Az aradi vértanúk
Az ítéletet kimondták, de teltek-múltak a napok, és a végrehajtásról nem esett szó. A családtagok már abban bíztak, hogy Ferenc József kegyelmet ad az elítélteknek.
Október 6-án a pesti Újépület falánál főbe lőtték Batthyány Lajos volt
miniszterelnököt. Az aradi várban pedig különleges intézkedésekkel
készítették elő a kivégzést. Ezerháromszáz katonát éles töltéssel láttak
el, éjjel kettőzött őrcsapatok jártak fel és alá, hajnalban az egész
őrség fegyvert ragadott.
A tábornokok vigasztalására lelkészeket küldtek, de inkább őket vigasztalták az elítéltek: a papok sírva léptek be hozzájuk.
Gyalogmenetben kísérték a tábornokokat a kivégzés helyére. Egyedül
Damjanich és Sujánszky lelkész ült parasztszekéren, a tábornok
szivarozott, éppen elszívott egy szivart, mikor az akasztófákhoz értek.
Útközben azt mondta Sujánszky tisztelendő úrnak:
- Csak legalább Kossuthot óvja meg az Isten a mi sorsunktól, így
legalább marad némi remény, hogy hazánknak még egyszer fölvirrad!
Négy tábornokot főbelövésre ítéltek - kilenc akasztófa állt a vesztőhelyen.
Először Pöltenberg előtt állt meg a porkoláb.
- Kérem, kapitány úr! (mindenkit azon a rangon szólított, amelyet egykor a császári seregben viselt).
Pöltenberg egy percnyi halasztást kért, odalépett Damjanichhoz, és megszorította a kezét. Damjanich azt mondta neki:
- Isten veled, barátom! - S azzal megcsókolta.
Egymás után léptek a tábornokok Damjanichhoz, mindenki búcsút vett tőle.
Amikor Leiningenre került a sor, ő engedélyt kért a vezénylő őrnagytól, hogy a legénységhez szólhasson.
- No, hát szóljon, de röviden!
A harmincéves ifjú most is honvéd tábornoki egyenruhát viselt, csengő hangon megszólalt, és német nyelven ezt mondta:
- Felőlem azt a hírt terjesztik egyesek, hogy én Buda felszabadításakor
osztrák tiszteket meggyilkoltattam volna. Nekem nem áll módomban más
védekezés, ezért itt az utolsó percben, Isten szabad ege alatt a
jelenlevők előtt kijelentem, hogy ez a rólam terjesztett hír aljas
rágalom!
Ezután társaihoz fordult, és azt mondta nekik:
- Isten veletek, bajtársak! Nemsokára egy más, igazabb bíró előtt állunk, ő igazságosan ítél majd fölöttünk.
Damjanich már csak Vécsey Károly tábornoktól búcsúzhat el, akit
utolsónak hagytak, mert a délvidéki hadsereg megtartásáért rá különösen
haragudtak.
- Éljen a haza! - kiáltotta Damjanich. Ez volt az utolsó szava.
Vécsey körülnézett, nem volt kitől elbúcsúznia. Ekkor odalépett Damjanich tábornokhoz, és megcsókolta a kezét.
A Tímárház (Nagy Gál István utca 6.) Kézművesek Háza az 1900-as évek elején épült, amely egy
tímár mesterséggel foglalkozó család lakóépületeként és műhelyeként
funkcionált. (Tímár a bőrt, nyersbőrt kikészítő, illetve egyszerűbb lábbeliket varró mesterember régies neve.) A II. világháború végéig űzték itt a tímár mesterséget. 1945 után az
államosítással önálló iparos tevékenységet már nem folytathattak itt. A
bőrművesség a gyárakba szorult. Debrecen városa megvásárolta az épületet és a hozzá tartozó műhelysort. Jelenleg a Tímárház Debrecen egyik legrégebbi, eredeti
helyszínen megőrzött ipartörténeti emléke.
