A Tímárház (Nagy Gál István utca 6.) Kézművesek Háza az 1900-as évek elején épült, amely egy
tímár mesterséggel foglalkozó család lakóépületeként és műhelyeként
funkcionált. (Tímár a bőrt, nyersbőrt kikészítő, illetve egyszerűbb lábbeliket varró mesterember régies neve.) A II. világháború végéig űzték itt a tímár mesterséget. 1945 után az
államosítással önálló iparos tevékenységet már nem folytathattak itt. A
bőrművesség a gyárakba szorult. Debrecen városa megvásárolta az épületet és a hozzá tartozó műhelysort. Jelenleg a Tímárház Debrecen egyik legrégebbi, eredeti
helyszínen megőrzött ipartörténeti emléke.
Az épület átalakításával lehetőséget teremtettek arra, hogy a debreceni
kézműves mesterek bemutathassák alkotásaikat időszaki kiállítások
formájában. Látványműhelyeket hoztak létre, ahol munka közben lehet megtekinteni őket. Látogatásomkor egy keramikus hölgy volt az
épületben, látszólag nem hallott a Kulturális Örökség Napokról, de
bűbájos volt, végig kalauzolt a kiállításon.
"Régiónk kincsei "
A jurta belsejében egy igazi mesevilág
Itt tényleg életre kelhet minden mese
A 19. század végi jellegzetes debreceni paraszt polgári viseletek
Csak Debrecenben volt jellemző a fiatal jegyes leányoknál a gyöngyös
bogláros párta, amely a vagyoni helyzetre is utalt. A tehetősebbeknél a boglárokban drága vagy
féldrágakő, a szegényebbeknél pedig üveggyöngy volt a gyöngyök közepén. A
pártát aranyhímzés és ezüst vagy arany fonállal vert csipke díszítette.
Nem volt jó dolog annak idején, "pártában maradni" - hiába volt ilyen szép a párta :))
Szűrrátét hímzés újragondolva vászonra
Komádi hímzés
Komádiban kétféle hímzést is készítettek, az egyik a rusztikus
vászonhímzés, amely egykoron az ágyruhák díszítménye volt és ma elsősorban
lakástextileken, viseleteken látható. A másik típus az aprólékos fehérhímzés, amely a XIX. század végén
terjedt el. Elsősorban férfi ingeket, női ingvállakat, fehér
alsókat, kötényeket díszítettek vele.
Jellegzetes debreceni női kisbunda hímzésmintája. Az egyszínű zöld díszítményt a motívumok közepébe
helyezett piros, vagy püspöklila árnyalatú pettyek élénkítik.
Úrihímzés
A magyar hímzőművészet első ránk maradt emlékei a koronázási palást és a
miseruhák voltak. Gizella királyné jelentős hímzőműhelyt tartott fenn. A középkorban a magyar asszonyok is sokat hímeztek vagy hímeztettek. Mintául olasz,
perzsa, török minták szolgáltak, melyeket kombinálták az ősi magyar
mintákkal. Ezt a sajátos, csak Magyarországon használatos
motívumvilágot nevezzük úrihímzésnek, főként templomi textíliákon
találhatók meg.
Jellegzetes debreceni fehér szűr
A Hortobágy környéki parasztlegény addig nem házasodott, míg cifraszűrt
nem szerzett. Már lánynézőben is fontos, üzenetközvetítő szerepe
lehetett a szűrnek. Ez alkalommal ugyanis a lányos háznál cifraszűrben
megjelent legény távozásakor, ott felejtette szűrét, ahová érkezésekor akasztotta. Ha bemutatkozása nem nyerte meg a háziak tetszését, akkor bizony reggelre a tornácra "kitették a szűrét". :))
Gyönyörű festett láda, kazettás motívummal
Kolozsvári-Donkó Rebeka zománcműves, mézesbábos - Rekeszzománc technikával készült alkotása
Egy név, amit érdemes figyelemmel kísérni
A kedves keramikus hölgy bemutatta az ő műhelyüket is
A
debreceni kerámia három eltérő stílusa különböztethető meg.
Vörös
színű írókás tárgyak
Zöld mázas domborműves kerámiák
Világos színű – kisebb tárgyak
A jobb oldali nagyobb edény, írókás, csak még nincs kiégetve
Sok információval gyarapodtam Debrecen és környékének kincseiről.
Figyelemmel fogom kísérni a Tímárházat.......