Freskók és fények

 Veleméri Szentháromság-templom

Velemér az Árpádkorban tíz falu központja volt. Feltételezhető, hogy a templom építését Szent István rendelte el, és a 13. század végén épült. Igazán híressé a freskói tették, melyeket Aquila János 1377-78 körül készített. A templomot a 17. század közepétől a reformátusok vették birtokba, akik a falakat lemeszelték. Az osztrák megszállók 1732-ben visszaadták a katolikus egyháznak, a lakosság azonban az ellenreformáció után is megtartotta a hitét. Így az épület elhagyatottá vált. 1871-ben leégett, sokáig tető nélkül állt, hajójában fák nőttek. Ebben az állapotban talált rá Gózon Imre szentgyörgyvölgyi tanító, aki értesítette Rómer Flórist, bencés szerzetest, a műemlékvédelem neves egyéniségét. 1941-ben új tetőt készíttettek és elvégezték a legszükségesebb helyreállításokat. A freskók teljes restaurálására azonban csak 1968-ban került sor.

 

A veleméri Szentháromság-templom keletelt, ami azt jelenti, hogy a templomot egy kiemelt napon bekövetkező napkelte irányába tájolva építik fel. A megfigyelések szerint egyes jeles napokon az ablakokon beszüremlő fény szándékoltan bizonyos képekre esik - az ablakok kialakítása, valamint a feltételezhetően fényvisszaverő anyagok használata is ezt a célt szolgálhatta.

A szentélyben, a résablak fölött, az üdvözítő képmása Veronika kendőjén. Alul az angyali üdvözlet jelenete. Balra Gábriel arkangyal kezében feliratszalag, Lukács evangéliumának szavaival: „Ave gratia plena, domin(us) tecum” (Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr veled van). Az angyali üdvözletet fogadó Mária az ablak túloldalán látható. Előtte nyitott könyv, aminek lapjai imájának kezdő szavai olvasható ugyancsak úgy, ahogyan azt Lukács leírta: „Magnificat anima mea dominum et ex…” (Magasztalja a lelkem az Urat). Az arkangyal fölött egy oroszlán erősen megrongálódott képe Márk evangélista szimbólumaként azonosítható. Szűz Mária fölött egy sas látható, ami az asztrológiai jelképrendszerben János megfelelője.

Gábriel arkangyal és Szűz Mária között, az ablak béleletében kilenc virág, az angyali üdvözlettől a születésig eltelt kilenc hónapra utal.

Azonosítatlan glóriás, női alak egy épületet tart a kezében.

Fölötte-mellette, festette meg önnön képmását Aquila János.  Érdekesség, hogy  a legrégibb ismert önarckép az övé.

A hajó bal oldalán a megfeszített Krisztus, a diadalívtől jobbra egy Mettercia-ábrázolás díszíti a falat: Szent Anna gyermeke, Szűz Mária kicsiny, de felnőttnek ábrázolt alakját tartja karjában, ő pedig a kis Jézust fogja. 

A legnagyobb összefüggő freskófelület a hajó ablaktalan északi falán található, itt valaha a 12 apostolt lehetett megtekinteni, ma már csak a lábuk és a köpenyük alja látszik. Alattuk a Háromkirályok imádása szerepel. Ezen a falon kapott helyet Szent László király és Mürai Szent Miklós is.

Téli napforduló hajnalán a szentély délkeleti kerek ablakán besütő napsugarak a Madonna ölében ülő gyermek Jézust világítják meg elsőként.

A bejárat mellett, a köpönyeges Madonna – a bűnösök végső menedéke – ábrázolása vehető ki. A nyári napforduló, azaz a fénybőség idején a szentély résablakán belépő első fénysugár a Madonna köpenye alatt menedéket kereső bűnösöket világítja meg.

Örülök, hogy eljuthattam ide és láthattam ezeket a csodálatos freskó maradványokat!