Lakásszínház

Van Debrecenben egy kis színház, Páholy Lakásszínház a neve. Elvittem a külföldön élő barátnőmet a Bodrogi-Voith estre. Itt pezsgővel és szendviccsel várják a betérőket.

A kedves háziasszony, és tulajdonos is egyben

A művész házaspár, akik  vicces évődéssel egymás iránt, fáradhatatlanul énekeltek, táncoltak. Sok ismert daluk van, a nézők együtt énekeltek velük. Voith Ági csodálatos hangja mit sem változott, fiatalos, bűbájos volt. Az est egyik csúcspontja volt, a Jamaikai trombitás

https://www.youtube.com/watch?v=Y47OKryJ6I0 

 

Kellemes este volt, anekdotákkal, viccekkel, dalokkal, vetítésekkel fűszerezve. 

Villa Negra

Az előadás után kis állófogadás volt, finom borral, házias ízekkel. Az a szokás, hogy a fellépő művészek kijönnek a nézők közé. Lehet velük beszélgetni, fotózkodni. Sajnos ők ezt nem tették, de megértem, 85 évesen ideutazni, végigénekelni két órát, nem mindennapi teljesítmény. Örülök, hogy láthattam még  a Nemzet Színészét.

Milyen jó dalszöveg, már nem emlékeztem minden sorára!

Járom az utam.... 

Járom az utam, macskaköves úton,
A léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én ott születtem, ez a hazám.

Itt kísért anyám iskolába, szegény,
Ott volt a szeme mindig kisfián,
Itt minden emlék múltam hozza felém,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

Tudom, a Nap az másutt szebben ragyog,
Sok itt a füst, a korom és a köd,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.

Járom az utam, macskaköves úton,
Sok régi barát köszönt énreám,
Itt minden öreg haver nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.

Ha nem tudok aludni éjjel,
És nem jön az álom felém,
Veszem a kalapom, s a kaput becsukom,
S fütyülve indulok én.
(fütty)
Mert én itt születtem, ez a hazám

Megállok én egy neonlámpa alatt,
Egy egész élet emlékeivel,
Azt, ami még az életemből maradt,
Szép csendben, békén már itt töltöm el.

Én örökifjú angyalföldi gyerek,
Járom az utam, s füttyre áll a szám,
Bár sok a hibám, itt mindenki szeret,
Mert én itt születtem, ez a hazám.