Veleméri Szentháromság-templom
Velemér az Árpádkorban tíz falu központja volt. Feltételezhető, hogy a templom építését Szent István rendelte el, és a 13. század végén épült. Igazán híressé a freskói tették, melyeket Aquila
János 1377-78 körül készített. A templomot a 17. század közepétől a reformátusok
vették birtokba, akik a falakat
lemeszelték. Az osztrák megszállók 1732-ben visszaadták a katolikus egyháznak, a
lakosság azonban az ellenreformáció után is megtartotta a hitét. Így az
épület elhagyatottá vált. 1871-ben leégett, sokáig tető nélkül állt, hajójában fák nőttek. Ebben az állapotban talált rá Gózon Imre szentgyörgyvölgyi tanító, aki
értesítette Rómer Flórist, bencés szerzetest, a műemlékvédelem neves egyéniségét. 1941-ben új tetőt
készíttettek és elvégezték a legszükségesebb
helyreállításokat. A freskók teljes restaurálására azonban csak 1968-ban
került sor.
A veleméri Szentháromság-templom keletelt, ami azt jelenti, hogy a
templomot egy kiemelt napon bekövetkező napkelte irányába tájolva építik
fel. A megfigyelések szerint egyes jeles napokon az ablakokon
beszüremlő fény szándékoltan bizonyos képekre esik - az ablakok
kialakítása, valamint a feltételezhetően fényvisszaverő anyagok
használata is ezt a célt szolgálhatta.
A szentélyben, a résablak fölött, az üdvözítő képmása Veronika kendőjén. Alul az angyali üdvözlet jelenete. Balra Gábriel arkangyal kezében feliratszalag, Lukács evangéliumának szavaival: „Ave gratia plena, domin(us) tecum” (Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr veled van). Az angyali üdvözletet fogadó Mária az ablak túloldalán látható. Előtte nyitott könyv, aminek lapjai imájának kezdő
szavai olvasható ugyancsak úgy, ahogyan azt Lukács leírta: „Magnificat anima mea dominum et ex…” (Magasztalja a lelkem az Urat). Az arkangyal fölött egy oroszlán erősen megrongálódott képe Márk evangélista szimbólumaként azonosítható. Szűz Mária fölött egy sas látható, ami az asztrológiai jelképrendszerben János megfelelője. Gábriel arkangyal és Szűz Mária között, az ablak béleletében kilenc virág, az angyali üdvözlettől a születésig eltelt kilenc hónapra utal.
Azonosítatlan glóriás, női alak egy épületet tart a kezében.
Fölötte-mellette, festette meg önnön képmását Aquila János. Érdekesség, hogy a legrégibb ismert önarckép az övé. A hajó bal oldalán a megfeszített Krisztus, a diadalívtől jobbra egy Mettercia-ábrázolás díszíti a falat: Szent Anna gyermeke, Szűz Mária kicsiny, de felnőttnek ábrázolt alakját tartja karjában, ő pedig a kis Jézust fogja.
Téli napforduló hajnalán a szentély délkeleti kerek ablakán besütő napsugarak a Madonna ölében ülő gyermek Jézust világítják meg elsőként.
A bejárat mellett, a köpönyeges Madonna – a bűnösök végső menedéke – ábrázolása vehető ki. A nyári napforduló, azaz a fénybőség idején a szentély résablakán belépő
első fénysugár a Madonna köpenye alatt menedéket kereső bűnösöket
világítja meg.
Ha templomot látogatunk, mindig leülünk pár percre, csak nézünk megilletődve és ezernyi gondolat cikázik az ember fejében. Vagy csak elmondunk egy imát, de mindenféleképpen jó megpihenni a csöndben.
VálaszTörlésIlyenkor mindig az jut eszembe, hogy ezek a nagyon régi freskók milyen kifejezőek a mai napig is és mennyi munka volt vele anno. Ami a legfontosabb, a mai napig is csodálhatja a világ, megmaradt évszázadokon át. Lehet maradi vagyok, de hol vannak már ilyen alkotások ebben a modern világban, amit ugyanúgy csodálnának évszázadok múlva az utódok??
{Ha lesznek még egyáltalán évszázadok a Föld életében... :(( }
Ez elgondolkodtat engem is, ma már a templomok sem így épülnek, nem beszélve más épületekről. Tisztelet annak a kevés kivételnek. A Föld jövőjébe bele sem merek gondolni!
Törlés