Az Őrségi Nemzeti Park egyik legjelentősebb és leghíresebb, fokozottan védett része a szőcei láprét és patakvölgy. A szőcei rétek, kaszálók különleges természeti
értékűek, hiszen az utolsó jégkorszakhoz köthető növényfajok maradtak
meg itt, a kaszálásra alapozott szarvasmarhatartásnak köszönhetően. Ezen a 14 hektárnyi, viszonylag kis területen, mintegy tíz ritka
tőzegmohafaj él.
Mivel az év nagy részében vízzel borított ez a terület,
fapallókon járhatjuk végig az 1 km hosszú tanösvényt.
Legjelentősebb rajta a tőzegmohás láp, tőzegeper,
vidrafű, a tavasszal virágzó bíborszínű orchidea, a keserűfű, a húsevő
kereklevelű harmatfű. Az „aranymoha” (tőzegmoha) az itt élők elbeszélése szerint 30 évvel
ezelőtt magas párnákat alkotott még, és nagyobb számban fordult elő,
mint ma. Gyűjtötték, alomnak használták az állatok alá. Az állattartás jelentőségének csökkenésével a felhagyott gyepterületek egy részét már erdő borítja.