Vidéki élet...?

Bukta Imre nevével már találkoztam, Debrecenben a Modem egyik kiállításán és Pesten a Ludwig Múzeumban. Most a Godot Galériában néztem meg a Letűnt vidéki állatok című kiállítását.

Bukta Imre (1952) Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas magyar képzőművész. Egy Heves megyei faluban, Mezőszemerén él és alkot. Pályája autodidakta művészként indult az 1970-es években. Művészete kötődik a vidéken élő, mezőgazdaságban dolgozó magyar emberek életmódjához és kultúrájához. 

Mocskos disznó (2025)

 Lakodalom nézők (2025)

A nyúl megadja magát (2026)

Karácsonyi kaktusz (2025)

Balatoni nyaralók a téli Mezőszemerén (2026)

Szerelmes libák (2025)

 

Kucuka (2025)

Fagyöngyök (2025) 

 Tűznél melegedő vidéki nő (2025)

Érdekes egy mai kortárs művész kiállításán járni. Nem is volt még ilyenben részem. A képei megvásárolhatóak 1-3 millió Ft értékben. Vajon ezeknek a képeknek az ára feljebb fog menni az évek múlásával? Valahogy úgy érzem kevés fiatalt vonz a vidéki élet, nem tudom elképzelni, hogy ilyen jellegű festményeket vásároljanak és kirakják az otthonukba. Bár sok fiatalt látni, akik otthagyják a rohanó nagyvárosi tempót és saját vidéki vállalkozásba fognak, falusi turizmus, vendéglátás, kézművesség. A két utolsó kép viszont kifejezetten tetszik. :))

Zsolnay remekművek

Csodálatos Zsolnay kiállításon jártam a Virág Judit Galériában

A "Varázsló kertje" kiállítás a galéria tulajdonosok Virág Judit és Törő István három évtizeden át gyűjtött magángyűjteménye, amelyből most 120 kerámia látható és néhány „vendégdarab” a gyűjtő barátaitól.
Vaszary János és a Zsolnay gyár, Madonnát és gyermekét ábrázoló, több kerámialapból álló alkotás évekig egy vidéki kocsmában állt.

A lenti váza 120 évvel túlélte az 1906-os milánói világkiállításon kitört tűzvészt. A magyar pavilon akkor teljesen megsemmisült, odaveszett a hazai iparművészeti műremekek 90 százaléka. 

A gránátalmafa körül táncoló nőalakokat ábrázoló alkotás azonban szinte csodába illő módon megmenekült, az üszkös romok közt egyedül állt egy oszlopon. A tűzvész során a pavilon tetejének üvegablakai gyakorlatilag megolvadtak, ráfolytak a vázára. A Zsolnay kerámiákat azonban 1200 fokon égették ki a gyárban, így ezt a hőséget is elviselték, ennek köszönhetően maradt meg ez az alkotás. A váza évekkel ezelőtt egy francia faluból került elő.

Talán akik követik a blogot, még emlékeznek a 2025-ben megvásárolt párjára>>>>>itt írtam róla 

https://nora-bora-nora.blogspot.com/2025/10/lappango-mutargy.html

Nagyon szeretem, hogy a sok szép kerámia mellett, rengeteg információt tartalmazó tabló is megtekinthető 

 

Rózsaillat című kisplasztika, a szépség és az erotika költői megfogalmazása

Rippl-Rónay József, Andrássy Gyula grófnak tervezett egy étkészletet, ő indította meg a szecessziós virág alakú csészék és vázák sorozatát. A tulipán kollekció közel 200 darabos, de máig homály fedi, hogy mely művészek munkáinak az eredménye.

Darilek Henrik, Nikelszky Géza,....Apáti Abt Sándor,.....Mack Lajos

 

Zsolnay váza bacchanália mintázattal

Legyező remekek

A történet a Kincsvadászokkal kezdődött, ott láthattuk Németh Zoltánt, az Apostol együttes vezetőjét, aki egyben műgyűjtő is. A műsorban Fertőszögi Péter vásárolt meg egy szép, antik legyezőt. Egyben elmondta, hogy szívesen rendezne egy kiállítást a legyező gyűjteményből. A BÁV ART Aukciósház és Galériában ezt most meg lehet nézni. 

A Hölgyek titkos nyelve – Legyezők a korok tükrében 

A legyezőkön szereplő képek legtöbbje festői szintű

Megalkotásuk komplex feladat volt, egy-egy darabot különböző technikát ismerő mesteremberek készítettek el. Már a XVIII. század elején komoly céhek gyártották ezeket a tárgyakat, elsősorban Franciaországban, Angliában és Itáliában. A felhasznált anyagok között megtalálhatók az elefántcsont, a teknőspáncél, gyöngyház, az arany, az ezüst és a selyem. Több legyező készült esküvőkre, temetésekre, keresztelőkre és bálokra. Ebben az időszakban a legyezők a nők kelléktárához tartoztak.

Idővel kialakult a legyezők titkos nyelve.

Proserpina elrablása (Itália 1750 körül)

A XVIII–XIX. századi antik legyezőtípusok kedvelt szimbóluma volt a „szerelem oltára”. A motívum a hűséget, az odaadást és az örök szerelem ígéretét szimbolizálta. Az ilyen típusú legyezőket gyakran szerelmi vallomásként vagy jegyajándékként is használták.

Angol laplegyezők (1850 körül)

Krisztus előtt 209-ben a rómaiak bevették a punok hispániai központját, Carthago Novát. A katonák egy gyönyörű fiatal lányt ejtettek foglyul, akit mint hadizsákmányt, elvitték a nőtlen hadvezérnek, Scipiónak. Bár fiatal volt, Scipio mégsem élt a lehetőséggel, sőt, amikor értesült arról, hogy a lány egy előkelő herceg, Allucius jegyese, a lányt sértetlenül visszaadta a családjának. Még nászajándékot is küldött a szerelmeseknek. Scipio önmegtartóztatása a római történetírás egyik legismertebb anekdotája. A hölgy, akinek a legyezőjén ez a történet szerepelt, azt üzenhette, hogy erényes.

 

Kantoni laplegyező (Kína 1860 körül)

Kétoldalas legyezők

Németh Zoltán, zenész, műgyűjtő, 

a különleges legyező gyűjtemény tulajdonosa

Emlékeztem, hogy valamelyik kastélyban láttam már ilyen csodálatos legyezőket, 2015-ben Keszthelyen, a Festetics kastélyban >>>>

https://nora-bora-nora.blogspot.com/2015/10/legyezok.html