Csobánc

Pár éve, mikor megmásztuk első tanúhegyünket, a Szent György-hegyet, elhatároztuk, hogy az összes csúcsot meghódítjuk, évente egyet. Ezek kisebb hegyek, de számunkra ez is nagy kihívás. Most a Csobáncra (376 m) esett a választás, melynek még egy várrom is van a tetején. Gyulakeszi határában, szőlőskertek alatt hagytuk a kocsit. Egy kicsit megrettentem a tövében.

 - Hű, de meredek! :))

Utunk első része Csobánc szőlőkkel tarkított szoknyáján vezetett, ahonnan jól láthattuk végcélunkat, a koporsó alakú vulkáni tanúhegyet.

A keresztnél mi balra fordultunk, állítólag ez kevésbé megerőltető út. (Olvastam valami Z jelzésről és K jelzésről, mindezeket én nem találtam, egyedül a Zöldtúra, Kéktúra és Mária-út jelzéseit láttam) Elég egyértelmű az útirány, nem lehet eltévedni.

 A szőlő mellett, a füge is jól érzi magát itt a hegyoldalban.

Egy kis pihenő és gyönyörködés, szemben a Szent György hegy, innen búcsút intettünk a szőlő töveknek és utunkat erdős ösvényen folytattuk.

"Rossztemplom" egy újabb útválasztó, de valaki okosan ráírta a vár irányát. A középkori Csobáncszög falu egykori templomának romjai.

Itt már hatalmas bazaltköveken haladtunk, figyelmesen az orrunk elé kellett nézni, ráadásul a cipőm sem bizonyult túl jónak, eléggé csúszott.

Az erdőből kijutva, ez a kis bice-bóca pad várt ránk, itt már lehet gyönyörködni a kilátásban és megpihenni az utolsó meredek szakasz előtt. Remek kiránduló idő volt, bár a nagy pára nem kedvezett a fotózásnak. :((

Gyulakeszi és a faluból kivezető út, melynek végén a kocsit hagytuk

 Tanúhegyek

 Gulács, Badacsony, Szigliget, Szent György-hegy

 Tovább a kaptatón

Hát, ezt nem nagyon kedveltem, túl nagy figyelmet igényel, és elég meredek.

De a látvány, magáért beszél!!!!

 Mikor megpillantjuk a vár romjait, még mindig kapaszkodni kell!

 Csobánc vára 

1250-es években kezdték építeni, a Gyulaffy család tulajdona a 17. század második feléig. Mátyás halála után Kinizsi Pál parancsára erődítménnyé építették, így a későbbiekben egy török ostrom sem tudta bevenni. A 16. században  Gyulaffy László, a híres csobánci várkapitány. Stratégiai szerepe 1561-től jelentősen felértékelődött, amikor a szomszédos Hegyesd vára török kézre került. Innen indultak a visszafoglalására vonuló hadak. Még az ostrom előtt Gyulaffy László párviadalban végzett Bajazid vajdával, Hegyesd török parancsnokával.

1669-ben herceg Eszterházy család vásárolta meg a várat. Bécsben a lerombolása mellett döntöttek, de a Rákóczi-szabadságharc kitörése megakadályozta. Legnagyobb ostroma 1707-ben volt, a császáriak sikertelenül próbálták meg elfoglalni. 

1709-ben került a császáriak kezére, akik lerombolták. (Mint oly sok várunkat!) Azt olvastam, hogy felújítják, kíváncsian várom....

 Külső várfal maradványai

A hegytető állítólag  siklóernyősök kedvenc startolási helye, sajnos mi egyet sem láttunk. Ugyanazt az utat választottuk lefelé, a vasúti talpfás részen volt egy kis fenékre esésem. A csúszós, bokatörős bazaltköveket ügyesen leküzdöttem.

Indulási pontról visszanézve, nagy boldogság, egy újabb tanúhegyet meghódítottunk! :)) 

Csupasz, lapos teteje révén körbe nyílik kilátás, talán eddigi legszebb volt számomra. Szívesen megmásznám még egyszer, tisztább időben!

Azt csak most tudtam meg, hogy valamikor ide vonult vissza Tolnay Klári színésznő, akinek egykori villájában a Villa Tolnay Bor- és Vendégház működik.