2017. július 31., hétfő

Remeteség

Bakancslistás helyre jutottam el a hétvégén, a Majki Kamalduli Remeteségbe. Egy kicsit nehezen találtuk meg Majkpusztát. Mikor megérkeztünk épp szemetelni kezdett az eső, de mire a közeli kis étteremben megebédeltünk újból napsütés lett. Óránként indul vezetett túra.
1733-ban a vidék birtokosa, Esterházy József alapította a kamalduli remeteséget, melynek 1200 holdas pusztát, tavakat és malmokat adományozott. Ekkor kezdték építeni, egy osztrák építész Franz Anton Pilgram tervei szerint. Halála után az Esterházyak uradalmi építésze, Fellner Jakab fejezte be. 1770-ben elkészült a kolostor, 17 cellaház, és a templom.
A kamalduliak anyakolostoruk mintájára alakították ki a majki kolostort is. A kolostor két részre tagolódik: az U-alakú főépület (foresteria), ahol a közös helyiségek voltak: refektórium, könyvtár, gyógyszertár, betegszobák, gazdasági helyiségek, vendégszobák. De itt kaptak helyet a prior szobái, és a nem magányban élő testvérek lakóhelyiségei is.
A másik nagy rész az úgynevezett clausura, vagyis az a rész, ahol a remeték cellái állnak.
A Nepomuki Szent Jánosnak szentelt templom a kolostor középpontjában, ma már csak csonka tornya és egy támpillér áll, földrengés és villámcsapás következtében. A templomtoronyból Esterházy Pál Harmonia caelestis című művének dallamai csendülnek fel bizonyos időközönként harangjáték formájában. (Csodás!!!)
A rendet Romuald herceg, a lombardiai hercegi család sarja (később Szent Romuald) alapította 1009-ben Itáliában. A némaságot fogadott, fehér csuhás, fejtetőjüket kopaszra borotvált, hosszú szakállú szerzetesek a bencésektől szigorúbb aszkétikus rend szerint éltek. A rend önfenntartó volt, földművelésből és jótékonysági adományokból élt. Beszélniük – elöljárójuk engedélyével – évente két alkalommal, (húsvét, karácsony) három-három napig lehetett. Küldetésük, hogy imádkozzanak mindenkiért a világon, azokért és azok helyett is, akik maguk sohasem fordulnak Istenhez. 1782-ben II. József feloszlatta a kamalduli rendet.
A cellaház négy helyiségből  áll: kápolna, lakószoba, műhely, és kamra. Minden házhoz a házakkal megegyező méretű külön kiskert tartozik, ahol a remeték gyógy-, fűszernövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket termeltek. Ezen kívül kézműves tevékenységet (fafaragás, festés, fazekasság) is folytattak, az év nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak. Hogy a szerzetesek ne találkozhassanak, beszélhessenek egymással, a kertet körülvevő magas fal biztosította.
Az egyes cellák kápolnáik eltértek egymástól. A más-más szent tiszteletére felszentelt kápolnákat a szent oltárképével látták el. Itt az alapító szent Romuald. Az egyszerű külsejű cellaházak oromzatán a támogató főúri családok márvány és homokkő címerei.
 
Miután a rendet felszámolták az Esterházy család visszavásárolta az államtól az elkobzott területet, és az 1800-as évek folyamán először bérbe adta posztógyártás céljára, majd később átalakította, a kor divatja szerint, vadászkastéllyá.
A rendházból kialakított kastély az Esterházy család téli lakhelye lett – nyáron csákvári kastélyukban laktak – egészen a második világháború végéig.
Refektórium (ebédlő) freskóit Vogel Gergely oltár- és freskófestő készítette 1760 körül. Az Utolsó vacsora ábrázolása a refektórium különleges értéke.
Az Esterházy család egy cellalakásban talált menedéket. Egyik fiuk a háború, másik a háború utáni paralízisjárvány áldozata lett, a családfő, Esterházy Móric gróf, és egyetlen lánya, Mónika Bécsbe távozott. A grófné és testvére azonban maradt: Esterházy Móricné, született gróf Károlyi Margit és Emma testvére egészen 1973-ig lakták a cellaépületet, kétkezi munkájukkal keresve meg a megélhetésükhöz szükséges pénzt.
Itt egy kis érdekesség......http://www.litera.hu/hirek/film-keszult-az-esterhazy-csalad-majki-eveirol

A 13-as cella grófnője (film)
A Párizs környéki Grobois falucska Kamalduli kolostorának volt lakója II. Rákóczi Ferenc 1715-1717 között. A kolostor magányában talált megnyugvást a hányatott sorsú fejedelem zaklatott lelke, s végakarata szerint szívét a kolostorban temették el.
A háború után kezdődött az igazi kálvária. A Remeteségben voltak bányászlakások, volt szakközépiskola, korábban katonai fogda.
A majkihoz hasonló kamalduli remeteség Csehországban, Olaszországban és Lengyelországban maradt fent, utóbbi falai között még ma is remeték élnek – az ő mindennapjaikat bemutató fotókiállítás látható.
 Rengeteg fotót készítettem, nehéz volt válogatni belőle.
A cellák felújítása most kezdődik, a kolostor gyönyörűen rendben van. Egyes cellákat átalakítottak kis szállásokká, már régebben is meg lehetett itt szállni. Elhatároztuk, hogyha megnyílnak újból, elmegyünk és egy napot úgy töltünk el, mint a remeték, szótlanul. Remélem minél hamarabb sor kerül erre, mert a hely lenyűgöző, bár nagy próbatétel elé nézünk....... :)))

2017. július 27., csütörtök

Útravaló

“Valahányszor elindulsz otthonról, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és miden őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.”
 (Elbert Hubbard)

2017. július 22., szombat

Szalonnasütés

Olyan nagyon régen vágytam már egy kis szalonnasütésre, a barátnőm kedvéért rá is vettük magunkat. Felszerelésünk sincs hozzá. Csak úgy egyszerűen a földön raktuk a tüzet, földre tettük a tányért.
Hű, fönséges volt a zsírral csepegtetett kenyér újhagymával. Mennyei íz! :) Még betegek sem lettünk tőle! 

2017. július 21., péntek

A szőke Tisza partján


A Tisza Tiszadadánál

"A vándor 
Ki vagy, te szeszélyes
Te szőke víz,
Te lusta, te széles,
Nyugalmas, édes,
Kinek kurta útja
Csak a magyar puszta
Földjére visz?
Ki vagy, te csapongó,
Te büszke víz,
Te szilaj, te rontó,
Te gátakat bontó,
Kinek törtetése
A Duna ölébe
Sietve visz?

A Tisza
Én vagyok a magyarság
Csöndes, nemes folyója,
Kevély, heves folyója,
Anyám csupán ez ország
És ringatóm e róna."

Juhász Gyula: A Tisza (részlet)

2017. július 18., kedd

Kastélyos hétvége

Tiszadobon az Andrássy-kastélyban már jártunk. Most a barátainknak is megmutattuk ezt a csodaszép helyet.
Itt írtam róla
 Andrássy Gyula és Andrássy Katinka
Itt egy kis érdekesség
Apró gyarapodást is tapasztaltunk, mintha több bútor lenne, a könyvállomány is bővült, mindez adományból, ahogy hallottuk.
 A csodálatos mozaik ablak
 A híres ebédlő és tölgyfalépcsőház
 Most egy Herendi kiállítás is volt a kastélyban
 Keresztelő medence
 Részleteiben
 Apponyi mintás Herendivel terített asztal
 A  puszpáng labirintus. 
Úgy látom itt is pusztít a puszpángmoly, nagy kár érte.
 Az öreg tiszafatörzsek is hajtanak immár.
Felújították és látogatható a legmagasabb torony, Andrássy Katinka szobája. Sajnos még nincs berendezve, pedig sok érdekességet lehetne összegyűjteni a híres vörös ruhás grófnőről, mint a fenti cikk is prezentálja. A panoráma viszont lenyűgöző. Tavaly ide még nem jöhettünk fel.
 A szélforgó is egy kis remekmű
 A sok torony, amivel nem lehet betelni.
 Megunhatatlan.....