Fejedelmi Kincstár

Meglepődve vettem észre, hogy nem írtam még a Hajdúszoboszlón található Bocskai Múzeumban kiállított Bocskai-korona másolatáról. Rájöttem, hogy 2021-ben néztem meg, abban az időben ritkán blogoltam, családi tragédiák miatt. Közben felépült egy új épületszárny a Fejedelmi Kincstár, melyet 2021-ben adtak át. A hajdúkat Szoboszlóra telepítő Bocskai István erdélyi fejedelem koronájának és jogarának a nemes és hiteles másolatai találhatóak itt.

Ez az egyetlen korona, amellyel erdélyi fejedelmet magyar királlyá koronáztak, bár ezt csak a történészek egy része fogadja el.

 Bocskai István (1557-1606)

 

Bocskai Istvánt nem koronázták meg hivatalosan magyar királlyá, ehelyett 1605. november 10-én a rákosmezei török táborban kapta meg I. Ahmed szultántól a koronát, amit a nagyvezír, Lala Mehmed adott át neki.

 

Az újkori magyar koronázási koronákból kettő maradt fenn. Az egyik a Szent Korona, amit 2000-óta az Országházban őriznek. Egy kevésbé ismert másik koronánk, a Bocskai-korona, amelynek hű másolata a hajdúszoboszlói Bocskai Múzeumban található. 

Az eredeti korona a bécsi Hofburg Schatzkammerben, a császári kincstárban látható. Az eredeti korona háromféle aranyból készült, a diadém és az úgynevezett kupola együttes súlya 1757 gramm, a drágakövek száma 486, rubin, smaragd, spinell, ametiszt, türkiz és igazgyöngy. Bizánci, török, vagy perzsa műhelyben is készülhetett.

A másolaton, több mint húsz ötvös dolgozott két éven keresztül, dr. Takács József ötvösmester vezetésével.  

A másolat az eredetivel egyező anyagból készült, a drágakövek és az igazgyöngyök is valódiak. Az egyetlen kivétel a három centiméteres smaragd csúcsdísz, amely a drágakőpiacon hozzávetőleg tizenötmillió forintba került volna, ez már nem fért bele a költségvetésbe. Összesen 160 millió forintból valósult meg a Bocskai-korona másolatának elkészítése, ebben benne van egy új múzeumi épületszárny felépítése is. Ebből a 160 millióból mintegy százmillió európai uniós támogatás, amihez az önkormányzat hatvanmilliót tett hozzá. 

Bocskai nemcsak koronát, hanem jogart is kapott I. Ahmedtől, ennek a hiteles mása is megtekinthető a múzeumban. Az eredetit Bocskai saját kincstárában őriztette, amíg élt, aztán a rá következő 170 évben nem történik említés a dísztárgyról. A XVIII. század végén Samuel von Brukenthal erdélyi kormányzó nagyszebeni magángyűjteményében bukkant fel. A műgyűjtő szász nemes az evangélikus egyházra hagyta gazdag gyűjteményét. A jogart az első világháború alatt Magyarországra menekítették, s csak 1919-ben vitték vissza Nagyszebenbe. 

A második világháború után a kommunisták államosították a múzeumot, és a műtárgyak zöme, a jogarral együtt, a román Nemzeti Történeti Múzeumba került Bukarestbe, most is ott őrzik. 

Bocskai a koronázás után fél évvel lemondott az uralkodói hatalomról. Az 1606-os bécsi béke szövegébe is belefoglalták, hogy Bocskai elismeri, e koronát nem tekinti a Magyar Királyság uralkodói méltóságjelvényének. 

A korona nem került az erdélyi kincstárba. Bocskai bő egy évvel a megkoronázása után, 1606. december 29-én Kassán meghalt, ő maga és hívei is azt hitték, hogy megmérgezték. Kátay Mihály kancellárt gyanúsították a gyilkossággal, és mire kiderült volna, hogy a gyanú alaptalan, Bocskai feldühödött emberei felkoncolták a kancellárt. 

A koronát a Bocskai által kiszemelt főember, Homonnai Drugeth Bálint magánál tartotta Sárospatakon, gondolván, hogy ő lesz a fejedelem, de nem lett. Közben Habsburg nyomásra 1609-ben törvényt hoztak a Magyar Királyság országgyűlésén arról, hogy a koronát át kell adni a királynak, aki ekkor II. Mátyás volt. Erre hivatkozva a Habsburg-párti nádor, Thurzó György 1610-ben elvette a koronát az azt ugyancsak jogtalanul bitorló és időközben meghalt Homonnai Drugeth Bálint kiskorú fiától, Istvántól, és Bécsbe vitte, majd átadta a királynak. Így került több mint 400 éve a Schatzkammerbe, ahol ma is őrzik. Innen Magyarországra egyetlenegyszer hozták vissza, 1884-ben, az Iparművészeti Múzeum magyar történeti ötvösmű-kiállítására. Ennek befejeztével aztán a korona visszakerült a Schatzkammerbe. 

 Erdélyi vagy loretoi korona

A fejedelem elveszett erdélyi koronájának másolatával nemrégiben gazdagodott a múzeum. A kevésbé ismert koronaékszert erdélyi hívei adták át Bocskainak 1605-ben Vácon. Bocskai halála után a korona, húsz év múlva már egy osztrák császári altábornagy, Althan gróf birtokában volt. Ő a híres olaszországi Loreto kegyhelyének adományozta a kincset, emiatt nevezik loretoi koronának. Ott sokáig a Mária-kegyszobor fejékeként funkcionált. Loreto Olaszország legfontosabb Mária-kegyhelye, ahol Szűz Mária názáreti háza látható.

Valószínű, hogy Bocskai ezen koronája eredetileg egy Anjou-korona volt, talán épp Nagy Lajosé, akit előszeretettel ábrázoltak kortársai liliomos koronával. Bár ezt ma már nehéz bizonyítani....

Egy horvát-magyar származású pap kéziratából tudjuk, hogyan nézett ki a korona, aki 1627-ben Loretoban egy méretarányos, színezett rajzot készített róla. Ez alapján történt a rekonstruálás, amit dr. Takács József ötvösmester végzett. Az aranyozott ezüst műkincset 147 drágakő díszíti. 

Ha Hajdúszoboszlón jártok, a híres fürdőn kívül látogassatok el a múzeumba is!

https://www.bocskaimuzeum.hu/ 

Nomád, szkíta és keresztény szimbólumok

 Bocskai Múzeum -  Hajdúszoboszló, Néprajzi kiállítás 

Hátul az udvarban Galánfi András csodálatos faragványaiban lehet gyönyörködni.

 

Szkíta trón

Tündér Ilona szigete 

Angyali üdvözlet

Székelykapu

Kalotaszegi bölcső és szék 

 

 

 

Rönk bútorok 

Szkíta hegyikecskék őrzik az életfát

Nagyapám a kovácsmester

Hajdúszoboszlón a temető látogatás után benéztünk a Bocskai Múzeumba. Drága Nagyapám gyönyörű patkó-kapuja az egyik épület bejárata.  

A néprajzi kiállításon megnéztük Nagyapa szerszámainak egy részéből kialakított kis műhelyt, ahol egy videón is láthatjuk, ahogy éppen alakítja a patkót és megpatkol egy lovat.

Megható itt látni, büszke vagyok az én dolgos, szorgalmas Nagyapámra!

Zách Klrára

A Magyar Nemzeti Galériában a szecessziós plakátkiállításra váltott jeggyel az állandó kiállítások is látogathatóak. Egy kicsit sétáltam ezeken a tárlatokon is. Bár elég sok így együtt, nem tudtam megállni, hogy ne nézelődjek.

Körösfői-Kriesch Aladár nevével pár éve ismerkedtem meg, mikor az unokája jóvoltából megnézhettük az Országház Vadásztermét és még pár munkáját. Itt is rögtön felfigyeltem az általa festett táblaképre, amely Zách Klára történetéről szól

Az új fővároshoz, Visegrádhoz kötődik Zách Felicián merényletének híres esete. A történetet a Képes Krónika így írja le:

"Károly kir. erős kézzel fékezte meg az úrakat, aztán békét teremtett az egész országban. Békességben élt a nép és lassan-lassan megbékéltek a legyőzött úrak is. De azért a hamu alatt ott izzott a parázs és a megbékélt úrak hamar a kardjukhoz kaptak. Fényes udvartartást vezetett Erzsébet királyné úrasszony, Károly kir. felesége. Ennek az udvartartásnak legfényesebb csillaga Zách Klára volt, a híres Zách Felicián lánya. Mindenkinek szemébe tűnt ez a szép lány az udvar csillaga, hogyne tűnt volna fel Kázmér lengyel hercegnek, aki gyakran megfordult az udvarban. Rágalmazni kezdték Zách Klára hófehér erényét, s addig rágalmazták, amíg a rossz hír Zách Felicián fülébe is eljutott. Ő csak nemrég békült meg a király udvarával, hiszen Csák Mátét szolgálta. Ahogy a rágalmazó pletykát meghallotta, mintha eszét vesztette volna, rohant fel a királyhoz, aki családjával éppen ebédnél ült. A királyi család a visegrádi vár alatt lévő házban ebédelt, amikor Felicián kirántott karddal rájuk tört, hogy meggyilkolja őket. Felicián kardja megsebesítette a király jobbját, majd a királynéra rohant, s jobb kezéről 4 újját levágta. Amikor Felicián a király két fiára akart támadni, a fiúk nevelői elébe álltak. Lajos és Endre elfutottak, de a két nevelő holtan terült el a padlón. Ekkor János, a királyné úrasszony étekfogója Feliciánra úgy rárohant, mint valami fenevad, s csákányával leterítette. Iszonyatos büntetéssel sújtották az egész családot. Felicián összes rokonát kiírtották, s a vétlen Zách Klárának sem kegyelmeztek. Orrát, ajkait, kezéről 8 újját levágták, s a szerencsétlen félholt lányt lóháton az ország útjain meghordozták és azt kellett mondania: Ilyen módon bűnhődik, aki a királyhoz hűtlen!"  

Az ármányt és a csábítást a festmény bal oldalán álló királyné és öccse, Kázmér képviseli, míg tőlük elkülönülve az udvarhölgyek kecses társaságában látjuk az áldozatul eső fiatal nőt, a szépség és tisztaság jelképét.

Mindenütt két táblaképről írtak, keresgéltem a fotók között, nem találtam a másikat. Nem értettem míg az interneten meg nem találtam, mint ki nem állított műtárgyat a Zách Klára története II. képet (1911) (Sajnálom, hogy nem nézhettem meg eredetiben!) Az egész történet nagyon érdekes....

Olvassátok Arany János tollából!

 

Arany János

ZÁCH KLÁRA

Énekli egy hegedős a XIV-ik században

   Királyasszony kertje
   Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
   Szőke, leány, barna.

   "Királyasszony, néném,
   Az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
   Haj, beh szeretném én!

   Beteg vagyok érte,
   Szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
   A halottja lészek!"

   "Jaj! öcsém, Kázmér,
   Azt nem adom százér! -
Menj! haragszom... nem szégyelled?...
   Félek, bizony gyász ér!

   Sietős az útam,
   Reggeli templomra:
Ha beteg vagy, hát fekügy le
   Bársony pamlagomra." -

   Megyen a királyné,
   Megyen a templomba;
Szép virágok, deli szűzek
   Mind követik nyomba.

   Könyörögne, - nem tud,
   Nem tud imádkozni;
Olvasóját honn feledé:
   Ki megyen elhozni?

   "Eredj fiam, Klára,
   Hamar, édes lyányom!
Megtalálod a térdeplőn,
   Ha nem a diványon."

   Keresi a Klára,
   Mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
   Oly nehezen várja!

   Keresi a Klára,
   Teljes egy órája:
Királyasszony a templomban
   De hiába várja.

   Vissza se megy többé
   Deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe
   A halottak közzé.

   Inkább temetőbe,
   A fekete földbe:
Mint ama nagy palotába
   Ősz atyja elébe!

   "Hej! lányom, lányom!
   Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre,
   Mondd meg, édes lyányom."

   "Jaj, atyám! nem - nem -
   Jaj, hova kell lennem!
Hadd ölelem lábad porát, -
   Taposs agyon engem...!"

   Harangoznak délre,
   Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
   A király elébe.

   A király elébe,
   De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
   Kardja - volt kezébe'.

   "Életed a lyányért
   Erzsébet királyné!"
Jó szerencse, hogy megváltja
   Gyönge négy ujjáért.

   "Gyermekemért gyermek:
   Lajos, Endre, halj meg!"
Jó szerencse, hogy Gyulafi
   Rohan a fegyvernek.

   "Hamar a gazembert...
   Fiaim, - Cselényi...!"
Ott levágák Feliciánt
   A király cselédi. -

   "Véres az ujjad,
   Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm,
   Fájdalom díjába?"

   "Mutató ujjamért
   Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
   Borzasztó halálát;

   A másik kettőért
   Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
   Minden nemzetségét!"

   Rossz időket érünk,
   Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
   Mi magyar hazánkat! -

(1855)

 

A vers utolsó sorai különösen szíven ütöttek. 

Ma is időtállónak találom! 

Körösfői-Kriesch Aladár a magyar szecessziós művésztelep megalapítójaként 1901-ben telepedett le Gödöllőn. Egy jellegzetesen magyar stílus kialakítását tűzte ki célul, és követendő példaként a preraffaeliták romantikus historizmusát állította. A vágyott nemzeti művészet megteremtésekor számára elsősorban a legendákban élő magyar történelem szolgáltatta a témákat, képein a népművészeti motívumokkal elegyített szecessziós formanyelv érvényesül.

Körösfői-Kriesch Aladár - Mindenszentek (1914)

Panorámateraszon

Felmentem a Budavári Palota kupolájának panorámateraszára, hogy onnan is láthassam ezt a mesés látványt. Elég nagy volt a szél éppen akkor.

A második világháborúban az egész kupolát rommá lőtték, és a 60-as évekbeli újjáépítéskor került rá a ma is látható zöld kupola. A panorámaterasz 2006-ban nyitott meg újra.

A boltíves ablakoknál lehet kimenni a teraszra, de csak a Duna felőli ajtó volt nyitva. Körbejárni nem lehet, csak belülről, mivel oszlopok választják el az egyes szakaszokat.

Kupola belülről, mélybe zuhanó emberek áttetsző testének installációjával (Nem teljesen értem!)

A kiállítótérben Szervátiusz Tibor, Tüzes trónon című, Dózsa Györgyöt ábrázoló szobra

Az egyik kiállításhoz felvezető lépcső