Schiffer-villa, Terézvárosban a Munkácsy utcán, a
Városligettől pár percre található. A villát Schiffer Miksa építtette maga, felesége és négy leánya számára.
Schiffer Miksa (1867 – 1944), a Monarchia
egyik legnagyobb építési vállalkozója volt, földbirtokos, lótenyésztő,
híres műgyűjtő és mecénás, az iparból meggazdagodott zsidó családok
közül Weisz Manfrédék után talán a leggazdagabb. Viszonylag szerény mérnökként házassága révén, 1894-ben elvette az
építési vállalkozó Grünwald Mór húgát, Grünwald Saroltát, társtulajdonosa lett a
Grünwald–Schiffer-féle építési vállalkozásnak és vagyonát
vasútépítésekkel, közszállításokkal és telekvásárlásokkal alapozta meg.
1910-től önálló vállalata élén gazdagodott tovább, míg a húszas években
már az ő tulajdonában voltak többek között a Palatinus házak (a Pozsonyi
út nyugati oldalán álló, 1911-ben épült bérházcsoport), valamint a
Margit-híd és a Parlament között elterülő telkek. Számos nagyipari
vállalatban volt érdekelve. Az ő nevéhez fűződik például 1937-ben a veszprémi völgyhíd kivitelezése. Egyike volt a pesti pénzoligarcháknak, aki Amerikát is megjárta. Nemcsak a magyar képzőművészetet, de például a filmkészítést is
támogatta, ő volt 1931-ben az első magyar hangosfilm, a Kék bálvány
producere.
A ház 1910-1912 között épült késő-szecessziós, már art
deco jegyeket is magán hordozó stílusban, Vágó József
tervei alapján, aki korának egyik legjelentősebb építésze volt. A villa teljes berendezését Vágó tervezte. Eredetileg két szintes volt.
A földszinten társasági célokat szolgáló helyiségeket, hallt, szalont, ebédlő- és
tárgyaló-, illetve dolgozórészt alakítottak ki.
Az emeleti részt a családi élethez
igazodott (hálószobák, gyermekszobák, öltözőszoba,
fürdőszobák, nappali, reggeliző szoba)
Az épület hallja 13 x 9,5 m alapterületű, magassága 7,4 m. A hall bal
oldalfalát 7 méter szélességben és csaknem teljes magasságban Kernstock
Károly ólomüveg ablaka foglalja el
Az alagsorban volt a
házmesterlakás, konyha, kazánház, biliárdszoba. A villa
korszerűségét bizonyította a légfűtéses rendszer és az étellift, amelyek
közül egyik sem maradt fenn.
Kernstok Károly üvegablakának témája az elveszített "ideális világ" megjelenítése, az ember és a természet
harmóniáját megidézve. Az alkotás rekonstrukció, az eredeti ugyanis a II. világháború alatt
megsemmisült.
A ház több pontján visszaköszön a magyar szecesszió jellegzetes anyaga, a Zsolnay-kerámia.
A légfűtés vörösréz fémrácsa
Kernstok Károly pannója, a kép közepén az építtető Schiffer Miksa áll
Fémes Beck Vilmos fehér carrarai márvány
virágmedencéje, oldalán férfi- és nőalakokkal.
Egy Ádámot és Évát ábrázoló
szobrokkal díszített szökőkút is állt a tér központjában. A két kútfigura egyike a Nemzeti Galéria, másik a székesfehérvári múzeum gyűjteményébe került. Gyönyörű márvány padló, szecesszió motívumos berakásokkal.
A fehér márvány ülő férfiakt valószínűleg Ligeti Miklós szobrászművész alkotása, az Elveszett paradicsom
Az épület mai állapotában keveset őrzött meg korabeli berendezéséből.
Több festmény ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képezi, köztük
Iványi Grünwald Béla Nyár című pannója, Rippl-Rónai József Schiffer
Miksa feleségét négy lányával ábrázoló képe.
Ma is láthatóak az ajtókon a
gyöngyház intarzia berakások és az SM monogrammal díszített
kulcspajzsok.
A Schiffer-család 1945-ig lakta a villát, amelyet a második
világháborúban bombatámadás ért. Az épületet a második világháború után
1952-ben államosították és a kétszintes villára – tetőtér kialakításával – még
egy emeletet ráépítettek.
1958-tól a Hungarofruct
(Zöldség-Gyümölcs Szövetkezeti Export) vállalat székhelyeként működött a
rendszerváltásig.
1994-ben került a Vám-és Pénzügyőrséghez, ezután megkezdődtek az
eredeti állapot visszaállítását célzó rekonstrukciós munkálatok, majd 1995-ben megnyílt a magyar pénzügyőrség történetét
bemutató kiállítás. Jelenleg Pénzügyőr és Adózástörténeti Múzeumként működik, mivel 2011-ben létrejött a NAV.
Én az épület miatt kerestem meg, örülök, hogy megnézhettem, egy kedves hölgy kalauzolt végig az épületen.
Azt olvastam, hogy Róth Miksa ablakai találhatóak benne, de erről nincs semmi bizonyíték, hogy ezek a különlegesen szép ablakok valóban az ő műhelyéből kerültek ki, világosított fel az idegenvezető.
Ezek a madaras ablakok mesések, mikor kizöldülnek a fák, olyan mintha a zöld fákon ülnének.
A bútorok közül mindössze az egyedi készítésű tálalószekrény maradt meg.
Külön élmény volt, hogy itt találtam tárgyi emlékeket, az 1895-ben Fiumében megalakult Magyar Királyi Tengerészeti Pénzügyőrségről (Nemrég Karády Anna, Zserbó című regényében olvastam a magyar tengerről és kikötőről)
Hattyú alakú kínáló (1907)
