Az egykori zugligeti-lóvasút végállomása, ma Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont lett.
Zugliget a XII. kerület városrésze, hajdanában Mátyás király vadászterületéhez tartozott.
Akkoriban ez a gyönyörű, erdős környék tele volt vaddisznókkal, így
kapta ez a vidék a Disznózug (Sauwinkel) nevet. Erre
emlékeztet a közeli forrás máig élő elnevezése, a Disznófő. A 19. század
közepén azonban Döbrentei Gábor nem békélt
meg a Sauwinkel névvel, magyar elnevezést keresett a budai hegyeknek.
Elhagyta a Sauwinkel első betűjét, így lett a névből Auwinkel (magyurul
Ligetzug), amely Zugliget néven vonult be a köztudatba.
A 19. század második felének legkorszerűbb tömegközlekedési eszköze a lóvasút volt, Festetich Béla kezdeményezésére
a Lánchíd budai hídfőjétől két irányba, Óbuda és a Zugliget felé
indultak sínek, amiken 1896-ig lovak, utána, felsővezetékkel
elektromosság húzta a kocsikat a végállomásokig. Zugligetben a domboldalra épített, tágas svájci házig.
A Kauser József tervezte gyönyörű épület tulajdonképpen két
pavilonból
állt: az egyikben posta, távírda és trafik, a
másikban a kocsivezetői laktanya, az állomásfőnöki lakószoba és egy
iroda volt. A kettő közötti nyitott csarnok volt a tulajdonképpeni váró:
az oszlopokon nyugvó díszes tető alatt 500 ember is elfért. Az épület a
kor és a környék divatos nyaraló- és fürdőépület-stílusát követte, az
úgy nevezett a svájci vagy alpesi stílusú tetődíszítéssel. A lóvasút, majd később a villamos az egyik oldalon lerakta utasait,
megkerülte az épületet és a másik oldalon lehetett beszállni a kocsikba
1900-ban súlyos baleset történt, hatalmas tömeg tülekedett a végállomáson, hogy feljusson a már zsúfolt
szerelvényre. A nagy tülekedésben az egyik utas kioldotta a villamos
kézifékét, és a kocsi gurulni kezdett a lejtőn lévő végállomásról. A
villamos a Virányos úti kanyar táján kisiklott, majd egy vezetéktartó
oszlopnak ütközött és felborult. A balesetben négyen meghaltak. E tragédia
következménye lett az új végállomás kialakítása a Libegőnél (1903), sík
terepen.
A 30-as években az épületet kétszintes társasházzá alakították. A közlekedési vállalat dolgozói kaptak benne lakást. Átalakítások, bontások, majd végleg elnéptelenedett, a 90-es évek végétől lakatlanul állt az épületegyüttes. Többszöri kísérlet
után, 2016 végén indult el a felújítás. Az idén Építőipari Nívódíjat kapott műemlék-helyreállítás kategóriában.
Megnyílt benne az Eber Desszert. Az eber szó németül vadkant jelent. (Logója a cilinderes vadkan)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése