Hazafelé átkompoztunk a Balaton északi partjára, hogy teljesítsük éves fogadalmunkat, egy tanúhegy meghódítását. Most a Tóti-hegyre esett a választásunk. A Tóti a baloldali kis csúcsos, jobbra tőle Gulács, talán jövőre megismerkedünk vele is, ha Isten is úgy akarja.......
Tóti-hegy, 346 méter magas
Káptalantóti felől közelítettük meg. Az első szakasz kellemes, könnyen teljesíthető volt.
Több gazdátlan, elhanyagolt pincét és présházat láttunk. Állítólag "egy részük ingatlanspekulánsok kezében van, egy részüket pedig külföldiek vásárolták meg, akik ritkán
járnak erre" Itt már csak a boltíves pince maradt meg.
A káptalantóti és salföldi út találkozásától meredek emelkedőn kellett kapaszkodnunk. Az utolsó méterek igazán kemények voltak. :))
A látvány viszont mindent megért, 360 fokos panoráma tárult elénk.
Gulács és Szent György-hegy
360 fokos panoráma
Boldogsággal töltött el bennünket, hogy megmásztuk ezt a tanúhegyet is. Tényleg itt volt a legszebb a panoráma. Szerencsénk volt, hogy nem esett az eső, bár egy kicsit borongós volt az idő. Találkoztunk pár turistával is. Szeretem, hogy a hegyen mindenki köszön a másik embernek.......
Van Debrecenben egy kis színház, Páholy Lakásszínház a neve. Elvittem a külföldön élő barátnőmet a Bodrogi-Voith estre. Itt pezsgővel és szendviccsel várják a betérőket.
A kedves háziasszony, és tulajdonos is egyben
A művész házaspár, akik vicces évődéssel egymás iránt, fáradhatatlanul énekeltek, táncoltak. Sok ismert daluk van, a nézők együtt énekeltek velük. Voith Ági csodálatos hangja mit sem változott, fiatalos, bűbájos volt. Az est egyik csúcspontja volt, a Jamaikai trombitás
Kellemes este volt, anekdotákkal, viccekkel, dalokkal, vetítésekkel fűszerezve.
Villa Negra
Az előadás után kis állófogadás volt, finom borral, házias ízekkel. Az a szokás, hogy a fellépő művészek kijönnek a nézők közé. Lehet velük beszélgetni, fotózkodni. Sajnos ők ezt nem tették, de megértem, 85 évesen ideutazni, végigénekelni két órát, nem mindennapi teljesítmény. Örülök, hogy láthattam még a Nemzet Színészét.
Milyen jó dalszöveg, már nem emlékeztem minden sorára!
Járom az utam.... Járom az utam, macskaköves úton,
A léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én ott születtem, ez a hazám.
Itt kísért anyám iskolába, szegény,
Ott volt a szeme mindig kisfián,
Itt minden emlék múltam hozza felém,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Tudom, a Nap az másutt szebben ragyog,
Sok itt a füst, a korom és a köd,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.
Járom az utam, macskaköves úton,
Sok régi barát köszönt énreám,
Itt minden öreg haver nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Ha nem tudok aludni éjjel,
És nem jön az álom felém,
Veszem a kalapom, s a kaput becsukom,
S fütyülve indulok én.
(fütty)
Mert én itt születtem, ez a hazám
Megállok én egy neonlámpa alatt,
Egy egész élet emlékeivel,
Azt, ami még az életemből maradt,
Szép csendben, békén már itt töltöm el.
Én örökifjú angyalföldi gyerek,
Járom az utam, s füttyre áll a szám,
Bár sok a hibám, itt mindenki szeret,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Fogadjátok szeretettel Kecskeméten készült kezdetleges videómat, (technikát még csiszolni kell). Hallhatjátok a Városháza harangjátékát. :)) A Barátok templomáról pedig az előző posztban írtam.
A várakozás hagyományához tartozik az adventi koszorú
állítása, amely a 19. század elejéről, Németországból való szokás.
Egy evangélikus lelkész egy fiú árvaházban készített először függő
koszorút, amely a csillárról lógott, és annyi gyertya volt rajta, ahány
nap volt advent első vasárnapja és karácsony között.
Hagyományosan három lila és egy rózsaszín
gyertya van rajta. Utóbbit a harmadik, úgynevezett örömvasárnapon kell
meggyújtani. Az öröm liturgikus színe ugyanis a rózsaszín. A lila pedig a bűnbánatot, a szent fegyelmet jelképezi.
Olyan szerencsém volt, hogy legutóbb orgonazenében gyönyörködhettem, egy jótékonysági orgonahangversenyre készültek.
Szégyenlem, de olvasgatásaim során számomra most derült ki, hogy ki volt Szent Anna. Nem más, mint Szűz Mária édesanyja. Nyilván ti tudtátok....az ember holtig tanul
Mióta megnyílt a Zara Home Budapesten, ha van rá lehetőségem, ellátogatok ebbe a csodabirodalomba. Igaz nekem túl borsosak az árai, de inspirálódásra és gyönyörködésre remek, mivel imádom a lakberendezést.
Most szerencsém volt, tudtam venni pici apróságokat akciós áron. Hétvégén használatba is kerülnek :)) Jó lenne karácsony után a leárazást máskor is kifogni!
Egy kis ízelítő a boltból, a textilek mesések!
