Az Őrségi Nemzeti Park egyik legjelentősebb és leghíresebb, fokozottan védett része a szőcei láprét és patakvölgy. A szőcei rétek, kaszálók különleges természeti
értékűek, hiszen az utolsó jégkorszakhoz köthető növényfajok maradtak
meg itt, a kaszálásra alapozott szarvasmarhatartásnak köszönhetően. Ezen a 14 hektárnyi, viszonylag kis területen, mintegy tíz ritka
tőzegmohafaj él.
Mivel az év nagy részében vízzel borított ez a terület,
fapallókon járhatjuk végig az 1 km hosszú tanösvényt.
Legjelentősebb rajta a tőzegmohás láp, tőzegeper,
vidrafű, a tavasszal virágzó bíborszínű orchidea, a keserűfű, a húsevő
kereklevelű harmatfű. Az „aranymoha” (tőzegmoha) az itt élők elbeszélése szerint 30 évvel
ezelőtt magas párnákat alkotott még, és nagyobb számban fordult elő,
mint ma. Gyűjtötték, alomnak használták az állatok alá. Az állattartás jelentőségének csökkenésével a felhagyott gyepterületek egy részét már erdő borítja.
Ilyenkor mindig elgondolkodom, a jégkorszakból fennmaradó növények, hát ez hihetetlen, micsoda életképesség!...
VálaszTörlésNem tudom területre mekkora a Szent-Anna tó melletti tőzeglàp ( egy valaha volt vulkán gigantikus kráterében van) , de ott csak kis része járható, a konkurencia miatt😄mármint a macik nagyon szeretnek ott járkálni a rengeteg tőzegáfonya miatt s ők is előszeretettel használják a kiépített pallórendszert😄 szóval egyedül nem tanácsos menni, igaz be sem engednének, védett terület.
Ó! Elképzeltem a macit a keskeny pallókon! :)) Valószínű, hogy Erdélyben nagyobb töménységben kapod ezt a kis őrségi csodát, aminek mi úgy örültünk. Feltétlen be kell iktatni egy utazást, olyan régen voltam, még drága szüleimmel, gyerekkoromban.
Törlés