Debrecenben a Bem téren van egy virágsziget, málló, régi kaspókkal körülvéve. Gyönyörű tavaszi virágokkal beültetve.
Most megint napirendre került a tér felújítása. Kíváncsi vagyok, hogy megvalósul-e? Örülnék neki, ha igen.
Címereden őt szeretem:
a főnix madarat,
ki Napba néz s belőle issza
az arany sugarat.
Ki fönn a lángokon hevül,
s parázson lépeget,
de a szárnyai összekötnek
földet és eget.
Azt szeretem benned ma is:
az életet-adót,
időnként föl-föllángolót,
de el nem hamvadót.
Tüdőt, szívet kitágító
füttyös tereidet,
templom előtt játszadozó
friss négy szeleidet.
Azt, aki tűnődni se rest,
de gondon is mulat,
s dalol, ha kézről-kézre jár
a farsangi kulacs.
A maradandóból újulót,
kit sors se reteszel;
ki nem mindig az vagy, aki vagy,
de voltál és leszel.