A Népraji Múzeumban tett sétám következő tárlata, már inkább hasonlított a megszokott elrendezéshez, a tárgy mellett felirat, honnan, mikor és miért. A kiállítás címe "Megérkeztünk", a múzeum 150 év után elfoglalta végleges helyét a Városliget kapujában. Bemutatja az első 19. század közepi gyűjtéseket és a legújabb szerzeményeket.
Egy-két kedvencemet vettem itt sorba, a kb. száz tárgyból, amit ide válogattak a kurátorok.
Kazsapó indiánoktól gyűjtött tollkorona az Amazonas vidékéről, (1980)
Izabella-blúz (Ciffer, Szlovákia 1895-1918)
A blúztípus nevét, Habsburg Izabella főhercegasszonyról kapta, az ő kezdeményezésére alakult meg Pozsonyban a Háziipari Egylet, a nők foglalkoztatása végett.
Madonna-szobor a kisalföldi Vitnyédről, dunántúli faragó munkája, a 18. sz. második feléből.
A vitnyédi Madonna sorsa tipikusnak mondható: a 19. sz. végétől az
elhasznált, idejétmúltnak érzett templomi kegytárgyakat gyakran a
sekrestyébe, padlásra száműzték, vagy a templom körül szolgálatot
tevőknek ajándékozták. Egy parasztház tisztaszobájában talált rá egy művészettörténész 1969-ben.
Ember alakú méhköpű (Felsőtóti, Szlovákia, 19 sz. első fele)
Egyetlen fatörzsből kivájt méhlakás
Szicíliai kordé. 19. sz. vége
Gróf Zichy Jenő (1837-1906)
Tudományos expedíciókat szervezett a magyarok eredetének, vándorlásának, az őshaza felkutatására. Közel 3000 műtárgy került általa a Nemzeti Múzeum tulajdonába. A Néprajzi Múzeum anyagának jelentős része expedíciók révén került a gyűjteménybe.
Erdélyi szász festett szekrény (1734)
gót betűs felirata
"Ha valaki nekem azt kívánná, amit gondol, úgy ezerszer annyit kívánok neki”
Háromkarú, Szentháromság gyertyatartó (Körösmező)
A háromágú gyertyatartó a görögkatolikus liturgia tárgya, mely a húsvéti és a vízkereszti szertartásban kiemelt szerepet kap. A vízkereszti templomi szertartás befejeztével a gyülekezet a pap
vezetésével kivonult a város folyójához, a hívek kezükben a jellegzetes
háromágú gyertyatartót tartották, a viaszgyertyák lángját a pap a folyó jegébe vágott kereszt alakú lékben oltotta el. (A letört angyalfejet rekonstruálták, majd később előkerülvén a tárgy mellett helyezték el)
Máramarosi rutén, görögkatolikus, boronafalú, zsindellyel fedett fatemplom modellje, helybéli ezermester parasztgazda munkája (1909-ben vásárolták)
Szekszárdi szőlőprésorom, Mária-ábrázolással és zsoltárrészlettel
Kezdősora: „Lásd meg Uram én ügyemet…” a Tolna megyei születésű Fabricius Bálint, református lelkésznek egyik
népszerű zsoltárát idézi, amely először az 1590-ben kiadott debreceni
református énekeskönyvben jelent meg, majd később a katolikus dalok közé
is bekerült.
A gerenda középső festett képén Szent Orbán püspököt, az utolsó
fagyosszentet, a szőlőművelők, kádárok, kocsmárosok patrónusát láthatjuk. Május 25-e, Orbán napja időjósló nap. A szent szobrát közszemlére
tették, virágokkal díszítették. Ha Orbán szép időt hozott,
megkoszorúzták, kaláccsal etették, borral öntözték, mert jó őszre, bő szüretre következtettek. Ám ha a szent esős,
zord időt hozott – vagyis kárt tett az éppen virágzó szőlőben – sárral
dobálták, vízbe dobták, a földön kötéllel vonszolták, leköpködték.
A hagyományosan püspöksüvegben ábrázolt szent egy magyar közmondásban is
megjelenik: "Feltette az Orbán süveget" – mondják arra, aki a kelleténél
többet ivott.
A szőlőprés tetejét Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya, a szőlőművelők védőszentje koronázza. Kép alatt a felirat „Mária bűnösök menedéke könyörögj érettünk”
Viaszfejű, bajor betlehemes angyalfigura, 18 sz. közepe
1992-ben került elő az egyik gyűjteményi raktárból, nagyon rossz állapotban, restaurálás révén lett ilyen szépséges
Valójában itt döbbentem rá, hogy a Néprajzi Múzeumnak a jelen tárgyait is gyűjteni kell, mert idők múltával ezekből lesz a régi. Meghökkentem mikor a fenti csodák mellett egy gördeszkás cipőt pillantottam meg az üveg mögött.
A deszkázás modern városi jelenség, amelynek gyökere a többezer éves
polinéz szörfkultúrába nyúlik vissza. Magyarországon a nyolcvanas években vált ismertté a deszkázás.
Még lesz egy kis konklúzió, meg ami kimaradt ebből a tartalmas múzeumi látogatásból.
Elkezdtem vonzódni a néprajz iránt, engem itt bizonyos tárgyak és a történetük teljesen lenyűgözött.
Az biztos, hogy ide még visszajövök. remélem a kiállítások időről-időre megújulnak!
