csinszka sem maradt már sokáig a lakásban. Ady Endre halála után, 1919-ben Babits Mihállyal tartott fenn egy évig szerelmi kapcsolatot. 1920-ban házasságot kötött Márffy Ödön festőművésszel, egykori otthonát pedig eladta. Negyvenévesen, 1934-ben hunyt el agyvérzés következtében.
A
lakásban Ady Endre születésének 100. évfordulójára nyílt emlékmúzeum 1977-ben,
melynek berendezése mai napig a költő és felesége egykori bútoraiból
alkot enteriőrt. Hacker Franciska, Márffy Ödön második felesége, felajánlotta, hogy átadja azokat a
bútorokat, amelyek hozzá kerültek a lakásból.
Nagyon különleges érzés volt, hogy azokon a lépcsőkön lépdeltem, ahol egykor Ady, és azokban a szobákban tartózkodhattam, ahol a nagy költőóriásunk is élt.
(Sajnálom, hogy Debrecenben nem maradtak meg ilyen rekonstruált lakások, pedig nekünk is van pár híres írónk, költőnk. Nem lett volna szabad ezeket a házakat lebontani!)
Ady Endre
Őrízem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
