A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton-felvidék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton-felvidék. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. november 27., szerda

Körpanoráma

Hazafelé átkompoztunk a Balaton északi partjára, hogy teljesítsük éves fogadalmunkat, egy tanúhegy meghódítását. Most a Tóti-hegyre esett a választásunk. A Tóti a baloldali kis csúcsos, jobbra tőle Gulács, talán jövőre megismerkedünk vele is, ha Isten is úgy akarja.......
Tóti-hegy, 346 méter magas
Káptalantóti felől közelítettük meg. Az első szakasz kellemes, könnyen teljesíthető volt.
Több gazdátlan, elhanyagolt pincét és présházat láttunk. Állítólag "egy részük ingatlanspekulánsok kezében van, egy részüket pedig külföldiek vásárolták meg, akik ritkán járnak erre" Itt már csak a boltíves pince maradt meg.
A káptalantóti és salföldi út találkozásától meredek emelkedőn kellett kapaszkodnunk. Az utolsó méterek igazán kemények voltak. :))
A látvány viszont mindent megért, 360 fokos panoráma tárult elénk.
 Gulács és Szent György-hegy
 360 fokos panoráma
Boldogsággal töltött el bennünket, hogy megmásztuk ezt a tanúhegyet is. Tényleg itt volt a legszebb a panoráma. Szerencsénk volt, hogy nem esett az eső, bár egy kicsit borongós volt az idő. Találkoztunk pár turistával is. Szeretem, hogy a hegyen mindenki köszön a másik embernek.......

2018. október 29., hétfő

Csobánc

Pár éve, mikor megmásztuk első tanúhegyünket, a Szent György-hegyet, elhatároztuk, hogy az összes csúcsot meghódítjuk, évente egyet. Ezek kisebb hegyek, de számunkra ez is nagy kihívás. Most a Csobáncra (376 m) esett a választás, melynek még egy várrom is van a tetején. Gyulakeszi határában, szőlőskertek alatt hagytuk a kocsit. Egy kicsit megrettentem a tövében.
 - Hű, de meredek! :))
Utunk első része Csobánc szőlőkkel tarkított szoknyáján vezetett, ahonnan jól láthattuk végcélunkat, a koporsó alakú vulkáni tanúhegyet.
A keresztnél mi balra fordultunk, állítólag ez kevésbé megerőltető út. (Olvastam valami Z jelzésről és K jelzésről, mindezeket én nem találtam, egyedül a Zöldtúra, Kéktúra és Mária-út jelzéseit láttam) Elég egyértelmű az útirány, nem lehet eltévedni.
 A szőlő mellett, a füge is jól érzi magát itt a hegyoldalban.
Egy kis pihenő és gyönyörködés, szemben a Szent György hegy, innen búcsút intettünk a szőlő töveknek és utunkat erdős ösvényen folytattuk.
"Rossztemplom" egy újabb útválasztó, de valaki okosan ráírta a vár irányát. A középkori Csobáncszög falu egykori templomának romjai.
Itt már hatalmas bazaltköveken haladtunk, figyelmesen az orrunk elé kellett nézni, ráadásul a cipőm sem bizonyult túl jónak, eléggé csúszott.
Az erdőből kijutva, ez a kis bice-bóca pad várt ránk, itt már lehet gyönyörködni a kilátásban és megpihenni az utolsó meredek szakasz előtt. Remek kiránduló idő volt, bár a nagy pára nem kedvezett a fotózásnak. :((
Gyulakeszi és a faluból kivezető út, melynek végén a kocsit hagytuk
 Tanúhegyek
 Gulács, Badacsony, Szigliget, Szent György-hegy
 Tovább a kaptatón
Hát, ezt nem nagyon kedveltem, túl nagy figyelmet igényel, és elég meredek.
De a látvány, magáért beszél!!!!
 Mikor megpillantjuk a vár romjait, még mindig kapaszkodni kell!
 Csobánc vára 
1250-es években kezdték építeni, a Gyulaffy család tulajdona a 17. század második feléig. Mátyás halála után Kinizsi Pál parancsára erődítménnyé építették, így a későbbiekben egy török ostrom sem tudta bevenni. A 16. században  Gyulaffy László, a híres csobánci várkapitány. Stratégiai szerepe 1561-től jelentősen felértékelődött, amikor a szomszédos Hegyesd vára török kézre került. Innen indultak a visszafoglalására vonuló hadak. Még az ostrom előtt Gyulaffy László párviadalban végzett Bajazid vajdával, Hegyesd török parancsnokával.
1669-ben herceg Eszterházy család vásárolta meg a várat. Bécsben a lerombolása mellett döntöttek, de a Rákóczi-szabadságharc kitörése megakadályozta. Legnagyobb ostroma 1707-ben volt, a császáriak sikertelenül próbálták meg elfoglalni. 
1709-ben került a császáriak kezére, akik lerombolták. (Mint oly sok várunkat!) Azt olvastam, hogy felújítják, kíváncsian várom....
 Külső várfal maradványai
A hegytető állítólag  siklóernyősök kedvenc startolási helye, sajnos mi egyet sem láttunk. Ugyanazt az utat választottuk lefelé, a vasúti talpfás részen volt egy kis fenékre esésem. A csúszós, bokatörős bazaltköveket ügyesen leküzdöttem.
Indulási pontról visszanézve, nagy boldogság, egy újabb tanúhegyet meghódítottunk! :)) 
Csupasz, lapos teteje révén körbe nyílik kilátás, talán eddigi legszebb volt számomra. Szívesen megmásznám még egyszer, tisztább időben!
Azt csak most tudtam meg, hogy valamikor ide vonult vissza Tolnay Klári színésznő, akinek egykori villájában a Villa Tolnay Bor- és Vendégház működik.

2017. október 16., hétfő

Köveskál újból

Idén is Köveskálon szálltunk meg, a "Mi a Kő"-ben kaptunk szabad szobát.
A "Káli Art Inn-ben" már telt ház volt. Pedig nagyon kíváncsi lettem volna, bár titkon nem bántam, mert igen húzósak az áraik (a luxus falusi romantikát is meg kell fizetni). Kívülről vethettem rá egy pillantást, mivel előtte álltunk meg a szüreti mulatság miatt, nehéz elképzelni, hogy mit takar az egyszerű külső.
Katolikus templomát 1795-ben emelték barokk stílusban
Református templom
Előtte a szégyenkő, ahová vezekelni állították, a kisebb bűnöket elkövető híveket
Itt kevesebb jellegzetes épület található
Kelemen-ház, egy hajdani kisnemesi kúria, pincéje a 19. században, a mezővárosi rangra emelt Köveskál börtöneként szolgált.
A varázsos hangulatú Kővirághoz sem voltunk hűtlenek, vacsorához itt foglaltunk asztalt. 
 Már ismerősként üdvözöltük egymást :))
Itt írtam róla....http://nora-bora-nora.blogspot.hu/2015/09/orszagunk-gyongyszemeben.html
Szerencsémre volt alkalmam fotózni, a vacsoravendégek érkezése előtt, pár perc alatt telt ház lett. Ez az asztal a kemence előtt ránk várt.
 Imádom ezt az egyszerű, ízléses stílust, a kevesebb néha több szlogen ideillik
Minden asztalon élővirág, mécses
Egy kicsit túl reformált volt számunkra az étel, nem vagyunk ehhez a modernebb konyhához hozzászokva, pedig érzem, hogy nekem is újítanom kellene, mert a gyerekek igénylik. (Nagyon nehéz!!!) Párom bárány csülköt evett, a köret pedig hajdina, kuszkusz és valamiféle fekete-retek szeletkék voltak. Én tarját választottam, a képen látszik a gusztán tálalt köret.
Másnap a szállásunkon reggeliztünk, választani lehetett mindenfélét, mi most frissen sült kenyeret házi dzsemeket és kakaót kértünk.
Sajnos az idő rosszra fordult, egész éjszaka esett, ez a túrázásnak nem annyira kedvez, így mi kis kényelmesek továbbálltunk.
 Viszlát Balaton-felvidék, remélem még találkozunk!
Régebbi írásom itt.......